A minap ismét keserves sóhajtással nyugtáztam, hogy bizony piciny gépemre megint ráférne egy portalanítás. Amikor a ház oldalsó lapján lévő ventilátor rezet utánzó „szájkosara” elkezd kifehéredni, mint Michael Jackson, az már régen nem jelent jót. Mindezt fokozza az, hogy plexi oldallapos házam van, így kis nézelődéssel szemet szúr a kártyákon húzódó porréteg, és a ház aljában is néha néha mozgolódik egy egy porgöröngy mint ördögszekér western filmekben. „Na jó, a vizsgaidőszak utánig most már kibírod!” - így egyeztünk meg.

Érvek a géptakarítás ellen
A haveri körben nálunk meglehetősen eltérőek a vélemények arról, hogy egy gépet kell-e időközönként portalanítani vagy sem. Vannak akik ellenzik, vannak akik nem, és olyanok is vannak akik nem tartják bolondságnak, viszont félnek tőle hogy kárt okoznak vele a gépnek. Szó mi szó, nekem is van pár kellemetlen élményem géptakarítás terén. Ezek közül következzen a legrosszabbik (már csak hogy legyenek érveim mindkét oldalról):

Volt nekem pár éve még egy 1,7Ghz-es Celeron-om (suliban mikor kérdezték mindig úgy mondtam hogy „egy hetes” Celeron, amivel mindig el kezdtek cinkelni hogy pedig múlthéten is egyhetes volt). Hogy volt, hogy nem - már nem tudom hogy mennyi idő után -, ráfanyalodtam hogy kitakarítsam. Akkoriban még a takarítás nálam teljes szétszerelést jelentett (értsd: még az alaplapot is kivettem a házból, illetve a processzoron lévő pasztát is lecseréltem újra). Volt nekem egy nagyon aranyos kis csavarhúzóm, amelynek a feje mágneses volt mindkét irányból (vagyis magán a „nyelén” is egy mágnes tartotta a fejet, illetve a fej is mágnesesen a csavart amit megfogtam vele). Éppen kicsavarozáshoz nyúlnák az egyik RAM környéki alaplapi tartócsavarhoz, amikor egyszer csak kiesik a fej, és a csillagfejű fejével lefelé ráesik a lapra. Menten szívroham, zseblámpával kutakodás, ugyan tett e valami kárt. Kezdetben nem vettem észre semmit, reménykedtem hogy ennyit még kibír a dolog, végül is nem magasról esett rá.

Szépen kitakarítom a többi dolgot, összeszerelem a gépet, majd – mondanom sem kell – remegő kézzel rányomok a bekapcsoló gombra. Heves pittyogás, és fekete képernyő. Jó mondom, ez még nem jelent semmit, máskor is volt már ilyen, véletlen valamit nem raktam jól a helyére. A történet viszont sajnos úgy folytatódott, hogy sokadik RAM és videokártya berakás után sem produkált a pittyegésen kívül semmi életjelet. Agyvérzés, és ekkor már sejtettem hogy itt valami nagy baj van. Kicsit tüzetesebben átfutottam a lapot a lehetséges sebesülés helyén, és hosszas kutakodás után végül is észrevettem, hogy az egyik DIMM slot-hoz vezető memóriabuszt egy ponton sikerült szépen felszántania a csavarhúzó fejnek. Nem elvágtam, csak szépen kivilágosodott ott a vonal, mintha a védő réteg eltűnt volna. (na itt már emlékeim szerint a szívem a torkomban). Kipróbáltam hogy a két modul helyet csak egyet teszek bele a másik foglalatba, hátha így életre kell, de sajnos ugyanaz a csipogó hang kísérte lépéseimet. Szülőknek elkezdem beadni a történetet (persze hibámat fedvén), és természetesen egyből elkezdtek cinkelni: „Látod, kellett azt a gépet takarítani.” Másnap beszéltem a bolttal telefonon ahol a lapot vettem, hogy bizony van egy kis probléma (itt sem mondtam persze hogy én próbálkozom metszet mintával tetoválni a lapot szabadidőmben), közölték velem hogy vigyem be a komplett gépet, majd átnézik. Reménykedtem benne, hogy nem olyan feltűnő és hátha kicserélik, hiszen van rá csere garancia. A harmadik nap után szólnak, hogy hát sajnos valamiért nem ismeri fel a lap a memóriákat, elképzelhető hogy gyári hibás a cucc (na de egy év után?) úgyhogy adnak egy - majdnem ugyanolyan - új lapot (ami végül is kiderült hogy valamivel gyöngébb mint az előtte lévő, de nem vészesen). Így végződött a story viszonylag szerencsésen. Mondanom sem kell, azóta jól meggondolom milyen csavarhúzóval nyúlok a házba, illetve mennyire fogom erősen a csavarhúzót Na de mielőtt bárkit is elrettentenék, a hiba abból eredet, hogy a csavarhúzó nem éppen volt valami minőségi darab. (mindenütt érvényesül az hogy jó munkát csak jó eszközzel lehet végezni). Azóta én és tesóm beszereztünk egy minőségibb készletet, amit csak mi használunk a gépeinkhez.

Érvek a géptakarítás mellett
A legtöbb ember szerint a gépet felesleges takarítani, hiszen nem takarítja a TV-jét sem belűről, mégis működik hosszú éveken át, akkor miért pont a PC képezne kivételt? Megpróbálok megfogalmazni néhány szerintem fontos ellenérvet.

Pornak nevezzük az 500 mikrométernél nem nagyobb átmérőjű, többnyire homok vagy más szemcsés anyag eredetű tömör részecskéket. A föld légkörébe többnyire a talajról a szél által, vulkanikus tevékenységből eredendően, vagy pedig szennyeződés útján kerülnek. Legalábbis a Wikipedia szerint ez a dust (por) definíciója (igyekeztem helyesen fordítani). Egy biztos, sajnos a porosodással mindenütt találkozunk, és ez alól kedvenc gépünk sem kivétel. A PC különösen jó porfogó, ugyanis ahhoz hogy a benne lévő komponenseket optimálisan hűteni tudjuk általában valamilyen keresztáramlatot kell kialakítanunk (többnyire a „friss” levegőt elölről szívják be az első ventilátorok, és a felmelegedett levegő a hátsó ventilátorokon vagy a tápegységen át távozik a házból). Márpedig emiatt az összes légáramba kerülő alkatrészen szépen lassan leül az a por, amely a levegőben van. Sajnos ehhez nem is kell sok idő. Egy frissen takarított gépben már 1-2 hónap után is bőségesen leülepszik a por. Minél kisebb a ház, amelyben gépünk van, többnyire annál gyorsabb a porosodás. (Notebook-ok esetén pedig különösen, főleg hogy azokat gyakran szabadtérben is használjuk.)

Miért is gond ez? Talán a legjelentősebb problémát a hűtés hatékonyságának csökkenésében és a működési zaj fokozatos felerősödésében lehet keresni. A PC-ben lévő ventilátorok csapágyazásai előszeretettel rakják meg magukat porral, és hosszabb idő (4-5 év) után teljesen fel is mondják a szolgálatot. A ventilátor műanyag ventillátorszárnyai is könnyen kifehérednek (valószínűleg a forgásból adódó elektrosztatikus feltöltődés miatt vonzzák jobban a port). A velük kapcsolatban lévő rácsozatok szintén nagyon gyorsan megtelhetnek porral, ezzel akadályozva a lég útját és csökkentve az elszállított levegőmennyiséget (a lezárulással ráadásul többnyire megjelenik a süvítés hangeffektus is, amely egy repülőtéren még elmegy, ám otthon nem biztos hogy kívánatos)

A bordázattal rendelkező hűtőknél általában a lamellák között telepszik meg a por (pl. processzorhűtők, chipset hűtők), rontva a hűtés fokát (az én gépemben egy éves leporosodás 5-6 fok romlást jelentett a processzor hőmérsékletében). Ez egy notebook esetén hosszútávon akár végzetes hőmérséklet növekedést is jelenthet. Állítólag a por nagy mennyiségben jól vezeti az elektromos áramot is, ám valószínűleg senki nem hányja talicska számra a homokot a gépébe, viszont PC-s körökben nem nagyon találtam a net-en információt arról, hogy mi számít nagy mennyiségnek. Talán jobb félni mint megijedni.

Én így szoktam
Először is, mielőtt bárki is nekifogna ennek a takarításnak ezen iromány alapján, leírnám hogy ahogyan én csinálom az egyáltalában nem biztos hogy biztonságos megoldás, viszont már párszor megcsináltam én és testvérem is, és eddig nem okozott problémát (leszámítva a csavarhúzós storyt). Elsősorban azért írom ide le, mert szeretném megtudni hogy mi a véleményetek róla, szerintetek mennyire jó ez a megoldás. Ha nagyon nem, akkor én is szeretnék okulni, és a cikket is módosítani fogom ennek megfelelően. Aki így csinálja az vállalja a felelősséget, én nem felelek senkiért és semmiért sem!

Először is, keressünk egy kellően nagy helyet, ahol kényelmesen tudjuk szerelni a gépet. (nálam ez szüleim nagy ágyát szokta jelenteni, ám hogy ne szedjék le a fejemet a portalanítás után keletkező porréteg miatt, egy használaton kívüli lepedővel le szoktam teríteni az akció idejére). Szerezzünk be használható szerszámokat, ne járjatok úgy mint én azzal a csavarhúzóval. A mágneses fejű csavarhúzók áldásosak, de csak addig amíg a csavart fogják mágnesesen, az egyes cserélhető fejekben én többet nem bízom.

Mivel a gépből ki fogjuk pakolni az alkatrészeket, szükség lesz valamilyen alátétre a környékben, ahová biztonságosan ki lehet rakni mindent. Én ezt úgy szoktam megoldani, hogy rendelkezem kellő számú anti sztatikus zacskóval, ezeket rárakom az ágy egyik felére és ezekre rakom ki az egyes hardver elemeket. Mielőtt bármit is kivennénk a gépből, földeljük le magunkat, mondjuk úgy hogy megérintünk egy radiátort. Az egyes kártyáknál kivétel előtt érdemes megjegyeznünk a sorrendet, hogy hogyan voltak az egyes foglalatokban, mivel ha nem ugyanabban a sorrendben rakjuk vissza a dolgokat, akkor első indítás után kedves Windóz úr mindent hajlamos új hardvernek venni, és rosszabbik esetben el is rontani jó pár dolgot. (ez mondjuk nem lényeg, ha a takarítással egybekötve gép újratelepítést is tervezünk) Ugyanezt megtehetjük a RAM-oknál is, bár ott ez kevésbé fontos.

Az egyes kártyák felületét érdemes valamivel letisztítanunk. Erre én egy háztartási boltban beszerezhető kis festőecsetet szoktam felhasználni (elkülönítve erre a célra). Eddig még nem okozott gondot, viszont nem biztos hogy ez tökéletes megoldás. Annak idején nekem ezt javasolták mikor még nem értettem a dologhoz és eddig bevált. Ugyanezt meg lehet tenni az egyes meghajtókkal is (HDD-t körbeporolni, optikai meghajtókat, rack-et.) Ha nem tetszik az ecsetes megoldás lehet használni sűrített levegős palackot (szerintem eléggé drága megoldás), ám ilyenkor ügyeljünk arra hogy például a merevlemezek esetén a „légző lyukat” nem érdemes ezzel megkínálnunk, mert még bajt is okozhatunk.

Az egyes ventilátorokat külön érdemes kezelni. Alapszabály nálam hogy csak onnan szedem le a ventilátort, ahová nagy valószínűséggel vissza is tudom rakni. A legtöbb processzorhűtőn a ventilátor a bordázatba van belecsavarozva. Ha nem akarjuk leszedni teljesen a bordát a processzorról, akkor a ventilátor levétele után ki lehet tisztítani a bordákat, ám ezt a műveletet semmiképpen sem a végére hagyjuk, mivel könnyen beteríti a környéket. Ha van kontakt spray-nk otthon (nem tudom hogy ez-e a hivatalos neve), akkor a ventilátorok tengelyét is érdemes vele megkínálnunk (ettől a por eltűnik), ám arra ügyeljünk hogy ezután hagyni kell a ventilátort száradni legalább egy fél órát. A spray könnyen elillan így ezzel nem lesz probléma.

Érdemes az alaplapot is finoman átporolni, különösen ügyelve a slot-okra. A slot-okban megülő portól könnyedén oda juthatunk hogy a gép nem ismeri fel az egyes kártyákat, mivel nem érintkeznek az egyes érintkezők. Ez pedig igen keserű tud lenni az utolsó meghúzott csavar után.

A házat személy szerint én egy zsebkendővel szoktam kitörölni. Esetleg enyhén be lehet nedvesíteni, ám ha az alaplapot benne hagytuk a házban, csak nagyon körültekintően végezzük, ne érjen semelyik részéhez sem (én ezt főképp a ház alsó lemezén szoktam alkalmazni). A legjobb ha csak a teljesen üres házzal tesszük ezt.

Talán még egy dolgot kihagytam, mégpedig a tápegységet. Én - ha már a tápegységről lejárt a garancia - azt is szét szoktam szedni, és a benne lévő ventilátort megszabadítom a por fogságától. Figyelem! A tápegységben lévő kondenzátorok veszélyes feszültséget tárolhatnak még kikapcsolt állapotban is. Igazából nem tudom hogy ezek többnyire kisülnek amikor a számítógépet kikapcsoljuk, vagy pedig csak szerencsém volt és még eddig sohasem ráztak meg. Aki ért hozzá kérem világosítson fel és módosítom a cikket. Mindenesetre ez okból hogy ezt tudom általában csak kifújni szoktam a tápegységet, a panelhoz nyúlni nem.

Az összeszerelésnél általában fordított sorrendben érdemes eljárni. Előbb a meghajtók, azután a kártyák, majd végül a kábelezés. Ha már szétszedtük a gépet esetleg a kábeleket is összefogathatjuk valamilyen okos módon (nálam ez gyors kötözőkben szokott megnyilvánulni.) Plexi oldallapos gép esetén én sima üvegtisztítót szoktam használni a plexi letisztítására.

Bekapcsolás előtt ellenőrizzünk le mindent még egyszer, kábelek a helyükön vannak-e, mindent csatlakoztattunk ami szükséges (főleg a processzori ventilátort, barátomat a hideg rázta ki, amikor indulás után 90 fokos volt a kis tuningolt 366-osa.. a processzort meg a meleg). Ha nem indulna a gép, a hibát általában a videokártya vagy a memória csatlakozásánál érdemes keresni. Ezekre a legallergiásabb a POST. Indulás után ellenőrizzük le hogy minden egyéb hardver elem is helyesen felismerésre került. Ezután pedig húzzuk meg a házcsavarokat és készen is volnánk.

Még egyszer leírom, nem vállalok felelősséget azért ha valaki emiatt rontja el a gépét. Ez a cikk elsősorban azért született, hogy kicsit ellehessen a gép takarításának hasznosságáról társalogni, de ha már itt tartok, úgy gondolom megemlítem azt is ahogyan én szoktam csinálni, és ha valami végzetes badarságot csinálok, akkor legalább erről is „időben” értesülök (nem ismerek szabványos megoldást a takarításra, így ezért mertem leírni). Várom a véleményeteket!

A nyító kép Michael Williams oldaláról származik. [link]