Réges-régen, egy messzi, messzi galaxisban... találtam a neten egy blogrészletet. Egy hölgyemény leírja a saját szemszögéből a szerelmet. Érdekesnek találtam, és elmentettem txt-be. Tegnap este turkáltam a gépemen, és újra a "kezembe akadt". Kíváncsi vagyok rá, szerintetek van-e benne igazság, ha van, akkor mennyi igaz belőle, és mivel nem értetek egyet. Íme tehát az ominózus részlet:
A szerelem megváltoztat
Nem az a szerelem, amikor "lángba borul a szívem és a fellegekben járok". Nem, a szerelem valami egészen más. Talán nincs is szó rá. Persze azért mindenki máshogy éli át ezt az érzést. Van, aki egy év múlva döbben rá, hogy szerelmes, és van aki egy pillanat alatt szerelmes tud lenni. De egy biztos: nincs ennél szebb érzelem a világon. Még ha néha fáj, akkor is. Maga az az érzés,hogy nincs üresség a szívemben, már csodálatos. Többször is voltam szerelmes, reménytelenül. Aztán egyszer csak kiléptem a rózsaszín ködből. Olyan volt, mintha egy hosszú, gyönyörű álomból ébredtem volna fel. Jól kibőgtem magamból mindent, és új ember lettem. Minden szerelem megváltoztat.És mindig jön egy újabb és újabb.Főleg akkor, amikor nem számítunk rá. Egészen addig, amíg meg nem találjuk azt az embert akivel boldogok lehetünk. Persze, azért nem könnyű megtalálni de ha hiszünk benne biztosan sikerül. Úgyhogy mindent bele!
december 15.
