Van pár olyan előadó/együttes amelyek egyszerűen (jobb kifejezést nem találtam) "mintha az én frekvenciámra lennének hangolva". Bármikor, bármilyen hangulatban elő tudom bármelyiküket venni, valahogy mindig megtalálja a zene velem a közös hangot 
Ilyen Bonobo, a The Offspring, de leginkább, éés legrégebbóta ilyen kategóriájú nálam a
Amióta 8 éve hallottam őket először azóta töretlenül szeretem a zenéjüket. Az a hatalmas energia ami a dalaikból árad, és a jó szövegeik. számomra elég meghatározóak, sajnálom is hogy még nem lehettem koncertjükön, bár nyilván egy mostani nem ér fel a - mondjuk az általam más együtteseknél is felemlegetett - Woodstock '99 koncerttel(igen például az Offspring is ott volt szerintem karrierjük zenitén)
Koromnál fogva nyilván én már akkor ismertem meg őket mikor a leghíresebbek voltak (3. album környéke) bár gyorsan bepótoltam a lemaradást Úgy gondolom talán Ben Stiller foglalta össze jól a lényegét a zenéjüknek:
"...I mean I’m talking when you’re limping with the Bizkit you’re talking about the major groups in rock and roll. Who else could take rap, hip hop, thrash, punk metal. Take it, throw it in the can, spin it around and come out with something that wasn’t fertilizer
And it was the Bizkit, Limp Bizkit man..."
Nagyon sokrétű a zenéjük, normál hangszereket nélkülöző rapszámtól kezdve a The Surrender lassú, depresszív, már már fájdalmas melódiájáig nagy változatosságot lehet felfedezni csak figyelni kell időnként 
A szöveg mellett se lehet szó nélkül elmenni sokszor. Nyilván most nem pont a Break Stuff önfeledt dühöngésére értem főképp, inkább a The one kapcsán, de akár említhetném a Re-arragedet.
És az is értékelendő, hogy egy-két bullshittől eltekintve azért nincsenek ezek a barom sztárallűreik mint sok más akár hasonló sikereket elért együttesnek.
Nincs még egy olyan négyes mint ők
madstunt oldala
