Én ezt nem értem, évek óta nincs ilyen (ha szabad élni a kifejezéssel) RETEK idő. Hol esik, hol fúj, hol mindkettő... És a hóról még nem is beszéltünk.
Még nem éltem le egy életet, tehát nem vagyok olyan idős, de ilyen időjárási viszontagságokat nem tapasztaltam még (vagy csak már nem emlékszek rá).
Ma is megyek a dolgomról hazafelé, és ez az eső, hát... Hideg, záporzik az ember arcába, hiába van rajtam pulóver, vízálló kabát, sapka, kesztyű, hiába tart melegen, unom!

Remélem Sándor, József, Benedek igazolja magát, és jövő héttől már zsákban hozza a meleget.
Jó lenne már elindulni kerékpározni, vagy akár kerékpárral elindulni munkába. Már el is terveztem magamban, hogy hová, milyen útvonalon stb. Szeretném már levenni
a nagykabátomat, és nem hordani, hanem jó lenne már sportcsukában kilépni az utcára, és nem bakancsban...Mert bizony már ~5 hónapja ezzel a felszereléssel megyek mindenhová.
Ha már így ide jutottunk, azt azért meg kell jegyezni, hogy ez tényleg egy hosszú, és kemény tél volt, fűteni is kellett rendesen. Nagyon zabáltuk a gázt, éjjel-nappal duruzsolt a Bosch mini erőmű.
Szóval volt kihívás ebben az évszakban, nem unatkoztam, hát gondoltam megörökítem.

Még annyi vonzata volt ennek a télnek, hogy kirepedt a hüvelykujjamnál a bőr, úgy kifújta a hideg szél, aztán fájt is napokig... Életemben először elmentem (maszekba') hivatásosként havat lapátolni. (Szükség-kényszer helyzet). Na olyan kemény fizikai melóban annak előtte már régen volt részem. Sóztunk, kotortunk, de mint akiket a tatár üldöz, ráadásul a nagy januári farkasordító hidegben. Még el nem felejtem, decemberben majdnem otthagytam a fogamat a Gyömrői úton. Éppen álltam a buszmegállóban, néztem a telefonomon valamit, aztán csak azt veszem észre, hogy borul be az autó, egyenesen felém... 8 napon túl gyógyuló sérüléssel megúsztam.
Kemény dió volt ez az időszak, majd ha még eszembe jut, és úgy érzem, hogy érdemes, akkor megírom.