Már megint nem tudom hol kellene kezdenem. Ez a személyes blog útvesztője vagy mi a fene. Na de kezdjük az elején. Hétfőn voltam vizsgázni Kalkulus I-ből, ezt is letudtam, még a végén egészen normális átlaggal zárom ezt a félévet, még így is, hogy három tárgyam nem lesz meg. Zavar persze, zavar, hogy a fenébe ne zavarna, de egy ilyen elbaszott időszak után csoda, hogy ennyire képes voltam összekaparni magam. Nevetséges ez a képmutatás is, na de mindegy hanyagoljuk a témát nem idegesíteném fel magam rajta ma már többször, ha nem muszáj. A fotómániám úgy látszik nem akar visszavenni, sőt újabb oldalakról támad.

Előástam a szekrényből a család régi fényképezőgépeit, és igencsak meglepett amit találtam. Volt egy régi turistáknak szánt Mamiya 135AF, aztán egy Zenit-E Helios objektívvel kb. 1980-ból, de ami még durvább egy MOM Mometta III-as is az 50-es évek környékéről. Ha sikerül értelmes árat kapnom a Momettáért akkor talán meg is fogom tudni venni a kiszemelt Nikon D60-ast. Az egyik pécsi szórakozóhely tulajdonosa meghallgatta az egyik minimixem és tetszett neki, érdeklik a további munkáim, és nem zárja ki, hogy a közeljövőben együtt is dolgozhatunk, zsíros. Kezdenek alakulni körülöttem a dolgok.

Lassan a vizsgaidőszak is lezárul, van még a jövőhétre két vizsgám és aztán nyista, vége. El kell kezdenem újra megvalósítani önmagam, a blogolás, a zene, és a grafika mellé most bejön még a fotózás is amolyan hobbifélének, hát unatkozni nem fogok az tuti. Mindegy, úgy sincs aki kitöltse a szabadidőmet, legalább nem fogok hülyeségeken agyalni naphosszat, lefoglalom magam. Furcsa ez az új MSN, időnként olyan szinten beakad...

Ja és persze, hogy ne unatkozzak, egy bizonyos weboldal üzenőfalán valaki egy egyszerű érettségivel beszél az én szellemi szintemről, ha Ő az egyáltalán akinek kiadja magát. Hát persze...gratulálok!