A zenetörténelem egyik legzseniálisabb száma... lehetne. Az első akkordtól folyamatos feszültségben tart, és végig azt várod, mikor fog kitörni egy frenetikus hangorkánban. És amikor megteszi...
... nem elég.
Komolyan, ez az egyetlen bajom a számmal, nem elég hangos. Pedig a végig visszafogott ritmus folyamatosan azt érezteti velem, hogy egy kitörni készülő vulkánon ülök, ami végül nem mer kitörni. Hol a zúzás kérem szépen!? Az szám hallgatása nálam hosszútávon valószínűleg infarktust okozna.
Most pedig, ha ti is eléggé feltúráztátok magatokat, jöjjön egy kis levezetés, nem másoktól, mint attól a bandától, akik nekem eddigi életem legszebb koncertélményét adták! (bár hozzá kell tennem, hogy a "konkurens" Kalapács koncertjén csont részeg voltam, talán azért nem tudtam úgy átélni a zenét )
Na kéremszépen, megvolt már a kilövés?