Szeretek bringázni. Van egy UMF Hardy 1 típusú saját magam által összerakosgatott biciklim, extrémebb igénybevételekre.
Ezt vidéken használom. A hétköznapokat Pesten töltöm, itt sajnos nem volt lehetőségem nagyon tekerni, ezért elhatároztam: extrém sportolok. 
Ez lenne ugye Budapesten a kerékpározás. A Hardy-t nem szerettem volna felhozni, nehogy valakinek nagyon megtetsszen, benne van jó néhány 1000esem....
Meg amúgy olyan ballonos gumikkal alapjában véve is örülök ha 4km-ert tudok vele tekerni.
Szóval tervbe vettem hogy építek egy bicót Pestre, alacsony költségvetésből.
Elmentem a bolhapiacra, jól szétnéztem és találtam egy Schwinn-Csepel Apolló Sztár-t. 17ért árulták, elhoztam 10ért. Soknak tűnik főleg a kinézete fényében, de középcsapágy, tengelyek, váltó, minden korrekt volt. Kapott egy új monoblokkot, mert a régit rossznak ítéltem végül.
Hazavittem, szétszedtem apró darabjaira.
Voltak csúnya dolgok, rozsda, festéklepattogzás, de hát az idő vasfoga... Párszor át is kenték már, csiszolás közben előkerültek a rétegek.
Közben jött egy másik biciklis ajánlat, ami meg is tetszett, így egyszerre két bringám lett. Ezt a problémát barátnőm hamar megoldotta, természetesen ő is szeretett volna egy szamarat Pestre. Megtervezte magának a színkombinációt, az alapján ment tovább a gyártás
Így innentől kezdve az ő biciklijét csináltam.
az "időközti" szerzemény és az UMF Hardy
Miután szétszedtem, elkezdtem lecsiszolni a festéket a vázról, villáról, természetesen kézzel, különböző fajta csiszolópapírokkal. Kicsit koszos voltam nap végére
Ez 2 napig tartott. Miután ezzel végeztem, a küllőket bevontam papírszalaggal, mert a felni festése is tervben volt. Nem akartam szétszedni, nyilván szebb, de jóval időigényesebb, így ennél a megoldásnál maradtam.
Elvittem egy autófényező ismerősömhöz, lévén hogy ő kb ugyanannyiból megcsinálja mint én, és mégiscsak szebben, jobban.
(A következő bringám már saját magam fújtam, végül csak az árban lett minimális különbség.)
A bringa fényezése nagy nehezen kész is lett. Az összerakás már hipp-hopp megvolt.
Első próbakörömön elmozdult a hátsó kerék, technikai problémába ütköztem, de tudtam hogy nem fog ez az egész olyan könnyen menni.
Végül áthidaltam a problémát és oda ajándékozhattam a kész művet barátnőmnek, aki addig a pillanatig nem is látott belőle semmit.
Nagy volt az öröm, és szerintem összességébe véve hatalmas változáson esett át a bicó. Ez a színkombináció valami fergeteges. Legalábbis szerény véleményem és a baráti köröm 99,99%-a szerint.
A végeredmény:
Szóval most ott tartunk hogy van Pesten nekem és barátnőmnek egy-egy városi bringánk.
Épp sok volt a szabadidőm, gondoltam építek még egyet otthonra,magamnak.
Egyik ismerősömnek volt egy régi városija, mondta hogy nézzem meg, ha tetszik elvihetem. Elmentem, a helyszínen megnéztem, felmértem a helyzetet, végül egy tálca Arany Ászokba megegyeztünk
Láttam hogy még több dolgom lesz vele, mint a másikkal, de még örültem is neki.
Ez egy Puch Clubman bicikli volt.
Első gondom konkrétan a gumik leszedésével adódott, mert rá volt aszalódva a felnire...
Többi rész könnyen ment már, rozsdaoldó, csiszolás, alapozás, fényezés, lakkozás, zsírozás....
Végül szerintem egy teljesen vállalható bringa jött össze.
Amire ennél költeni kellett, az: belső gumi, külső gumi, festékek, bovdenek, kormánybandázs.
Ezt is sikerült minimálból összehozni, és szerintem szép is lett. Én Törpjárgánynak neveztem el:
Mindkettőnél a lényeg a minimál költségvetésen volt, rakhattam volna csepel vagy valami drága cuccost, csinálhattam volna a manapság divatos fixire, ss-re, de itt az állagmegóvás és kicsit divatosabbá tétel volt a lényeg, a lehető legkevesebből. Természetesen nem spóroltam azokon, ami mindenképp alap(teljesen új bovdenházak, bovdenek, fékpofák, stb..), de szerencsére ezek mellett nemigen kellett rá költeni.
Összességében mondhatom, hogy az igények maradéktalanul teljesültek mindkettőnk számára.
