Ha nincs az az este…?

Egyedül voltam aznap este,azon a késő őszi bulin,nem volt velem a barátom.Két barátnőmmel és ismerőseimmel buliztunk aztnap este.
Nem volt tul jó a buli,de amikor épp kezdett a tető fokári állni a jókedvem,kimentünk kicsit levegőzni.Felfelé tartottam a lépcsőn vigyázva,hogy az új tűsarkumban ne guruljak le a lépcsőn.Amikor felértünk felnéztem,felhős volt az ég egy csillagt sem láttam.Majd a barátnőm kétségbeesett arccal rámvetemedett: -Láttad?te láttad ki van itt?
Fogalmam sem volt kiről beszél,hirtelen több arc is átfutott az agyamon aki miatt ilyen hangnemmel vetemedhet rám.
-Ő az, a volt szőke herceged,ott ment le mellettünk a lépcsőn!!!
Ugyan már,biztos csak képzelődik-gondoltam,de közben egy fájdalom szerű érzés hasított át a szivemen.
Hónapok teltek el,ugy hogy nem láttam őt,szinte sikerült teljesen kizárni az életemből.Próbáltam nem gondolni a multra,ami volt,elmult.
Kis idő mulva lementem a lépcsőn,hatalmas gombóccal a torkomban és nyomással a melkasomban. Reméltem,hogy nem kell szemtől szembe kerülünk,ezért a kisebb helyiségbe menekültem,de mégis csapdába kerültem,ő épp ott állt.Nem bírtam tovabb nagyon nagy volt a nyomás itt bent,el nem mondható zavarba jöttem és csak menekültem,menekültem előle,menekültem magam elől,menekültem a múlt elől. Nem mertem ránézni,cask megfordultam és menekültem a sötétség felé, rámköszönt de észre sem vettem,próbáltam elvegyülni a tömegben és úgy tenni mintha ott sem lenne.De nem ment,tekintetem folyton őt kereste.Olyan furcsa volt őt látni:egy elegáns fehér ing tapadt felső testére,haja tökéletes,mosolya elragadó volt.
Később haza indultunk, hulla fáradt voltam és csak ő járt a fejemben.
Uton hazafelé a kocsiban bömbölt a zene,nekem pedig az elmult nyár járt a fejemben,a nyár amit nélküle töltöttem el. Teljesen beleéltem magam az utolsó találkozásunk részleteibe:a tóparton voltunk,akkor egy pillanatra még volt remény,de akkor mégis elváltak utjaink és azóta nem láttam őt.
Akkor kaptam csak észbe,mikor már a házunk előtt leparkoltunk és kiszálltam,bementem a házba,csöndesen levetkőztem,hatalmas zugás volt a fejemben a hangos zene miatt,bebujtam az ágyba és úgy aludtam el,hogy közbe rá gondoltam…
Azóta bizony eltelt több,mint egy fél év, és ujra vele vagyok,rájöttem mennyire szeret és,hogy mennyire szeretem.A multat lezártam,tiszta lapokkal kezdtünk mindent, most minden más,most ez az egész a valóság,
Akkor mindkettőnk hibájából külön töltöttünk a nyarat. Eltelt,úgy egy teljes nyár,hogy én más vállán kerestem a biztonságot és másnál kerestem vigaszt,…hibáztam…hibáztunk.De a sors keze ujra összehozott ujra rájöttem mit jelent nekem…
Tudod,megigérted,hogy többet nem engedsz el…Hát ne engedj!!!
Ujra itt a nyár és ezt vele akarom tölteni,most amikor félek,hogy elveszitem,ilyenkor érzem csak igazán mit jelent nekem…
Azon merengek, ami kissé elszomorít,hogy ha nincs az az este,és én épp nem vagyok abban a buliban,talán akkor is összehoz a sors?Talán akkor is rájövök,hogy mennyire szükségem van rá? Nem tudhatom,de talább jobb ha nem tudom, mi lett volna ha nem így történik…..