Üdv mindenkinek!
Ez itt az első bejegyzésem, szóval olyan szemmel nézzétek..

Még kissrác koromban, mivel gyenge voltam (de főleg vékony) apám beíratott Judozni. Először nagyon meg voltam ijedve, hogy mi is ez, mit kell itt csinálni?? Aztán szépen lassan belejöttem. Megkaptuk a Judo felszerelést húú..akkor milyen izgatott voltam, otthon a szüleimnek rögtön eldicsekedtem hogy milyen nagy Judo-s vagyok én pedig még csak pár hete jártam oda. Aztán bejött egyiknap Gabi bá' a tanárunk -nagyon szerettük őt- hogy jövő hónapba verseny, és kiválasztott pár embert akik indulnak a "mérkőzésen". Nagy meglepetésemre én is benne voltam ebbe a pár gyerkőcbe. Először kicsit paráztam, hogy mi lesz a versenyen (mit kell ott csinálni? és hogy milyen ellenfelek lesznek.
Ezek után nagyon keményen edzettünk, hogy sikeresek legyünk valamilyen szinten a versenyen.

A verseny.

Épp hogy odaértünk, ugyanis apám elkéreckedett a munkahelyéről, hogy el tudjon vinni, meg tudjon nézni. Beértünk, Gabi bá' mondta hol öltözzünk át, hova kell leülni. Ekkor volt az egész csoportnak egy megbeszélés, taktikákat adott az edző stb... Külön súlycsoportokra lettünk osztva - mint ahogy az ilyen versenyeken ez szokás - ezután egy kis bemelegítés, tréning. Mondták a két nevet, nem én voltam az aki kiment "bírkózni". Ekkor a második menetben meghallom a nevem "..Cinke Ádámot kérnénk a küzdőtérre..." E mondat után nagyot dobbant a szívem, de nem lehetett teszetoszáskodni kimentem egyik súlycsoport beli társammal. Nekem kellett felkötni a piros kendőt. (Ez azért van mert az én nevem mondták először, vagyis előrébb vagyok mint a társam) Meghajlás és első menet...hamar túl voltunk a harmadik meneten is, és itt 1 pontot sikerült szerezni. Apukám megdícsért, hogy milyen ügyes voltam. A következő menetben is én jöttem (ami kicsit meglepő volt..) Itt minden menetet én nyertem, nagyon fel voltam túrbózva.. Én már haza akartam menni ekkor mondja Gabi bá' hogy " A dobogót azért meg kéne várni.." Ezt még akkor nem értettem mire utalt, hogy nézzem meg a többieket?? Aztán a végén ott áltunk a dobogó előtt az egész csoporttal együtt ekkor kimondják: " A harmadik helyezet: Cinke Ádám.." Nagyon meglepődtem, őszintén szólva ezt nem vártam volna.. Akkor a rám tette a bíró a bronz érmet..Elképesztő érzés volt (tudom hogy csak egy harmadik helyezet, de akkor is) Ezután megdícsért mindenkit Gabi bá' és hazamentünk..

Ennyi lenne a kis történetem..remélem tetszett Elsőre kicsit rövid, de ma nem tudtam többet.