Tegnap szombatitomi barátommal bicikliztünk körülbelül 10 kilométert 2 Pentium 1-es gépért. Mire rendbe hoztuk őket, el is repült a délelőtt. Délután Tomi az egyik gépet elvitte, mert az működött, a másikba pedig csak egy merevlemez kell, és az is kokas lesz. Utána szokás szerint bevágódtam a saját "kis" gépem elé, és gameltem, MSN, zene, stb. Ezután kaja, zuhanyzás, és végül majd alvás, de előtte történt velem valami, ami még most is fáj. Tomi csak az egyik gépet vitte el, (nem ez a tragédia) a másik maradt nálam, és tesóm még egy kicsit szórakozott vele, és az ágyam elé tette lefekvés előtt. Én meg gépezés után, mikor lezuhanyoztam, jövök a szobámba, felkapcsolt a villanyt úgy 5 másodpercre, hogy megágyazzak... Sikerült! Mászok be az ágyamba, sötétben, miközben elfelejtettem, hogy ott az ENIAC, és belerúgtam. Na, nem kellett mesét olvasni, aludtam, mint a bunda. Nagyon fájt a lábam
Hát, valahogy így volt az ágy előtt…
Ma reggel megmértem a „kis” gépet, hát keményen 10kg-ot nyomott. Nem kevés, de azért kevesebb mint egy ENIAC (egy kicsivel).
A jó kis Dimarson szobamérleg…
és a 10kg
Azért kapta az ENIAC becenevet, mert mikor mentünk a gépekért, mondtam Tominak, hogy ne nagy gépre gondolj, hanem biztosan valami kis gép lesz. Ehhez képest a 43x40cm nem éppen mondható kicsinek, és ekkor mondta: Minek hozzuk mi ezt el, majdnem akkora, mint az ENIAC. De legalább jól éreztük magunkat, és megérte, az ingyen PC!