Első versem, amit szívből írtam, egy nehéz nap után.
Még ha nem is valami jó, nekem segített.
Szerencse
Nincsen túl sok szerencsém,
ezt szívesen feledném.
De mindig szembesülök vele,
ettől már a tököm tele.
Kitudja, talán jobb lesz egyszer,
s nem készít ki az élet, mint gyilkos vegyszer.
Kiírom magamból, de nem akarok sírni,
csak ezt az egészet kiakarom bírni.
Elfogott egy fura érzés,
tán a lelekemben kőkemény vérzés.
Nem tudom, hogy meddig fog tartani,
a falat azért nem fogom kaparni.
Ezt is túlélem, mint már mást is,
nem lesz rajtam urrá, öngyilkos fázis.