Előzmény
Szinte napra pontosan másfél éve vagyunk együtt a menyasszonyommal. Az elejétől fogva sem volt egy egyszerű kapcsolat, de mindig mindent meg tudtunk oldani. Ahogy haladt előre az idő, azt tapasztaltuk, hogy rengeteg érték van a kapcsolatban amiért érdemes dolgozni. Meg is lett az eredménye, mert a derűsen eltöltött napok száma elkezdte felváltani a problémák kezelésével töltött időszakokat. Nagyon belelendültünk, mert rájöttünk, hogy megy ez nekünk, tudjuk jól csinálni. Tudunk érte dolgozni, és tudjuk élvezni is a munkánk gyümölcsét.
Januárban megkértem a kezét és elkezdtük szervezni az esküvőt. Én közben kétszer váltottam munkahelyet, mert úgy éreztem a változtatás jobb lesz, mind nekem mind a leendő családom számára. Az utolsó váltás kb. két hete történt.
A történtet
Április elején elmentünk étterembe és kirándulni egyet születésnap alkalmából. Egy hónapja ez volt az utolsó nap amikor minőségi időt töltöttünk egymással.
A következő hetek hétköznapjai nekem a munkahely-váltás stresszével, fogorvossal, önismereti csoporttal és egyéb olyan dolgokkal teltek amik ma már egy átlagos ember napját megtölthetik. A párom napjai szintén.
A hétvégék pedig folyamatosan rokonlátogatással, esküvővel kapcsolatos dolgokkal teltek, de sosem olyasmivel amiből egy párkapcsolat a mi esetünkben töltődni tud.
Mint a víz, mikor utat tör magának és alámossa az utat, pont úgy történt nálunk is a minőségi idő szükségletének térnyerése. Esténként mikor ágyba kerültünk (22-23-00) még jócskán próbáltunk beszélgetni, problémákat megoldani, legalább az intézni való dolgokban közös álláspontra jutni. Persze sem az időpont sem a mentális állapotunk nem volt megfelelő.
Bő három hét után, egy ilyen esti beszélgetés során, felmerült a kérdés kettőnk között, hogy vajon fog e menni nekünk a közös élet. Ő hiányolta az intimitást, a gyengédséget irányába, én pedig, hogy lehetne egy kicsit célratörőbb is a közös dolgainkat illetően és ne legyen olyan mint egy elveszett bárányka az életben.
Mondanom sem kell gyönyörűen rátapintottunk egymás fejlesztendő területeire a kapcsolaton belül.
Erre a tejszínhabos süteményre a cseresznyeszem az volt, hogy az új munkahelyemen az irodatársam egy egész dekoratív leányzó lett a tönkremenőben levő kapcsolatával. Kedves mosolygós mint a menyasszonyom és amit még emellett láttam benne, hogy iszonyatosan küzd az életében és harcol mindenért. Pont olyan mint én és ebben a tulajdonságban pont az ellentéte a páromnak.
Elkezdődött a belső lelki folyamat. A párkapcsolat kezdte egy vállalat képét festeni, ahol mindenki a két dolgozón kívül főnök a világban és ahol a két ember csak arra koncentrál, hogy minden jó legyen kifele, egymással pedig nem foglalkoznak. Mindezt persze kizárólag esténként teszik és hétvégén. Napközben pedig a valódi vállalkozásban együtt vagyok egy lánnyal akivel elröhögünk, beszélgetünk valamennyire minőségileg, mert ott még van energia egy másik emberre figyelni. Első látásra a tuti kiutat jelenti az én szorult helyzetemből.
Ez az egész szituáció ahogy lefutott a lelki szemeim előtt keveredve a valós szimpátia érzésével úgy nehezedett rám, mint egy több mázsás teher. Úgy éreztem, ha valamin nem változtatunk, szerelmes leszek a mellettem ülő kollégára kivetített illúzióba és eldobom miatta az egyre rosszabbul működő kapcsolatomat. Hála az égnek sikerült megbeszélnem a párommal de az ebből fakadó feszültséget nem sikerült feloldanunk, mert munkából egyenesen a következő hétvégi programra mentünk, ahol jó sokat ittunk de "szerencsére" három napig nem volt két nyugodt percünk egymásra. Persze azért nekifutottunk a konfliktuskezelésnek ami alatt mindketten elképzeltük, hogy Ő hogyan adja vissza a gyűrűt és megy el az első vonattal. És megint konstatáltuk, nem biztos, hogy megy ez nekünk. Ő elfutott én utána és egy fal mögött elbújva legalább a helyzethez mérten tudunk annyit beszélni, ami kellett ahhoz, hogy ne legyen nagyobb baj.
Most
10 óra alvás után - amiben az utolsó álmom az volt, hogyan megyünk szét és amiben megéltem az érzést, hogyan szakad szét a lelkem - felkeltem ránéztem és rájöttem mennyire szeretem. Ő most jár 11 és fél óránál de még bírja 
Nincs még minden rendben, mert még csak itt állunk a kapcsolatunk fájánál ami elkezdett kiszáradni. Még kezünkbe kell venni a locsolót és finoman óvatosan életet adni neki. De most már legalább lehetőség van rá.
Pihenjétek ki magatokat, gyertek rá, hogy mi az igazán fontos az életetekben és rendeljétek neki alá a többi dolgot. Tegyetek a párkapcsolatotokért és ha kicsit is úgy érzitek valami nem oké, ne hagyjátok elmérgesedni mert később sokkal nehezebb helyreállítani.
Kitartást és sok sikert mindenkinek, mert ez egy nehéz dolog
. Ezeket a témákat amúgy sem célszerű a hálószobába vinni. Nem lehet hogy egy kicsit túlbonyolítod a dolgokat? A szöveg alapján olyan típusnak tűnsz aki a kevésbé céltudatos nők agyára megy a folyamatos "beszéljük meg" dumával. Lehet a lány ettől olyan bizonytalan és bátortalan.
Én a 2. szinten vagyok aki elutasítja a tartós kapcsolatot. Valljuk be a mai nők túlnyomó többsége a média által agymosott feminista elveket szerető, "majd családot alapítok 40-45 évesen addig ráérek bulikázni meg lehetek cégvezető" kvázi elférfiasodott egyének. 4 év alatt nem találtam egy házias, családcentrikus nőt sem. Az is kezd kimenni a divatból hogy tudjanak főzni. Úgy vagyok vele akkor inkább egyedül. 
Nem véletlen van japánban sem az a sok "fűevő". Ott már durva méreteket ölt a "sexodus". A nők meg nem akarnak családanyaként ott működni mert "rabszolga létnek" élik azt meg, karrieristák akarnak lenni.
