"Megszülettél. Más lettél, mint a többiek. Talán még emlékszel arra, amikor elmentél egy edzőterembe. Először. Az elsőre mindenki emlékszik. Valami megfogott. Valami már korábban, aktivált benned valamit. Egy kemény film, képek, emberek, egy pillanat, amikor megláttad életedben először az első brutálisan izmos embert. Amikor eldőlt a sorsod. Véget ért az azt megelőző életed, és elkezdődött az igazi létezésed. Az, amiért megszülettél. Mindegy hol. Megérkeztél az edzőterembe, és érezted otthon vagy. Ahogy sehol a világon. Ahogy soha az életben.

Tudtad, mit kell tenned. És elkezdted. Aztán jöttek napok. Sorban, ahogy az eső esik olyan sűrűen. Ezek a napok, már áthatolhatatlan falként állnak mögötted. Lassan ez lett a múltad. Lassan ez lett az életed. Minden benned van. Pihenőnap edzésnap. Lassan mindenki rájött erre. Ahogy megfogtad a súlyzót. Ahogy tetted a dolgod. Akkor is, amikor csak te tudtad, mit kell tenned. Akkor is, amikor még csak te láttad az utad, és te nem látszottál. De te láttad magad, úgy ahogy senki. Éjjel nappal csak azt a parancsot érezted, ami elvitt a terembe, és csak azokat a lehetőségeket választottad ki, amik segítettek, hogy azzá válj, amivé a génjeid utasítottak. Nem álltál le. Soha nem álltál le. És megszerezted, amit akartál. Egyre nagyobb lettél, és egyre inkább kifaragtad magadból azt, ami benned rejlett. Közeledtél önmagadhoz. A tökéletességhez.

Nem külső célok hajtottak. Nem a versenyek, nem a díjak, ezek csak örömet okoznak. A szíved hajtott, a vér, ami úgy söpör végig az ereiden, mint az árvíz. Az ösztöneid hajtottak, a genetikád a brutális erő, ami csak a tied. Egyre közvetlenebb kapcsolatba kerültél a benned rejlő akarattal, a tervvel, amit követsz. Ha edzel, megszűnik minden. Eltűnik a külső és a belső. Nincsenek korlátaid. Nincsenek határaid. Eggyé váltál a vassal, a gyakorlatokkal. Nincsenek módszereid, magad vagy a módszer. A brutalitás a módszered. Nem keresed az utat. Te jársz legelöl. A bátorság a gyávaság nem szerepel a szótáradban, csak a céljaid, és nem állsz le, amíg el nem éred őket. Nem gondolkozol, csak cselekszel. Nem kérdezed meg mások véleményét. Nem szerepel a szótáradban feltételes mód. Csak az van: megtettem.

Neked nem volt elég, hogy a többiek befogadtak. Hogy körbe álltak és együtt akartak edzeni veled, hogy fotóztak, hogy meghívtak, hogy gratuláltak. Belül a véred háborgott. A génjeid tiltakoztak. És mindig tudtad nem ezért. Hogy te többre vagy képes. Túlnőttél a lehetőségeken, túlléptél a túlléphetetlenen. Nem álmodtak olyan kihívást, amit ne csináltál volna már meg. Csak te tudod, hogyan kell senki más. Nem mérlegelsz, nem fontolgatsz. Megetetted, és minden pillanatban megteszed, amit meg kel tenned, hogy az legyél, aki vagy. Nem keresel kibúvókat. Új utat építesz. Egyedül vagy újra, mint az első pillanatban.

És oda jutottál, ott ahol még senki sem járt: A halhatatlanok közé. "