'12:
A szobában megy a tévé, de nem nézem. Azt hiszem a hangulatvilágítás lenne rá a legmegfelelőbb szó. Szeretem ahogy a kékes, folyton változó fény kiszínezi a sötét szobát. A testvérem a másik szobában van még. Valószínűleg a szüleimmel nézi ugyanezt a malacos filmet. Ki csinál filmet egy malacról?... Az ablak előtt állok, félig a radiátorra támaszkodva. Kifelé bámulok, látom a csillagokat. Tök érdekesek. Használhatnánk rájuk a misztikus szót, bár valahogy nem tetszik ez a jelző. Kintről friss, hűvös levegő áramlik be a napközben igencsak felmelegedett szobába. Jó itt állni, gondolkodni. Nyár van, és órákig csak bámulok kifelé, hallgatom a békákat meg a tücsköket, akiket néha egy-egy erősebb kutya ugatása nyom el. A miénk nem ugat, pedig neki aztán van hangja... De hallom hogy járkál, szóval nem alszik, csendben őrzi a házat. Tök jó érzés, szabad vagyok, nem kell korán kelnem, nincsenek beosztva a napjaim. Csak élvezem életet ilyen egyszerű módon... Bárcsak mindig nyár lenne!

'13:
A házban már mindenki alszik rajtam kívül. Csend van, melyet csak a hűtőventilátor halk zümmögése tör meg. Mindössze a monitor és a gépház oldalán lévő kék ledek világítják be a közös helységet, ahol a gép van. Épp elég ez a fény. Felteszem a fülest és a ma talált zenét indítom el. És újra meg újra. Nem tudom megunni... Pedig ma vagy ötvenszer hallottam... Rajzolgatok és bugyuta kis animációkat szerkesztek. Lehet ma még Photoshopolok is. A barátaim odavannak a róluk készült, vicces képektől. Ilyenkor van, hogy naponta meglepem őket 1-2 példánnyal. Szeretek ilyesmikkel szórakozni és most időm is van rá. De jó, hogy nyár van!

'14:
Egy újabb átkockult éjszaka. A Barátaimmal 3-ig dumáltam ts-en. Minden nap ez megy, kicsit monoton. Jó fejek, meg szeretek velük játszani, de kéne tartani valami összejövetelt, nem csak virtuálisan. Apa is hiányzik. Teljen már gyorsabban a nyár.

'15:
Sötét van. Sötét és hideg. A szoba más, de a tévé ugyanaz mint régen. Csak ki van húzva. Már három hónapja. Nem szeretek tévézni, semmi normális dolgot sem adnak. Zuhanyzás után odaállok az ablak elé, de hamar becsukom. Hangosan ugató szomszéd kutya, és hideg levegő keveréke nem nyerő ma. Hogy tudok fázni nyáron? Hogy lehet ennyire unatkozni nyáron? A gépnek van hogy a közelébe sem megyek. Már a barátaim sincsenek fent szinte soha... A házban már mindenki alszik, mondjuk egyel több fő, mint kéne... Lefekszem aludni én is. Iszonyú ez a nyár. Munka sincs, a jogsim sincs még meg, de ez egy másik történet... A kutyánk sem ugathat már... Még egy pillantást vetek az ablakra, és eszembe jut, mikor örömmel álltam előtte órákig. Persze nem pont ezelőtt és a kilátás is más, elcsúszott a táj vagy 4 méterrel, de nem hiszem hogy ez lenne a probléma... Milyen jó volt régen! Nem szeretem ezt a nyarat...