Hangyányit elszaladt az idő legutóbbi írásom óta, így rendezném tartozásomat.. leginkább magamnak.
Nos jelentem - végre beindult az a bizonyos fogaskerék és elkezdtem "nyaralásom" első felét..
Kezdjük talán ott, hogy marhára nem volt ingerem ismét doktorbácsik és doktornénik vizslató szemei előtt pózolni.
Ám mint tudjuk úgy megy ez, ha az ember próbál valamit elkerülni, ziher.. valahogy mégis ott találja magát hogy, "nabasszus!"

Szóval igaz, repülőjegyet nem váltottam mégis fekvő helyet kaptam ráadásul ablak mellé.
Túl ismét néhány szükséges vizsgálaton kedvenc sebészem úgy határozott,
- hogy mostazonnal' elkezdeni tessék a kezelést aztán majd aggódjon műtét miatt ha annak ott lesz az ideje!
Igyekeztem felkészülten érkezni az első energianövelő ital adagolása előtt,

így már előző hétvégén felutaztam a tett helyszínére.
Mondanom sem kell hosszú idő óta végre egy olyan élményben lehetett részem, melyre már nem érdemeltem reményt.
Sétáltunk, hűsöltünk, kincset kerestünk.. és még "tevegeltünk" is egy jót pihenés gyanánt.
Másnap reggel annak rendje, módja szerint városnézésre indultam melynek végén egy szigorú nővérke fogadott és közölte - Zsolt, kövessen!
Én alázattal ballagtam utána és utunk végén körbevezetett a csodás kilátással tarkított kétszemélyes szobában.
A kulcsot a kezembe adta, majd figyelmeztetett hogy a két ágy közül bármelyiket választhatom.
Ilyen vendégszeretetet is rég éreztem már.
Nos lepakoltam, elhelyezkedtem, pizsamát húztam és vártam kedvenc sebészem kora reggeli mosolyát.
Nem sokkal később már a hátamon fekve tapogatta a hasamat és kérte, hogy sóhajtsak nagyokat.
Hümmögött, közben persze a mosoly nem maradt el.. majd egy köteg aláírni valót tett az asztalra és olyan dolgokat kérdezett, melyeknek nagy részére én is csak pislogással feleltem.
Időközben egy kedves nővér megbökött és korán reggel megcsapolt. Még ha mindezt a "facebook" -on teszi nem is sértődtem volna meg.
Ha éhgyomorra szurkálnak, azt általában kényesen fogadom..
Kis pihenő és reggeli..

..után már kezdtem izgulni hogy hirtelen eltűnt mindenki és csak a nap süti homlokomat.
Pár óra eltelt így és már teljes nyugalommal hallgattam az ebédes kocsi távolban csörgő hangját.
Minden olajozottan és óramű pontossággal zajlott eme remek "szállodában", melynek hatására még magam is meghatódtam egy pillanatra.
Ám ekkor már két nővérke közelített kaján mosollyal kísérve drága doktornénimet.
Tudtam, nincs mese - megtömnek ebéddel mint egy kiszáradt kacsát és még kanalat sem vittem magammal.. "akutyafáját! ím az ebéd, à la carte.."

Különböző válogatott desszertekkel megspékelve kaptam a következő öt napban ezt a finomságot.. melyet még a nap, ablakon bepislákoló sugarai elől is elrejtettek.. vigyázva, hogy biztosan hasson és jól is lakjak.
Első két éjszakám eseménytelenül telt, éreztem hogy itt bizony foglalkoznak velem és semmit nem bíznak a véletlenre.
Redőny hogy estére be tudjak sötétíteni, hangszigetelt nyílászárók a gondtalan pihenés érdekében és esti biztonsági szolgálat, mely néha egy hüvelykujját kérdően felmutató széles mosollyal vigyorgó nővérke személyében testesült meg az esti félhomályban.
Nyaralásom közepén az egyik napsütötte délutánon egy idős néni fordult be az ajtón és ő is gonosz, kaján mosollyal üdvözölt.
Biztosra vettem hogy a drága bizony nem nővér és ebben a pillanatban kicsit meg is ijedtem hogy vajon ő kihez jött? Hisz a lakosztályt rajtam kívül más nem bérelte.
Finom léptekben megállt előttem, kihúzott az asztal alól egy fot'l -t

..és illedelmesen bemutatkozott. Manyi néninek nevezte magát, majd elmesélte hogy ő már 10 éve visszajáró vendég ebben a színvonalas "szállodában".
Lelki támaszt és mosolyt igyekszik hozni a vendégeknek.
Üdvözöltem annak módja szerint és sokáig beszélgettünk. Búcsúzóul kedvesen az asztalra helyezett pár gyümölcsöt és kérte hogy szívből fogadjam el, mert a Jóisten nem véletlenül terelte őt aznap utamba.
Így, ismét egy piros pont a különleges vendégszeretetért és bánásmódért.

***

A hétvége közeledtével kissé már honvágyam volt, de persze a "kifizetett" szolgáltatást teljes mértékben szerettem volna kihasználni.
Finomabbnál finomabb étkeket kaptam, és igen - még eltávoztam előtt is megtömtek, persze ehhez már "evőeszközt" is hoztak.
Pénteken szívélyes búcsúval köszöntem meg a csodálatos kiszolgálást, páratlan kilátást és hazáig már kizárólag pozitív élményekkel gazdagodva nyugtáztam - Ez bizony megérte a fáradtságot.

Végül úgy döntöttünk, hogy még legalább hat alkalommal szeretettel várnak.
Én pedig elégedett beleegyezéssel nyugtáztam, "legközelebb is itt nyaralok"