Most, hogy hivatalosan is elkezdődött a Star Wars hetedik részének is a forgatása, az elmúlt hétvégék vasárnap kora estéi az eredeti trilógia epizódjainak újranézésével, illetve az első megtekintések óta összeszedett emlékek felidézésével telt. Gondoltam leírok pár gondolatot ezekből.

Bár annak idején az országban még talán viszonylag új volt, szüleim egészen kicsi koromban megengedték, hogy megnézzem az eredeti trilógiát.
Borzalmas minőségben, VHS-en, még valamikor 1991-92 körül, 6-7 évesen. Bár a sztoriból akkor még nem sok mindent értettem, és ebben nagyon fiatal korom mellett az is nagy szerepet játszott, hogy „alámondásos” szinkronja volt, és valami hihetetlen gyengére sikerült. Ugyanaz az unott férfihang fordította instant minden karakternek az összes mondatát, baromi monoton hangon, függetlenül attól, hogy Vader, vagy Leia beszélt éppen. Emellett a háttérben ott szólt - hm, inkább recsegett - az angol hang is, így aztán egyiket se lehett érteni rendesen, pláne nem 6 évesen.
Ilyen tekintetben rettenetes volt, de a csillogó-villogó űrcsaták, a zümmögő fénykardok, és még inkább az űrhajók teljesen elbűvöltek.

Ki merem jelenteni, hogy életem első, és egyik legmeghatározóbb filmélményét adták az eredeti trilógia epizódjai. Bár sosem váltam akkora fanatikus rajongóvá, mint amilyenekről online lehet olvasni, egy tunéziai nyaralást el tudnék képzelni, mondjuk egybekötve a Skywalker farm díszleteinek eredeti helyszínei (a külső és belső terek díszletei teljesen máshol, még egymástól is messze voltak) meglátogatásával .

Sosem voltak Star Wars-os csecsebecséim, nem voltak posztereim, se bögréim, se semmilyen ilyesmi.
Sokkal inkább minél hamarabb valamilyen módon a Csillagok Háborújához köthető játékaim voltak.

Egészen kis koromban már a combomra szíjazott műanyag pisztollyal rohangáltam a Balaton melletti nyaralónk udvarán Han Solo-t játszva - a hintaágy volt a Falcon .
Aztán nem sokkal később az egyik korai amerikai turnéról hazaérkező édesapánktól egy-egy Star Wars karakter (3PO és egy Stormtrooper) műanyagból készült „fejét” kaptuk ajándékba az öcsémmel, amelyeket „szétnyitva” az első film egyik jelenetének helyszíne tárult elénk – bizarrul hangzik, de roppant ötletes megoldás volt.

A rohamosztagos fejében Leia kiszabadításának ikonikus jelenete volt berendezve, beleértve a börtönblokk folyosóját, és a hulladékmegsemmisítőt is, aminek falait egy kis tekerhető tárcsával közelíteni is lehetett egymáshoz (hoppá van!), illetve még az a nyamvadt kis egyszemű kígyó - dög is ott figyel, amelyik Luke-ot a lábára tekeredve rántja le a szemetet ellepő kérdéses eredetű pocsolyába.

3PO pedig a Mos Eisley kantinját, és a 94-es dokkot rejti magában, a hozzá adott figurákkal tulajdonképpen a csapat Alderaan-ra menekülésének megkezdő jeleneteit lehetett eljátszani, beleértve azt, ahogy Han lelövi Greedo-t, vagy ahogy a rohamosztagosok megérkeznek a bárba, etc.

A hozzájuk adott bábuk legtöbbje már sajnos nincs meg, sem pedig a kis űrhajó modellek, de a két játék a mai napig megvan (bár a fotók kedvéért a padlásról kellett lehoznom őket). Tekintettel arra, hogy vagy 20(!) éves mindkét darab, egész jó állapotban vannak.

Kicsit később pedig megjelentek az első Star Wars LEGO-k is.
Na most, addig a pontig a "legózás" kicsit másképp működött otthon, mint manapság, ugyanis a szülők, különösen a mieink sokszor egy kicsit maguknak is vették a legókat , hiszem nekik is kicsit újdonság volt. És miután Ők – főleg kisebb korunkban - szépen este összerakták a leginkább karácsonykor kapott készleteket, sokszor hajnalig elszórakozva a játékkal, hogy mi aztán másnap magától értetődően vagy véletlen, vagy nem is annyira véletlen szét is szedjük azokat.

Mire megtanultuk teljes magabiztossággal összerakni a komplexebb tervű cuccokat is, akkorra szépen be is jött az első SW LEGO generáció is, és ebből bizony túlzás nélkül ki merem jelenteni, hogy egy-két lényegtelennek, feleslegesnek, vagy túlságosan drágának tartott modelltől eltekintve szinte mindegyik megvolt.
Persze képtelenség volt tartani az iramot a hihetetlen sebességgel megjelenő modellmennyiséggel, már csak anyagilag sem, pedig sok zsebpénz ment el ezekre.
Aztán, jóval később, a már meglévő modellek frissített verziói számítottak újdonságnak, amik persze sokkal élethűbbek voltak, némileg több funkcionalitással is, a játékélményt megnövelendő, mégsem cseréltük le korábbi generációs járgányainkat.

Volt bőven a régi és az új trilógiából is készletünk, de halál nyugodtan összevontuk a két „világot”, Qui-Gon-t pl. tök lazán harcoltattuk Luke oldalán, miközben a Darth Maul és természetesen jópár rohamosztagos által támogatott Vader ellen védekezve fedezték a lelécelni készülő Millenium Falcon-t.
Évekig volt abszolút kedvenc játékunk Öcsémmel ehhez hasonló kalandokat eljátszani, nem egy űrhajót, helyszínt, bázist, miegymást mi magunk építettünk fel a korábbi legókból.
Ilyen volt Lando Calrissian hajója, amit egy könyv kapcsán tudtuk, hogy Lady Luck-nak hívnak (találó ), de fogalmunk sem volt, hogy néz ki. Azért megcsináltuk, a padláson porosodó bődületes mennyiségű LEGO között a törzsét meg is találtam, a felnyitható fedélzettel együtt. Egyébként emlékeim szerint Lando "luxusyachtjának" a hivatalos dizájnja csak néhány évvel később, pont a Jedi Knight II játékban látszik először.
Vagy pl. szenzációs birodalmi támaszponttá lehet alakítani egy korábban repülőtérként eladott készletet, amit a számát sem tudom, hányszor romboltunk porig az ostrolmó felkelő vadász-rajunkkal, X, Y, A és B - wingekkel feltöltve.
Sajnos ezekről nincsenek fotóink, pedig áttúrtam a karácsonykor készített fényképeket több, mint egy évtizedre visszamenőleg, hátha valamelyik fotón ott díszeleg valami ilyesmi, de sajnos érdemi felvétel nem nagyon van.
Emellett pedig állítom, hogy sokkal jobb kis történeteket találtunk ki a játékokhoz, mint amik teszem azt a Klónok háborúja – animációs sorozatban vannak, ami nekem nem nagyon tetszett sosem, bár ez nyilván szubjektív.
Az utolsó SW legónk Dooku gróf volt, a kis antigrav motor-szerű járgányán az Episode II-ből, aztán kész. Lassan kinőttünk ezekből a dolgokból, bár a Millenium Falcon a mai napig összerakott állapotban vár még a régi szobám polcán, öregen, megfakultam, porosan, csakúgy, mint a hajó, amelyikről mintázták .

Amit mindezzel mondani akartam, hogy iskolás korom alatt is meghatározó élmények fűződnek a Csillagok Háborújához, szinte minden kreativitásunkat ki tudtuk élni ebben az univerzumban, igaz, ez főként a LEGO-nak, és nem közvetlenül a Star Wars-nak köszönhető.(/P)

Aztán persze ott van a PC korszak, és bár igazán komolyan egyik SW játék sosem varázsolt el túl hosszú időre, az X-Wing az egyik első PC-s játékunk volt (a szerintem mérhetetlenül idióta Lion King és Aladdin mellett…), a Tie Fighter, az X-wing Alliance, a Rebel Assault I-II, jóval később pedig a Jedi Knight II-III azért remek játékok voltak.

Aztán persze időközben lement az új trilógia is, ami bizony igencsak megosztja a jókora kultuszt növesztett első három rész rajongótáborát. És ez nem csak valami rajongói hiszti, tenném hozzá, ha valaki ismeri Szirmai Gergely filmkritikákkal foglalkozó youtube csatornáját, akkor – persze az Ő sajátságos, de szerethető stílusában prezentálva – az egyik, szerintem zseniális videójából nagyon szépen kiderül, hogy konkrétan hol, és miben... hmm... hibázott az új trilógia elődeihez képest.

De minden hibájával együtt Lucaséknak azért csak sikerült egy teljes egésszé alakítani a hatrészes sorozat történéseit, az egészet tulajdonképpen Darth Vader életútja köré építve - ahogy azt egy régi dokumentumfilmben Lucas egyébként meg is igérte, és ez a koncepció nekem nagyon bejön.
És bár az a bizonyos „NOOO” felkiáltás tényleg fájóan bénára sikerült, azért az ikonikus karakter megszületésének végső pillanatai szintén meghatározó jelenetei ennek a világnak, és talán korunk filmkultúrájának is.

Most megint eltelt pár év, és egy ideje tudni lehet, hogy a Disney-vel együttműködve készülnek az új részek.
Ez az információt persze megint kétes fogadtatás övezi, engem nem is ez a dolog „zavar” annyira a leendő trilógiával kapcsolatban.
Nekem egy teljesen más természetű problémám van, amit nem tudom, hányotok él meg hozzám hasonló módon.

Ameddig a legtöbb korombeli kölöknek Batman, Superman, Pókember, etc. voltak a hősei, az én kedvenc karakterem voltaképp amióta az eszemet tudom, Han Solo volt.
Nagyon korán elkezdtem az ő történeteit kutatni (pedig voltak ám képregényeim nekem is bőségesen, főleg a Pókemberből), és ebben partnerre leltem édesapámban is, aki szerencsére már az első kiadásukkor megvette az eredeti, róla szóló könyvtrilógiát is (Han Solo bosszúja, küldetése, hadjárata), amik manapság talán ritkaságba mennek.
Aztán ott van az alig tízéves trilógia is, A.C. Crispin tollából, amelyik nekem tulajdonképp azt jelentette, mint bárki másnak a Gyűrűk Ura könyvek. Imádtam, megláttam, megvettem, rongyosra olvastam őket, nem egyszer órán, tanítás alatt is, amivel naná, többször le is buktam, de csakazértis csináltam tovább.(/P)

Na, a lényeg ebből, hogy nem tudom, ti mennyire szeretnétek ifjúkorotok hőseit 70 évesen látni. Minden tiszteletem az eredeti filmek mesterhármasáé, Ford-é, Hamil-é és Fisher-é, de én nem tudom… nekem Han Solo egy legfeljebb 40 éves, a világot telibesz*ró űrcsavargó, az abszolút lazaság, vagányság megtestesítője, aki először lő, aztán kérdez, aztán mindenkit ott hagy szájtátva a hiperugráskor.

Vagy gondoljunk arra, mekkora különbség van az ifjú, és az idős Obi-Wan között. Az Ő esetében mondjuk nálam még működik a váltás, de tartok tőle, hogy épp a fordított sorrend miatt. Látva a megfontolt, bölcs, tapasztalt, ám lassú és – bár lehet megköveztek – kissé unalmas Kenobi mestert, részemről örömmel üdvözöltem a fiatalabb, akrobatikus, zöldfülű Obi-Wan-t, ahogy végigkísérjük azokon a tapasztalatokon, eseményeken, amik amúgy idős korára beért bölcsességéhez vezetnek. Ezek ismeretében pedig számomra sokkal szimpatikusabb karakter az öreg Obi-Wan az eredeti filmek újranézésekor.
Nem tudni még, Luke karakterének fejlődését milyen irányba tolják majd el, de a fentiek miatt ettől is tartok kicsit. Luke Skywalker A Jedi a sorozatban, nem szeretném az öreg Obi-Wan szinonimájaként látni, ahogy lassan sétálgatva prédikál az erőről, ugyanakkor azt sem szeretném, ha az újabb filmek Yodájához hasonlóan pörögne a fénykarddal, abszolút méltóságon alul. Bár azt sem tudom, hol lehetne esetleg az egészséges egyensúly e két véglet között.

Arról pedig szerintem nem is érdemes beszélni, hogy mit vár az ember Carry Fishertől. Persze, olvastam róla/tőle sokmindent az elmúlt évtizedben is, az HBO-n mutatott másfél órás show-ja kifejezetten zseniális volt, de hogy elhinném-e, hogy az a végletekig cinikus hölgy ott valaha az aranybikinibe öltözött Leia hercegnő volt... hát... értitek.

Aztán ott van a történet kérdése.
Millió verzióját olvastam arról, hogy hogyan folytatódik a messzi-messzi galaxis története a második halálcsillag felrobbantása után. Az Új Köztársaságról, Han és Leia Jedi képességekkel született ikreiről, illetve harmadik gyermekükről, aztán Luke feleségéről, Mara Jade-ről és persze a már most ikonikus Thrawn főadmirálisról, és csillagrombolójáról, a Chimera-ról. Ezekre annak idején Lucas rábólintott, hogy bizony, ez a folytatás, kész, pont.
Csakhogy köztudott, hogy ezeket most már nem nagyon szabad komolyan venni, mert már most van példa arra, hogy egyszerűen a szemétbe dobja létező karakterek közben megírt, és hitelesített előzmény-sztorijait.
Erre példa Boba Fett esete is. Az Episode II megjelenése előtti Fett története ugyanis köszönőviszonyban sincs a filmben mutatottakkal. Eredetileg egy korábban Jaster Mereel-nek anyakönyvezett, gyilkosságal megvádolt, majd elítélt fazon lesz az, aki ha jól emlékszem, száműzetése után veszi fel a legendás nevet, és válik a rettegett fejvadásszá, szuperlaza hajójával, a Slave I-gyel.

Szóval, egy szó, mint száz, vannak kétségeim a készülő epizódokkal kapcsolatban, nyilván jópármagammal együtt, de ettől függetlenül érdeklődve várom, hogy mit találnak ki. Rossz filmek egész biztos nem lesznek, a kérdés, hogy kinek milyenek lesznek az elvárásai a jövő trilogiájával szemben, és egy ilyen kultuszú sorozatnál ki merem jelenteni, hogy minden egyes rajongónak mások. Ennek pedig baromi kemény menet lesz még csak megpróbálni is megfelelni .

Végezetül álljon itt egy rövid szösszenet arról, ahogy pár aktívabb rajongó kéri Abrams-t, az új rendezőt, hogy mi az a pár alapszabály, amire figyelni kell, hogy véletlenül se terelődjön el a készülő filmhármas a második trilógia irányába.

Nos, ennyi lett volna, bár így elolvasva jóval hosszabb lett, mint terveztem.
Így majd két évzized távlatából már el-elmosódnak részletek, mikor mi jelent meg, stb., nézzétek el nekem.
Köszönöm, ha elolvastad.

-GB