Először is elnézést kérnek az utolsó próbálkozásért, megállt a turbina lapát.

A lényege ennek a bejegyzésnek az lenne, hogy belelássatok a fejembe egy kicsit.

Lehet nem azt kapjátok amire készültök, de megpróbálok képet festeni arról ami azt a káoszt okozta.

Hol is kezdjem? Talán a végén...ha elszabjuk kezdhetjük előröl

Mostanában értem el a 33-as küszöböt, és képes vagyok Emberként funkcionálni.
De ez nem mindig volt így!

Elég korán észrevettem, hogy az agyam képes szimplán 'Kvantum számítógépként' üzemelni.
Mit jelent ez hétköznapokban? Méreteket saccoltam, mindent megpróbáltam térfogatra - felületre, egyenletre lefordítani, képes voltam az összes variációt megtervezni előre minden szituációhoz és nem közöltem érzelmeket, semmilyen formában.
Autista? Lehet, Önvédelmi mechanizmus? Tuti.
Egy dolog maradt ami érdekelt, az pedig a zene. Vagyis egy eléggé érdekes 'Állatfajt' képviseltem. Az akkori POP zenét(ami ugye a Disco-tól a Mulatóson át a V-tech ig terjedt a táncdalfesztiválokkal kiegészítve) kívülről fújtam, és vonzódtam a 80-as évek szinte minden alkotásához. Ennek tetejébe egy számítógép megszállott aki Imádja az elektronikát, és mindent ami mechanikus legyen az traktor vagy autó, daráló vagy porszívó.
Na ha az az ember cikket ír, az tokéletesen olvasható, rengeteg hasznos információ van benne, és képes logikusan mindent végig gondolni. Csak egy a bibi, nem mindig tudom előszedni.
Nem vagyok skizofrén, vagy tudat hasadott, legalábbis Szerintünk NEM , a probléma ott van elásva, hogy nem tudom mindig kontrollálni az érzelmeimet, sőt egyre nehezebben megy.

Most megjött asszonyka, úgyhogy egy kis pihenés, aztán folytatás következik

Amit fentebb írtam, Engem nem zavar(Emberként funkcionálok), sőt egyre jobban élvezem, kivéve egy dolgot: Lassan munkaképtelen leszek, mert nem tudok koncentrálni, a miért egyszerű, Nem érdekelnek már bizonyos dolgok.

A probléma gyökere ott leledzik, hogy ezeken a dolgokon az átlag ember átesik kb 10-16 éves korában, ha megfelelő közegben van. Na ez Nekem nem volt adott, de cserébe kaptam valami mást.
Rengeteg tudást, olyan összefüggéseket látok, amire sokan nem is figyelnek fel, megértettem rengeteg dolognak a működését. Vagyis volt egy érzelemmentes gyermekkorom, amit úgy használtam fel, hogy túlélésem közben hasznosan töltöttem az időt.
Voltam szakembernél, annyit mondott, hogy nagyon is értelmes vagyok, csak nem látom az élet derűs oldalát, ami elég gyakori probléma ha több oldalról képesek vagyunk az élet szinte minden aspektusát megfigyelni.

Most jutottam el abba a szakaszba amikor már nem érdekel mit mondanak a társadalmi szabályok(antiszociális), mert egyszerűen feleslegesnek érzem, nyomasztó megfelelési kényszert.
Ezért írok pontosan olyan dolgokról amik nem férnek be egykönnyen a szokásos felületes csevegésbe.

Vagyis feladtam azt az életet amikor azt is át kellet gondolnom miben megyek ki az utcára, és helyette árral szemben úszok, szinte mindenben. Vagyis inkább állok egy helyben és nézem a többieket mit küzdenek.

Megtaláltam hozzá a megfelelő partnert, a megfelelő helyet és időt. A többi Már csak Rajtam múlik.

Ez a kis leírás rémelem segít más színben feltüntetni mind amit írtam eddig, mind a hozzáoszlásaimat, melyek sokszor kemény iróniát és szarkazmust tartalmaznak egyszerre.