Bocs az elmaradott viccekért. Pont ezért egy nagyon jó viccet fogok kirakni, ami olyan jó lesz, mint az elmaradott viccek összesen. Plusz poén, hogy engem is Horváth Zolikának hívnak és teljesen olyan, mintha rólam mintázták volna:

A Kultuszminisztérium kiadja irányelvét, hogy az oktatást sokkal
praktikusabban, sokkal életszerűbben kell alakítani. A tanítónő:
- Gyerekek, ma a telefonálásról lesz szó. Bekapcsolom a
hangszórót és felhívok egy tetszőleges számot.
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Bocsánat asszonyom, de nekünk nincs Zolikánk. Valószínűleg egy
hibás számot tetszett felhívni. Kezét csókolom!
- Látjátok gyerekek, így viselkedik egy jól nevelt, udvarias ember
az alapfokon.
A tanítónő felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Hát kérem, maga engem az előbb hívott fel. Még egyszer: itt
nincs egyetlen egy Zolika sem! Megértette?
- Hallottátok, hogy reagál egy ember a második fokon. Most jön
a legmagasabb fok.
A tanító néni felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Kívánok, szeretnék Zolikával beszélni.
- Már megint te vagy, te hülye k*rva! Menjél vissza a jó k*rva
anyádba, ahonnan jöttél! Vagy gyagya vagy, vagy te engem akarsz!
- Gyerekek, ez a felizgatottság legmagasabb foka.
Egy vöröshajú gyerek jelentkezik az utolsó sorból:
- Tanító néni, szerintem még ennél is van egy magasabb fokozat!
- Mutasd meg, Jenőke.
A gyerek felhívja ugyanazt a számot:
- Itt Horváth-lakás.
- Itt Zolika, volt valami hívás a számomra?