Kezdjük azzal, hogy én akarom, hogy ez a játék jó legyen! Gyerekkorom meghatározó játéka volt az első rész, és majdnem ugyan annyit játszottam vele, mint a Heroes 3-mal (és az nem kevés!) A zenéit imádtam, a harcrendszere viszonylag jól ki volt találva, érdekes fajok, magával ragadó világ... persze, volt sok hibája, dehát gyerekcipőben jártak még akkoriban a dolgok...
Ezért is örültem annyira, amikor megláttam, hogy lesz harmadik rész (az egyébként jó szar Shadow Magic után). Az első dolog, ami a játék indításakor feltűnt, és ez különösen meghatott, hogy átemeltek dallamvonalakat az első részből. Persze felújították picit a track-eket, de azért aki játszott az eggyel, abban erősen robban a nosztalgia bomba. Mint a játékmenetből kiderült nem csak a zenéket emelték át, jobban visszatértek az első rész hangulatához, ami viszont bevált a második részből, azt megtartották, ami meg nem, azon igyekeztek javítani. Néhány példa: Ismét lehet a főhősünkkel barangolni, nincs a fővárosunkban örök börtönre ítélve cserébe a varázslatokért, valamint az íjászok ismét értékelhető sebzéssel rendelkeznek és nem csak fél méterről használhatóak, ahogyan az a Shadow Magic-ben volt vala.
Ezen kívül rengeteg új stratégiai elemmel bővült a játék, és mondjuk egy heroes-hoz szokott arcnak bizony akadnak meglepetések.
A játéknak viszont van véleményem szerint egy fatális hibája, ami sok-sok lelkes amatőrt fog az „első játék után Uninstall” irányába terelni. A tutorial nagyon nagyon kevés. Az első pályán elmondja a minimumot, ami ahhoz szükséges, hogy el tudj indulni, utána még röhögve, magabiztosan végiggyalogolsz az ellenségen, gyakorlatilag a gép megnyeri helyetted, maaajd a második pályán úgy bedob a mély vízbe, hogy köpni, nyelni nem tudsz. Csak, hogy érzékeltessem:
1, pálya:
„Íme a játék, ez a főhős (ha többet akarsz tudni a karakterekről olvasd el a súgó ezen fejezetét), íme a városok (ha többet akarsz tudni róluk annál, hogy vannak, olvasd el a súgó megfelelő fejezetét), ezek a varázslatok (súgó), így tudsz lépni, mehetsz!”
Namost:
Nem olvasok súgót, 2014-ben járunk, tessék engem interaktívan bevezetni a játék rejtelmeibe!
Visszatérve a második pályára: Kapásból 3 gép ellen küzdesz, ebből 2 szoros szövetségben áll, a harmadiktól se várjál segítséget. Neked kell a nulláról, 2 telepesből kiindulva felépíteni a birodalmat és leigázni a többit.
Ez ugye még kevés, szal a keményvonalas stratéga röhög a markában (pedig ugye mint tudjuk már Hitler is belebukott a kétfrontos háborúba), erre még rá kell dobni azt, hogy ezen a ponton jössz rá: azt se tudod mit építsél. Van egy halom egymásra épülő épületsor (pl. kápolna - > Templom --> Katedrális) és van róla egy csomó információ. Az azonban elsőre rohadtul nem egyértelmű ám, hogy hiába maxolsz ki mindent a várban, nem ott kell keresni a 4. szintű főszörnyét a fajodnak (sic). Nem? Akkor hol? Hát hol, persze, hogy a varázslatok között, te kis butus! Na, aztán jön a varázslatfejlesztés... AoW-ben az első rész óta varázskönyvből tanulsz körökön át új varázslatokat, és onnan választhatod ki, hogy mit akarsz megtanulni. (amihez egyébként szintén egy rendszer csatlakozik attól függően, hogy gonosz vagy e, milyen elementáloknak vagy az ura, milyen kaszt a karaktered stb.) Ami amúgy kifejezetten korrekt és tetszetős. De, hogy ott aztán mi mire épül, és hogyan. oh mein Gott... Hát azt kőkemény játékórák és elvesztett csaták árán fogod csak megtapasztalni! Konkrét példa: A fajomnak, amivel épp boldogulnom kellett, egy retek gyenge íjásza van alapból a várban, de láttam, hogy a kezdőcsapatomba került egy tápos íjász is. Mondom király, gondolom, akkor íjásztornyot fejleszt az ember és jóban vagyunk...Eljátszottam ezt a kimaxolós storyt, sehol semmi. Már épp feladtam volna, hogy lesz normális íjászom, amikor unalmamban már valami random felesleges vadállat idézését választottam megtanulandó varázslatnak...mit ad Isten, nem arra épült a táposabb íjász fejlesztése? Warum? Que? Miért? Egy varázslat megtanulása unlockolja az egységet a várban? Kész.
Félreértés ne essék egyébként. Nem baj az, ha a játék nem szájbarágós, hogy "úú én most azt a varázslatot fejleszteném, úú én azt a csapatot mozgatnám pontosan oda” stb.. Tökéletes példa erre a Stalker trilógia. (Aki nem játszott velük, erősen ajánlott!) Ott se mondta el senki, hogy fiam, ne szaladj bele az anomáliába, mert csúnya cafatokra tép! Viszont az is igaz, hogy ameddig elvarázsoltan szaladgáltam a vadiúj világban és megtapasztaltam a jelenségeket, addig senki se jött nekem röhögve gépfegyverekkel exoskeletonban...aztán ez idővel megváltozott, de addigra már én is tudtam, hogy hova kell nyúlni, ha baj van. Hát ilyen téren vetette el szerintem az AoW 3 a sulykot. Semmi baj nem lett volna a 2. pályával ha max 2 könnyű ellenség ellen játszom, akik nem használják ki azt a tényt, hogy azt se tudom, hogy mik a fajom előnyei és hátrányai és hogyan állok neki egy birodalom felépítésének és úgy egyáltalán...

Mivel még bennem ketyeg a nosztalgia bomba, valószínűleg addig fogok csatákat veszteni, ameddig ki nem találom, hogy melyik varázslatot, melyik épületet és melyik egységet érdemes milyen sorrendben legyártani. Ugyanakkor egy pillanatig se fogok azon csodálkozni, ha a játék sikere részint ezért marad el, az amúgy megérdemelttől…

BQ