Volt már olyan pillanat az életetekben, amikor tényleg, tiszta szívből úgy éreztétek, hogy azt akarjátok, hogy az a pillanat soha ne érjen véget, örökké tartson?
,,Life is not the amount of breaths you take, it's the moments that take your breath away." (Randiguru c. filmből)
Ez egy hatalmas igazság. Az "élj a mának" elv már-már kissé közhelyessé válik, de valamilyen formában mindenképp igaz, különben nem lehetnének varázslatos pillanataink az életben, mindig csak majd, majd, majd lesz valami, és a végén egy koporsóban találjuk magunkat. A jövőt persze nem lehet csak úgy lesz.rni, de véleményem szerint ha adódik egy vissza nem térő lehetőség, ki kell használni, nem attól félni, hogy "mit gondolnak majd mások", "mi lesz holnap", "lehet, hogy valami bajom fog történni, baleset érhet", stb. Az élet ilyen. Balesetek történhetnek, következmények lehetnek, de kockázat nélkül sosincs győzelem. És ne feledjük, a jövőt senki nem látja előre.
Ajánlom ezt a zenét. Az egyik ilyen pillanatomat hangulatilag ez a zene hatotta át teljesen. Érdemes figyelni/elolvasni a szöveget.
Szóval, meséljetek, éreztetek már valaha ilyet? 
Nekem nemrég volt az életemben egy ilyen pillanat, és tényleg, szinte minden eszközt megragadva küzdök azért, hogy még egyszer átélhessem, mert amikor rágondolok, még most is kiráz a hideg. Persze pozitív értelemben.
