Egy-két kósza gondolat…

Szeretnék megjegyezni pár dolgot a mi táborunkról, ami nem feltétlenül igaz a többi camp-re. Első és legfontosabb, hogy ez alapjaiban véve sporttábor volt főként zsidó származású gyerekek számára. Ez főként az étkezésben és a péntek esti vacsora előtti rövid imában,- akkor a staff be sem mehetett az étkezőbe,- nyilvánult meg. De ettől függetlenül voltak keresztény vallású gyerekek is, a személyzet nagy része viszont keresztény volt, de ez nem okozott senkinek semmi problémát. De az egyik szabadnapunkon kimentünk a közeli kisvárosba - Honesdale-be- taxival, viszont visszafelé még másokat is felvett a sofőrünk, így volt alkalmunk bemenni egy, a zsidó vallást ténylegesen komolyan vevő táborba. Itt már a személyzetnek is megegyező vallásúnak kellett lennie, sőt az összes felirat héberül volt kint, az angol megfelelője csak lábjegyzetbe volt odaírva. És az egész tábor olyan merev, katonás hangulatot árasztott, mintha valami kiképzőtelepen lettünk volna. Ja, és majd elfelejtettem ott a kapuban fegyveres őr állt, és csak külön telefon után engedték be a taxinkat a tábor területére. Nálunk ehhez képest volt egy őr, a kapu állandóan tárva nyitva volt, akkor mentél ki rajta mikor akartál, - a szabadidődben persze -, nem szól érte senki sem. Tehát ha éppen azon siránkozol, hogy mennyire le vagy fogva, jusson eszedbe azért az is, nem biztos, hogy te vagy a legsz*rabb helyzetben.

A másik pedig a munka a táborban. Ők téged azért alkalmaznak, mert olcsó munkaerő vagy, és nem azért mert a szívükön viselik a közép-kelet európai és egy nációjú diákok sorsát. Viszont nem néznek le egy percig sem, a munkád - és részben az angoltudásod- alapján ítélnek meg. Tehát az utolsó percig kihasználják azt, hogy te dolgozni jöttél, - ezt jól tartsd észben,- és ez főként a konyhásokra igaz. Ha mosodába, takarítóként vagy karbantartóként dolgozol, a folyamatosan változó helyszín miatt tudsz szakítani kis időt a pihenésre munkaidő alatt is, de ez a konyhában esélytelen. A konyhában három főbb munkakörben dolgozhattunk:
- Szektorod volt: ez azt jelentette, hogy volt 6 asztalod, egyenként 8 fővel, ezeket az asztalokat te terítetted meg (ha a kapitány és a csapat másképp nem szervezte), te takarítottad le és te szolgáltad fel az ételt is az érkezőknek, illetve hoztad a repetát és/vagy teljesítetted az extra kéréseket.
- Konyhán voltál: ez volt a beugró poszt, oda osztottak be ahova éppen kellett még ember, ha nem akkor pedig az előkészítésben segédkeztél, azaz pucoltad a zsák hagymát, krumplit, zöldséget és egyebet. Főként a salátabáros vagy a szakács, illetve pékségben lévő ember munkáját segítetted.
- Mosogatóban dolgoztál: azt hiszem, ezt nagyon nem kell részletezni. Három részre lehet osztani: van a bejövő, azaz a piszkos oldal, van, aki a gépet pakolja folyamatosan, és a kimenő, azaz a tiszta oldal. Feladatod egyszerű: minden a leghamarabb el legyen mosogatva.
- Szakács/kukta/pék: ez nálunk a mexikóiak terepe volt, magyar csak ritkán került alkalmazásba ezeken a helyeken.

Az esti takarítás pedig csapatmunka volt, kivétel ez alól a dishwash-ban dolgozó emberek képeztek, ők akkor még javában küzdöttek a mocskos edényekkel, mikor a többiek már elkezdték a konyha tisztába tételét.

Amiről a szülői nap kapcsán már tettem említést, de nem fejtetem ki bővebben, ez a cook out. Ez nem takart mást, minthogy felpakoltuk a fél konyhát egy traktorra, és kimentünk a szabadba sütögetni. Ekkor a csapat két részre oszlik, páran kint maradnak hamburgert, hotdog-ot és a sült krumplit elkészíteni, felszolgálni, illetve az üdítővel kiszolgálni az érkezőket, a csapat másik fele pedig megy be takarítani a konyhába.

Ami még említésre méltó, az a biztonság mániájuk. Bárhova is mentünk, mindenhol reptéri fémérzékelős biztonsági kapukon kellett átmenni, ami egy normál embernek nem akkora gond, de nekem,- aki nem mehet át az ilyen kapukon -, külön tortúra volt minden egyes alkalom. Főként azzal volt bajom, hogy nem volt egy egységes rendszer, és mindig engem néztek hülyének, hogy nem tudtam kitalálni, ők mire gondoltak, most éppen melyik sorba kellett volna állnom. Ami szintén furcsa volt, de ez végül is jól működött, hogy ahol lehetett sorokat alakítottak ki, és abban terelték - szó szerint- a népet. Elsőre kicsit lealacsonyító volt, hogy ennyire hülyének néznek, de lassan megszoktuk, és mint említettem, életképes volt a dolog, lassú, de folyamatos haladást biztosítva az éppen aktuális cél felé. A légkondicionáló mániájukat viszont nem tudtuk megszokni a nyár végére sem, mindent, még a budit is agyonhűtötték. A hatalmas méretekre/adagokra hamar átálltunk, bár a mértékegységrendszerükkel,- amit még ők is elismertek, hogy elég gáz-, nem igazán barátkoztunk meg a nyár végéig sem. Ellenben a lányok sokszor nagyon örültek, mert a jóval olcsóbb gyerekruházati termékek között találtak maguknak jó cuccokat.

Ötletes módot találtak az aprópénz mennyiségének csökkentésére: a boltok nagy többségénél, a bejárat közelében elhelyeztek egy automatát, ahova beöntötted az aprót, az leszámolta, majd adott egy, abban a boltban korlátozott ideig beváltható kártyát.

Kapcsolatok a tábor után...

Mint már említettem a konyhán 18-an dolgoztunk magyarok. Ebből 7 volt szlovákiai magyar és 11-en voltunk „magyar” magyarok. A társaság viszont annyira jól összekovácsolódott, hogy az októberi campleaders-es bulira szinte mindenki eljött, és azzal a lendülettel meg is hívtak minket Szlovákiába. Ezt a látogatásunkat december elején ejtettük meg. Azóta sajnos össznépi összejövetel nem történt, a saját levelezőlistánkon tulajdonképpen napi kapcsolatban vagyunk, a budapesti társaságból pedig kialakult egy „kemény mag”, akik január vége óta, szinte minden szerdán összejárnak. A tavalyi társaságból úgy néz ki, hogy 9-en leszünk visszatérők, és ez a kicsiny csapat 3 hét múlva (a cikk megjelenéséhez képest) már a nagy vízen túl várja, hogy egy újabb fantasztikus nyár elé nézzen…:))

Utószó

Tudom, rengeteg dolgot kihagytam, egyrészt ABE fórumtársunk is írt egy beszámolót hasonló témában és már nagyon sok minden ki lett tárgyalva, másrészt pedig annyi minden történt, hogy kétszer ennyi oldalszámot is meg lehetett volna tölteni, de akkor sosem végzetem volna ezzel a cikkel...

Csak azt tudom javasolni, hogy akinek van rá lehetősége, vágjon bele egy ilyen kalandba... Kivételesen a reklám is igaz: az élmény felbecsülhetetlen.... Minden másra ott a táboros Mastercard...