Kompatibilitástalankodás...
Nem vagyok az a fajta ember, aki a múltban él, és fikázza az új játékokat. Én igenis elismerem, hogy napjainkban is jelennek meg nagyon jó játékok, és nem fogok olyan gyanús kijelentéseket tenni, mint például: „Én szívesebben játszom a legelső Prince of Persiával, mert annak sokkal jobb a hangulata.” – és hasonlók. Viszont ha valami korszakalkotó volt, és utódjai mégsem léteznek, vagy ha igen, akkor nem merítenek eleget a forrásból, akkor azt el kell ismerni. A Blade of Darkness ilyen ritka madár.
Föltelepítettem hát a játékot, megkerestem a neten a legújabb (egyetlen) patchet, és felkészültem a problémákra. Mert biztos voltam benne hogy a program nem fogja szeretni a Windows 7 64bites példányát. Ez hamar be is igazolódott, mert miután a launcherben kiválasztottam a felbontást (meglepetésemre simán engedte a 16:10-es képarányokat) és a D3D renderert, a játékban már csak fekete képernyő fogadott. A hangok ugyan jelezték, hogy valami fut a háttérben, de ezeket is csak a Miles Fast 2D positional audioval sikerült előcsalnom.
Kipróbáltam hát a kompatibilitási módot. Először a 95/98-ast próbáltam, de a játék hibaüzenettel leállt. A megoldást az XP SP2 mód hozta, de az eredmény közel sem volt tökéletes, bármelyik renderert választottam is. A menü betűi feketék voltak, és abszolút nem látszott, hogy hova léptem benne, ami lehetetlenné tette a játék irányításának beállítását. Amellett a játékon belül a vízesések feketék voltak. Na ezzel sem elégedtem meg. Rövid kutatás után találtam egy gyöngyszemet, egy letölthető community-made OpenGL renderert. És ez volt a megváltóm. Ezzel az opcióval a játék tökéletesen fut, mindenféle kompatibilitási mód vagy egyéb okosság nélkül, mintha csak Seven-re lett volna írva. És még csak azt sem írom, hogy a régi pompájában, mert ezzel a renderrel a játék pár perc alatt szebbé tehető, mit valaha. A menüjében ugyanis engedélyezhetünk egyfajta cel-shaded rajzfilmeffektet, ami ahelyett, hogy kiemelné a játék tárgyainak és lényeinek szögletességét, valahogy inkább elvonja a figyelmet róluk. A Toon effekt több variációját alkalmazhatjuk, onnantól fogva hogy csak a körvonalakat kérjük, egészen addig, hogy az egész színezést és textúrát rajzfilmessé varázsoljuk. Ez utóbbi sajnos rendelkezett nálam egy lightmap buggal, miszerint nem fokozatosan változtatta a fényviszonyokat, hanem nagy lépésekben, és sokszor értelmetlenül. Ez zavaró volt, de talán a textúrák átszínezését amúgy is mellőztem volna, mert rontott a játék egyébként komor hangulatán. Maradtam tehát a sima körvonalazásnál. Megéri még a különböző gamma, kontraszt és fényerő beállításokat ügyesen belőni, hogy a játék színei szépen előjöjjenek, de mégse legyen se túl sötét, se túl világos.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
