Fekszem a szobámban, Alphaville-t hallgatok, és figyelem a fényeket a falakon. Gondolkozom, valóban ennyi elég lenne? Volt feleségem becsempészi magát, és a helyben bensőséges kapcsolatban találnom magam.
A baj, hogy valaki teljesen másra vágyok, ezt ő is tudja, mert már folyamatban volt a válás. Neki elég a fizikai kontaktus?
Azon agyalok tovább, akire vágyok sem akart többet ennél, ezért sem kerültünk közelebb, mert nekem nem elég.
Akkor most ez jó lenne nekem?
Itt fekszem módosult tudat állapotban, közben a fizikai gyönyörökben lehet részem, és semmit sem kell csinálnom érte.
Túl sokat akarok? Kell ennél több?
Mindig visszatér a kérdés, hagynom kellett volna az érzéseimet csak úgy elszabadulni, és nem törődni a következményekkel?
A másikkal jobb lett volna, csak azért mert kiváltotta belőlem azokat a kacifántos érzéseket?
Nehezen emésztem meg a döntéseimet, kivalltképp, ha nem tudom eldönteni, még azt sem, hogy jól döntöttem-e.
Ha 5 Év alatt nem sikerült eldöntenem, hogy jól döntöttem-e, valaha sikerülni fog?