Nos jelen írásomban a tovább tanulás előtt állóknak szeretnék némi információval szolgálni, egy kis kiindulópontnak talán jó lesz

Középsuli vége felé általában az ember elgondolkozik azon hogy mégis hogyan tovább ha vége a sulinak. „Továbbtanulás vagy munka?” általában ez a fő kérdés. Nos aki az előbbit választja az rengeteg újabb kérdéssel találja szembe magát: mégis mit szeretnék tanulni? milyen szinten (fősuli/egyetem? Netán felsőfokú szakképzés?)? Szerencsés esetben azért a fő irányvonalakat be lehet lőni. Például aki világéletében utálta a matekot az egyből kilőheti a mérnöki szakmákat, aki a magyart meg a törit az meg valószínűleg nem lesz jogász. Meg általában is: azt hiszem általában mindenkinek megvan, hogy kb. milyen területtel szeretne foglalkozni. Ha ez megvan akkor elkezdhetünk utánanézni a nekünk megfelelő (de legalábbis szimpatikus) képzéseknek. Ennek egyik kiinduló pontja lehet egy nem túl régi (értsd 1, max 2 éves) „kék könyvet” beszerezni valahonnan (testvér, könyvtár, ismerősök stb.) vagy a felvi.hu-t [link] felkeresni (itt egyébként nagyon sok hasznos információ van) és összegyűjteni a szóba jöhető intézményeket és azok képzéseit. Ha ez megvan akkor jöhet a tájékozódás. Megkérdezni ismerősöket akik esetleg oda járnak, tájékozódni a képzés minőségéről és milyenségéről (sajnos elég sok olyan diploma van amivel az ember nem sokra megy).
Ami a legfontosabb: el kell menni nyílt napra! Ez nagyban megkönnyítheti a döntést. Ott nagyon sok információhoz hozzájuthatunk. Nem feltétlenül arra gondolok hogy elmondják a kar vagy intézmény megfelelő emberei, hogy ennyi meg ennyi embert veszünk fel és ilyen meg olyan húdejó képzésünk van, hanem inkább arra, hogy lehet találkozni oda járó diákokkal, körül lehet nézni az egyetemen/fősulin és valahogy meg lehet érezni az egésznek a feelingjét (vagy nem). Nem árt utánanézni olyan dolgoknak, hogy előző években hány ponttal lehetett bekerülni bár a felvételi rendszer mostanában évente változik, de azért valami viszonyítási pontot tudunk szerezni. Amivel viszont szerintem nem érdemes foglalkozni az az hogy a felvettek/végzettek milyen arányban vannak. Ugyanis ha 300 emberből 120 végez az nagyon sok mindent jelenthet. Jelentheti például hogy túl sokan bekerülnek akiknek nem kéne, jelentheti azt is, hogy túl nagyok a követelmények, és még sok mást is, szóval ettől szvsz nem érdemes megrettenni, hogy jajmileszhakirúgnak. Tanulni kell és akkor nem fognak .

Nah ezek után az ember valahogy meghozza a döntését, hogy ő ide meg ide jelentkezik. Ezek után ugyebár rágyúr a felvételire, felveszik valahova. Ezek után ismét rengeteg kérdésbe botlik az ember úgyhogy lehet tartani a nyáron még egy információszerzéses periódust. Pl. milyen koleszok vannak vagy milyen albit lehet szerezni (külön történet) ha nem helyi az ember, stb. lássuk kicsit tételesebben:

Ez nem annyira ide tartozik, de mára mindenféle diplomához kell egy nyelvvizsga. Ez jó ha minél előbb megvan, mert egyetem/fősuli közben nem valószínű, hogy még erre is lesz energia/idő/kedv.

Gólyatábor: miután megvannak a felvételi eredmények 1-2 héten belül küldenek egy levelet, hogy gólyatábor ittmegitt blablabla. Namost az a helyzet hogy gólyatáborba (meglátásom szerint) el kell menni. Egyrészt újabb, már elég specifikus információkhoz juthat az ember, ha még nem jutott kellő mennyiségű információhoz (nem fog ) másrészt megismerheti évfolyamtársai egy részét. Ez utóbbi szintén nagyon hasznos, ugyanis a felsőoktatásban ismerősök nélkül elboldogulni nem egyszerű (lásd lentebb).

Lakhatás: kollégium vagy albérlet?
Ez a rész azoknak szól, akik nem a lakóhelyük közelében tanulnak. Nos kinek ez jön be, kinek az. Mindkettőnek vannak előnyei a másikkal szemben.
Kollégium: általában olcsó, 6-10E ft körüli összeg/hó. Legtöbbször 2-4 ember lakik egy szobában. Nagy előnye hogy általában igen könnyen lehet találni egy évfolyamtársat ha valami „para” van. A legtöbb kollégiumban vannak mindenféle közösségi, szakmai és egyéb programok, melyekkel akár minden napra találhatunk valami elfoglaltságot. Szóval aki nyüzsgésre vágyik, annak valószínűleg bejön. További előnye az albérlettel szemben, hogy általában az egyetem/fősuli közelében van, így nem kell sokat utazni.
Albérlet: nos ez drágább, BP-n 25E ft alatt nemigen lehet kijönni rezsistől mindenestől, de az átlag 30-35E jelenleg szerintem, vidéki városokban valamivel kedvezőbbek az árak talán. Viszont aki nyugira vágyik, vagy pl. nem szeret folyamatosan 2-3 emberrel egy légtérben lenni, stb. és megengedheti magának, az valószínűleg jobban jár egy albérlettel. Amikor tanulni kell, sokat számíthat, hogy nem hallatszik fel az éppen aktuális buli a koli közösségi terméből, vagy nem hallatszik át a szomszéd tüctüc zenéje (egy lakásban jelentősen kisebb esély van ezekre, mint egy koliban) vagy csak épp nincs az ember körül még 3 másik ember, akik közül valaki folyton jön-megy, telefonál, stb. szóval ha nyugi van. Bevett szokás, hogy 2-3-4 emberke bérel közösen egy lakást.
Persze ezeket a dolgokat is (mint minden mást) mindenkinek magának kell mérlegelnie, nincs tuti recept, hogy mi a jó.

Első napok, első előadások: Az első napok általában az egyetemmel történő ismerkedés jegyében zajlik. Kicsit hozzászokik az ember, hogy esetleg nem egy 30 fős osztályteremben, hanem egy 400 fős előadóban ücsörög, hogy esetleg nem 45 perc egy óra, hanem 90 és még rengeteg dolog más lesz mint eddig. Előadásokra például a legtöbb helyen nem kötelező bejárni ami könnyen elcsábíthatja az embert, hogy áh egy előadás kimarad, nem para, majd bepótoljuk meg különben is tök unalmas. Aztán a következőn már nem teljesen tiszta, hogy miről is van szó, ha meg többet hagytunk ki akkor meg már halvány lila gőzünk sincs arról hogy mi lehet az a sok krikszkraksz a táblán. A végén pedig fogalmunk sincs arról, hogy a 10 szavas kérdésből mit jelen az utolsó 5 szó …

Fel kell venni a ritmust!
Hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy „jövő héten Zéhá”. Tanulni kéne… miből? Mit kérdeznek? Stb. nos ha bent voltunk órákon, akkor jegyzet előszed, megtanul. Aha persze… „tudnám hogy mi is az a théta vagy hogy is hívják meg mit jelöl és ez mit jelent?” és ehhez hasonló kérdésekkel bizony fogunk találkozni. Szóval hozzá kell szokni, hogy nem feltétlenül ért meg mindent az ember, az előadások nem úgy zajlanak, hogy na gyerekek egy másodfokú egyenlet úgy néz ki, hogy… és akkor nézzünk rá 30db szájbarágós példát. Elmondják, hogy na ez az elmélet itt egy példa. Következő elmélet, következő példa… stb. szóval valószínűleg más a tempó, mint középsuliban, a durvább fokozat, hogy eldarálják az elméletet aztán a gyakorlati oldalát meg találd ki, de ilyennel az elején valószínűleg nem lehet találkozni. A másik jelentős eltérés, hogy középsuliban, azért legalább havonta van valami számonkérés minden tárgyból, a felsőoktatásban meg általában van egy zh meg egy vizsga aztán ennyi. Esetleg van egy nagyházi vagy két zh, de a nagyházi, sem az a szint lesz mint amihez hozzá van szokva az ember, hogy órán a fejünkbe verik aztán még otthon megcsinálunk 3 példát ugyanarra a sémára. Nincs következő órára elkészítendő házi, stb. Ami pedig valószínűleg a legjelentősebb különbség lesz, hogy egy 90 perces előadás anyaga az 4-5 középsulis 45 perces órányi anyagéval simán egyenlő lehet. Szóval az egyhavi anyag is rengeteg lehet. Elkanyarodnék egy kicsit arra is, hogy meg kell találni, hogy mire érdemes bejárni, mit jobb inkább elolvasni a könyvben, mit hogyan érdemes csinálni. Pl. ha előadáson egy kukkot nem értünk abból amit mondanak, vagy túl gyors a tempó vagy ilyesmi, akkor esetleg jobban járhatunk ha van könyv vagy nyomtatott jegyzet vagy valami ami érthető, hogy abban ugyan azt az anyagot esetleg elolvassuk kicsit több idő alatt, mert később úgyis rászorulnánk, mert nem értjük az egészet. Vagy pl. ha nincs, vagy használhatatlan (elavult, érthetetlen stb.) a jegyzet akkor általában melegen ajánlott bejárni az órákra, mert a semmiből nem könnyű tanulni.
A ritmusnak egy kicsit más értelmezése is van: ugye érettségiig az ember nagyjából ahhoz van szokva, hogy bemegy 8-ra, hazamegy 1-2 körül és akkor ennyi. Namost a felsőoktatásban könnyen előfordulhat olyan, hogy egyik nap 8-18-ig óra van, viszont egy másik nap meg csak 10-12. Ami elsőre talán nem tűnik nagy különbségnek, ahhoz képest mintha mondjuk 8-14 lenne mindkét nap, de azért mondjuk 7-8 óra egyetem után még beülni egy előadásra, az nem biztos hogy pihentető dolog.

Elsősök tanuljatok!
Nos tehát eljutunk oda, hogy készülni kéne. Persze a hogyan menjünk át a zh-n kérdésre nincs tuti módszer, ezt is mindenkinek ki kell tapasztalnia, hogy mennyit kell tanulni, a kívánt (egyesnél mindenképpen jobb) eredmény elérése érdekében. Fentebb már írtam arról, hogy nem feltétlenül ért mindent az ember, arra meg hogy mindent rendesen megtanuljon önerőből nagyjából 3 módszer van:
1, nagyon penge
2, nagyon sokat tanul, de ez nem feltétlenül elég.
3, ismerősök, levelező listák, mindenféle információs oldalak, stb. és itt jön a szerepe az ismeretségeknek, mert ezek bizony fontosak (nem csak a tanulás szempontjából, hanem mindenhogyan). Velem pl. sokszor előfordult olyan, hogy valahogy sikerült elb***ni az időt és azon kaptam magam, hogy hoppáhoppá holnapután zh. Összejöttünk hárman-négyen volt aki már tudott aránylag sok mindent, más meg tudta amiket ő nem és így végigértünk a dolgokon időre, és sokkal jobban haladtunk, mint egyedül ment volna. Persze az ilyen dolgok kölcsönösségi alapon tudnak jól működni. Szóval ha mindig vannak akik tudják a dolgokat, és van aki egyáltalán nem akkor egy idő után jön a felfedezés, hogy utóbbiak visszahúzzák előbbieket, és előbbiek rájönnek, hogy jobban járnának, ha utóbbiak nélkül készülnének. Szóval a lényeg, hogy nem szabad arra építeni, hogy XY majd úgyis frankón elmagyarázza holnap úgyhogy elmegyünk inni még egy-két korsó sörikét, mert egyszer csak koppanás lesz.
Na megint elkanyarodtam egy kicsit… nagyon fontos a jól informáltság. Ha tudjuk hogy mégis mit kérnek, milyen jellegű feladatokra lehet számítani, az meglátásom szerint hatalmas előny lehet ahhoz képest mintha nem tudnánk ezeket. Egy esetlegesen hozzáférhető régebbi feladatsor meg egyenesen életmentő lehet.

Szótár:
Szorgalmi időszak: amikor az ember órákra jár (vagy nem). Általában 14-15 hét. (azt hiszem elvileg mindenhol 15, de pl. őszi meg tavaszi szünet vagy van vagy nincs…)
ZH: zárthelyi olyan mint egy témazáró. Általában van minden tárgyból zh, amit sikeresen abszolválni kell. Ha nem sikerül akkor pótzh, amiből nem jó sokat beszedni, mert általában a félév vége felé vannak és ha egy héten van az embernek 3 zh-ja meg még be kéne fejezni 1-2 nagyházit is, meg közben egyetemre is kell járni, esetleg olyan órára amiről nem lehet hiányozni (laborgyakorlatok pl.) és esetleg még készülni is kell rájuk (mármint az órákra), mert mondjuk beugró (egy röpdoga féle valami, amiből ha nincs meg kellő jó válasz akkor mehetsz haza) van a laborra, akkor az azért annyira nem poén …
ZH-időszak: ez elég változatos keretek között változhat, van ahol van egy hét a szorgalmi időszak közepén, van ahol hetente van 1-1 zh, stb. a lényeg hogy ennek a ritmusához is igazodni kell.
Nagyházik: van hogy adnak házit. Persze nem olyat, hogy az ember hazamegy megírja fél óra alatt és le van tudva. Általában olyan szintű házikra lehet számítani, amikre 1-2 délutánt rá kell szánni. A legfontosabb tudnivaló róluk, hogy nem szabad az utolsó pillanatra hagyni őket.
Aláírás: a legtöbb tárgyból van valami félévközi követelmény zh, nagyházi, ilyesmi. A félévközi követelmények sikeres teljesítésére jár az aláírás ami azt jelenti, hogy mehetünk vizsgázni. Általában ha a vizsga nem sikerül akkor attól az aláírás még érvényes marad, szóval legalább a szívás egy részétől megkíméljük magunkat ha ez megvan.
(a rettegett) vizsgaidőszak: nincsenek előadások az ember egyetlen dolga, hogy vizsgázni (még pótvizsgázni) járjon… nem feltétlenül olyan nagyon veszélyes mint amiket lehet hallani, hogy egy héten 4 vizsga és nemtom hányezer oldal. Általában van az embernek egy olyan 4-10 vizsgája (ez nagyon sok mindentől függ) és van rá 4-6 hét (ez is helyenként, szakonként változó). Itt alapvetően az a fontos, hogy lehetőleg ne szedjünk be pótvizsgákat, minden legyen meg elsőre, mert másodszorra tanulni egy vizsgára egyrészt k**** sz** dolog, másrészt meg kidobott idő. Általában van több vizsgaidőpont amik közül választhatunk. Ajánlott nagyjából egyenletesen elosztani a vizsgákat, húzósabb vagy fontosabb tárgyak előtt több időt hagyni, könnyebb tárgyak előtt meg elég kevesebb is. Persze aki szupermen az egy hét alatt lezúzza az összes vizsgát és akkor egy hónap pihi. Érdemes úgy csinálni, hogy ha egy tárgyból több vizsga van, akkor ne az utolsóra menjünk alapból, mert bármikor beüthet valami: lebetegszünk, eltörjük valaminket, lekéssük a vizsgát (mert épp egy szökött rabot hajkurásznak az egész városban), összeállítják az évtized legnehezebb vizsgasorát, kihúzzuk pont a legnehezebb tételt a legszigorúbb vizsgáztatónál stb. szóval egy lehetőséget jó ha fenntart az ember arra az esetre ha valami gixer lenne.

„Az egyetem a lehetőségekről (is) szól!”Az egyetem/fősuli mellett rengeteg dologra lehet lehetősége az embernek. Pl. külföldön (tanulni és) élni fél évet, ami mindenféleképpen jó dolog. Egy másfajta életvitelt ismerhetünk meg másfajta gondolkodásmódot, stb. Lehet sportolni, kipróbálni rengeteg dolgot, esetleg komolyabb szinten foglalkozhat a hobbijával. Lehet dolgozni mellette, ha az ember bírja/van kedve kipróbálhatjuk magunkat különféle területeken, rengeteg szakmai tapasztalatot fel lehet szedni (mondjuk nyílván csak bizonyos szakmáknál, mert gondolom egy orvostanhallgatót nem nagyon engednek operálni amíg nem végez, de mondjuk egy informatikus csinálhat rengetegféle munkát) ami a diploma kézbekapása után esetleg másfél-kétszeres kezdő fizetést is eredményezhet. Vagy például részt vehetünk különböző kutatásokban, fejlesztésekben, vagy részt vehetünk különféle versenyeken, ami igen jól mutat az életrajzban.

Összefoglalva a legfontosabb dolgok:
- Tanulni, tanulni, tanulni! (ezt már régen megmondták)
- Informálódni! Mert az információ érték. (majd meglátjátok)
- Nyitott szemmel járni és élni az adódó lehetőségekkel.


Remélem nem bántátok meg hogy elolvastátok, próbáltam írni olyan tanácsokat, melyeket eddigi egyetemi pályafutásom alatt szedtem össze.