Előre bocsátanám, politizálni nem szeretnék, aki a most zajlott népszavazással kapcsoaltban annyit tud hozzáfűzni, hogy egyik/másik oldal k*cs*g, az kérem ne itt tegye meg.

Nos, azt kb. mindenki tudja, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem tartható. A fő problémák:
- "büfé/ruhatáros" szakok szaporodása
- a diplomás munkanélküliség megjelenése, a diploma elértéktelenődése

Egy kis statisztika az arányok érzékeltetése végett (akit a statisztikák nem érdekelnek ugorja át ezt a bekezdést :) ):
2004-ben százpárezer sorstársal együtt estem át az érettségin és 59 ezer embert vettek fel állami finanszírozású képzésre (ebből 53 ezer nappali alapképzés). Az, hogy ebből mennyi a 2004-ben érettségizett, hagyjuk figyelmen kívül, a túlnyomó többség nyílván az adott évben érettségizik a jelentkezők közül, néhányan 1-2 évvel korábban érttségiztek és kb. ugyanennyire tehető azok száma akik néhány évvel később folytatják tanulmányaikat.
A számokat összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy egy "évjárat" túlnyomó többsége leérettségizik (erről nem tudok pontos adatot, de szerintem 80-90% körüli lehet ez a szám), tehát mondjuk 120-135 ezer fő legyen egy évjárat. ebből érettségizik 105 ezer, állami képzésre felvettek: 60 ezer (kis kerekítéssel) ebből az alap nappali képzés 46000 fő (ezt mondhatjuk a hagyományos felsőoktatásnak), költségtérítéses képzésre felvettek kis kerekítéssel 50 ezer.

Na akkor ha ezt lefutottuk, akkor kb. úgy néz ki a helyzet: mondjuk 120 korombeli figurából:
- 46 továbbtanul nappali államilag finanszírozott képzésen nappali és további 6 államilag finanszírozott levelező vagy "esti" képzésen, így összesen 52-en kezdik tanulmányaikat állami finanszírozással.
- 6 költségtérítéses nappali és további 22en levelező vagy "esti" képzésen.
ez mit is jelent tulajdonképpen? 120-ból 80-an továbbtanulnak, de persze vannak olyan hatások amelyekkel nem lehet pontosan kalkulálni, mint például azok akik a jelenleg 30-40 éves generáció akik annak idején valamilyen okból kiszorultak a felsőoktatásból és most végzik tanulmányaikat (ők mondjuk tipikusan nem a nappali alapképzésben jelennek meg). Így mondjuk azt, hogy a korosztály 60%-a továbbtanul.

A számok tükrében akár azt is mondhatnánk, hogy építjük a tudásalapú társadalmunkat...
vessünk egy pillantást ide:
képzési területek
ez alapján:
7500+7300 bölcsész
4500+3600 társadalomtudós
ez a 2 terület óvatos becsléssel is 23 ezer felvett hallgató, melyből 11 ezer állami finanszírozású. Nos aki azt mondja, hogy ennek több mint az ötödére szükség van, az kérem írja le, hogy hol lehet őket alkalmazni, ahol hasznosíthatják is a tudásukat. Bár a 2007-es adatok alapján kis visszaesés látható a fenti két csoportban (szumma 17 ezer amiből 9 ezer állami), azt hiszem különösebben nagy viták nélkül megállapítható, hogy ennek nagy része az ablakon kidobott pénz. Aki esetleg 2-nél több állás hírdetést látott már, ahol "szlavisztika", "keleti nyelvek és kultúrák" esetleg "informatikus könyvtáros" vagy "művelődés szervező" végzettségű embereket kerestek az szerintem kivételesnek érezheti magát :).
Nem szeretnék szakonként egyesével végigmenni, más csoportokban is vannak érdekes dolgok. Mondjuk azt, hogy minimum 10 (de inkább 20) ezer hallgató teljesen feleslegesen kezdi tanulmányait a tanulmányainak területét tekintve, mert egyszerűen nincs szükség annyi "szak"emberre az adott területen.

Lépjünk tovább, nézzünk körül az oktatás minőségét illetően. Mióta komoly biznisz lett a felsőoktatás, meg úgy általánosságban is megindult ez a "tanuljunk tovább, mert az jó" felfogás, gombamód szaporodnak az egyetemek, főiskolák: igen, ez több, mint 70 darab ! az arányok érzékeltetése miatt ez annyit jelent, hogy kb. 135 ezer emberenként egy darab felsőoktatási intézmény. Mondhatnánk jó, de sok ez vagy kevés? A kedves olvasó vajon hány tradícionális egyetemet tudna mondani? Lássuk csak: az orvosi, a közgáz, a műegyetem az elte, a pécsi a debreceni a szegedi egyetem. Plusz nyílván az olvasó környezetében levők. Nyílván vannak nagyon kicsik, melyek évfolyamonként néhány száz vagy még kevesebb hallagatóval bírnak. Ezek sokszor teljesen rendben vannak, mind szakmai mind költségvetési szempontból (egyházi / "fizetős" helyekre gondolok). A fő probléma azt hiszem a "vidéki" kis egyetemekkel van.

Honnan lett a többi, sokszor ennyi egyetem? (ezt inkább nem állnék neki részletezni)
Honnan lettek bele megfelelő kvalitású oktatók? (sehonnan / vendégelőadók ? )
Honnan szedték össze a (megfelelő színvonalú?) tananyagot? csúnya kifejezéssel "összelopták", lemásolták vagy esetleg írtak valami erősen megkérdőjelezhető szakmai színvonalú művet amit oktatnak?

Ezekről a kérdésekről annyit tudnék mondani, hogy többször volt rá példa, hogy valamihez anyagot keresvén abba az anyagba botlottam, amiből magam is tanultam. Ebben alapvetően semmi meglepő nem lenne, ha nem egy másik intézmény oldalán találtam volna meg és ha az adott anyag szerzője például tudott volna róla, hogy használják az anyagait. Olyannal is találkoztam, hogy nyílvánvalóan rosszul, hibásan tanítottak valamit.

Beszéltem olyannal, akinek 5,5 éves pályafutása alatt (2 diploma) ősszesen 3 azaz három darab oktatója volt, aki doktori címmel jelentkezett (nagyságrendileg 50-ből). Nem mondom, hogy feltétlenül minden előadónak doktori címmel kell rendelkeznie. De azért talán egy sima diplománál kicsit több szakmai tudás nem ártana...
Ugye mindenki látott már olyan álláshírdetést, hogy "kivéve xy helyen végzettek" ? Valószínűleg lehet némi összefüggés az adott helyen fellelhető oktatási színvonal és ezen kikötések közt...

Diákok:
Ugye gyakorlatilag amint beül a nebuló az iskolapadba azt sulykolják bele, hogy tanulj, mert különben nem lesz belőled semmi. Így aztán a kelleténél többen igyekeznek a felsőoktatásba, melynek egyenes következménye, hogy olyanok is a felsőoktatásba igyekeznek, akiknek (nem akarok megsérteni senkit) nem ott lenne a helyük. Tipikusan ők kötnek ki a fentebb említett szakokon, ill. intézményekben és tipikusan ők hullanak ki a rendszerből. És tipikusan ők járnának sokkal jobban, ha kitanulnának valami szakmát.
Például aki úgy ahogy van leszarja az egész középiskolát, majd érettségi előtt kitalálja, hogy ő továbbtanulna, mert ugye dolgozni nincs kedve, meg különben sincs semmi szakmája. Nos jó eséllyel ki fog hullni a fősuliról, elpazarol az életéből 1-2-3 vagy még több évet és ugyan ott van mint előtte (persze, nyílván élvezte a főiskolás életet, ismeretségeket szerzett, jókat bulizott stb). Ha ehelyett érettségi után észbe kap, hogy elmegy villanyszerelőnek, akkor a 3 év fősulis szenvedés (többszöri felvételi - elbocsátás stb) helyett lehetne egy jól fizető szakmája meg némi munka tapasztalata. Mondhatnánk, hogy hát jó van ilyen, nem jött be neki. A szitu fokozása, ha az illető családnak van zsetonja: ugye a mindent a segge alá kapó figurákról van szó akiből "nehogy már asztalos legyen". Aztán 5 év múlva kiderül, amikor már diplomáznia kéne a gyereknek, hogy 1-2 évet csúszik, aztán 1-2 év múlva kiderül, hogy sosem lesz a kölökből ügyvéd/mérnök/diplomás ruhatáros.

Tandíj:
Ez persze senkinek nem tetszik a teljesen csorótól kezdve a bmw-vel járó (egyébként papíron természetesen fél minimálbért kereső) vállalkozóig. Véleményem szerint az kellene, hogy igenis legyen tandíj, de:
- a jól teljesítőknek (minimum a legjobb negyed-ötöd) egyáltalán ne kelljen fizetnie
- a tandíjból befolyó összegből legyen annyi ösztöndíj a jól teljesítőknek, amiből meg lehet élni, de legalábbis el lehet tengődni (mai viszonyok közt 35-40 ropi mondjuk)
- a teljesítmény romlásával egyre többet kelljen fizetni.

Ennek előnye:
- aki szegény de jól teljesít, az nem szorul ki a felsőoktatásból, sőt nem kell dolgoznia/diákhitelt felvennie, mert kap akkora ösztöndíjat, hogy az elegendő a megélhetéséhez.
- aki gazdag de csak a lábát lógatja, fizesse meg ezt a lehetőséget!
- aki gazdag és jól teljesít, annak mindegy
- aki szegény de kirostálódna, az a felsőoktatásban elpazarolt évek helyett csinál valami hasznosat.

Felsőoktatási intézmények:
Miből finanszírozzák működésüket? Döntő többségben a diákok után kapott támogatásból illetve amit a diákok becsengetnek. Ezzel szemben nyugaton? Bizony-bizony a komolyabb helyeken igen komoly kutatási pénzek vannak.
Tudtommal kb. 1 darab felsőoktatási intézmény van az országban amely nagy és nicnsenek komoly anyagi gondjai: a műszaki egyetem. Vajon miért? A költségvetés kb. 40%-a jön tudtommal kutatásból.
Ezzel tulajdonképpen vissza is kanyarodtunk az oktatók témájához, mely szerint nagyon sokszor nem megfelelő kvalitású figurák tanítanak.

Felvételi:
Valószínűleg azon sem ártana elgondolkodni (nem tudom mi a mostnai rendszer), hogy aki sima 3assal csinál mindent az hogy tud bekerülni egy csomó helyre?

Megoldások (?):
- a büfészakok beszüntetése
- az akkreditáció megszigorítása (a színvonaltalan képzések megszüntetése)
- a keretlétszámok drasztikus csökkentése azokon a szakokon amikre nincs szükség.
összességében a helyek mintegy 1/3-át legalább fel kellene számolni. Így a maradék helyekre helyenként másfélszer annyi állami támogatást lehetne szétosztani akkor is ha egy forinttal nem emelnék az összes támogatást.

az írás több részletben íródott, lehet hogy kisebb nagyobb átfedések ismétlődések kerültek bele, ezekért én kérek elnézést :)