Első oldal
"...Nyerd meg nekem mindenképpen!" Ezzel a biztatással/utasítással indultam neki a Győri Közlekedési Hét alkalmából rendezett Alleycat versenynek.
Erről azt kell tudni, hogy az alapötlet biciklis futároktól származik, ők találták ki maguknak. A verseny lényege, hogy minél gyorsabban juss el A pontból B pontba, onnan C pontba, C-ből D pontba és így tovább. Útvonal nincs meghatározva, csak az ellenőrzőpontokat kell érintened. FYI: Ezek általában este vannak, vagy késő délután, tehát lámpa sem árt. Ez az original Alleycat verseny.
Mivel ez az első ilyen típusú bringaversenyem, nincs nagy összehasonlítási alapom. Amin mi vettünk részt, kicsit mondhatni városismereti verseny volt, bringázással vegyítve. No de ne szaladjunk ennyire előre.
Elég régóta tervezgettem, hogy el kéne menni egy ilyen vicces versenyre. Sok biciklis ismerősömtől hallottam már nagyon pozitív élménybeszámolókat, mégsem tudtam teljesen elképzelni, milyen is lehet egy ilyen móka. A mostanira egy barátnőm hívott el, mondván, az ő csapattársa lemondta.
Oké! Kaptam az alkalmon, régi vágyam teljesülhet. Viszont az újonnan épült single-speed kétkerekű Pesten volt a kollégiumomban, akkor azt haza kéne hozni. Dilemma: Vigyem? Ne vigyem? Azt tudni kell, Győrben még volt egy másik bringám, a Kelly's montim, de ha már verseny, az újjal akartam feszíteni :).
A kérdést végül a nagy jellemhibám döntötte el: lekéstem volna a kinézett vonatot hazafelé, ha azt is hozni akarom (meg plusz pénz, nyűg, heti cuccos is ott van nálam). Végül kiderült, hogy nagyon jól alakult ez így, könnyebben lehetett teljesíteni egy kicsit szélesebb gumival.
A verseny napján kicsit rendbetettem a gépet: olaj, guminyomás, fékek, váltó, amivel esetleg baj lehet egy rendesebb megterhelésnél. Fél 6-kor kezdődött a banzáj az újonnan nyílt Mobilis központ előtt. Nem volt nagy tömeg, 30-35 fő gyűlhetett a főszervező ipse köré. Gyors regisztráció:
"- Neveztetek már?
- Még nem.
- Hány emberből áll a csapat?
- 3 darab.
- Csapatnév? (Kissé messze voltunk, nem értette Panni, ezért újra megismételte a létszámot)
- 3 darab." - Csóka furcsán néz, de aztán beletörődik, mikor látja rajtunk az elszántságot és a tüzet. Így lett a csapatnevünk is 3 db.
A feladatunk az volt, hogy a kapott kis újságban látható, a városban nőt ábrázoló szobrokat kellett megkeresni. Ez az első két kép megpillantása után még könnyűnek is tűnt, de amint továbblapoztunk, rádöbbentünk, hát ebből nem sokat ismerünk. Szerencsénkre ismerősök jöttek oda hozzánk kíváncsi tekintetekkel. Na, ők már ismertek párat a ~20 szoborból.
5 perc alatt kitaláltunk néhányat közösen, merre lehet, hol lehet, majd 5-10 perccel a rajt után elindultunk. Ajaj! Útvonal kéne, hiszen ezek szét vannak szórva a városban, és nem egészen röpke két óránk van csak arra, hogy mindegyik előtt készítsünk egy fotót magunkról. "Erre jó lesz!" - kiáltotta spontán valamelyikünk és elrajtoltunk tele büszkeséggel és tettvággyal.
Első helyszínnek többen is választották a belvárostól kissé kijjebb eső célpontot, mert mire odaértünk, 2-3 csapat már ott nézegetett. Mindenki a szobrot kereste, hol lehet. Megkérdeztünk egy éppen arra járó-kelő jóembert, nem tudja-e véletlenül hova tűnt ez a 2 méter magas kőszobor. Jött az egyenes válasz: 10 éve lebontották. Oha! Baj van, ilyen gyorsan nem tudunk új szobrot keríteni, hát jó lesz a talpa is. Két gyönyörű csapattársam a hűlt helyre állt, és már robogtunk is tovább a következő célpont felé. Szerencsésnek mondom a választásunkat, hiszen Győr egyik leglepukkantabb és legelhanyagoltabb környékén volt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
