Velence

Ha már eljöttünk idáig, akkor Velencét kár lenne kihagyni. Mindenki hallott már róla, nem kell bemutatni a cölöpökre épült települést ezernyi kis csatornáival. A világ egyik legromantikusabb városa, amely turisták kedvelt célpontja. Mi sem hagytuk ki. Nekem első alkalom volt, párom már korábban egyszer járt itt akkor autóval, de most hajón közelítettük meg.

előttünk Velence

Interneten jó előre böngészve, olvasgatva nézelődtem, hogy egy nap alatt mit és hogyan lenne érdemes meglátogatni. Álljunk-e sorba a Dózse palotához, hogy át tudjunk kelni a Sóhajok hídján, vagy felmenjünk-e a Szent Márk téri Campanile harangtoronyba a kilátásért, esetleg a Galleria Dell'Accademia-t látogassuk-e meg? Végül úgy határoztunk, hogy reggel Szent Márk tér, elsétálunk a Rialtó hídhoz, majd tovább kis sikátorokon kanyarogva az északi részen elterülő vasútállomásig. Onnan hajóra szállunk, ameddig és amennyit tudunk látunk Velencéből azt beszippantjuk magunkkal. Én még menni szerettem volna Muranoba és Buranot is megnézni.

kikötöttünk

Egy napos vaporettókra érvényes jegyet vásároltam fejenként €20-ért. Ezzel 24 órán keresztül bármelyik ATVO társaság által üzemeltetett menetrend szerinti járatán utazhatsz, ami érvényes az első csippantástól kezdve. Ezek mágnescsippel ellátott kártyák, amelyet oda kell érinteni a hajóállomásoknál elhelyezett kapuk melletti egységhez, ekkor kinyílik a kapu, lehet sorban állni. Meg lehet vásárolni online is, azonban én helyben tettem ezt meg.

Sóhajok hídja

A reggeli indulás a szálloda éttermének kinyitása előtt történt, ezt jeleztük is előző nap feléjük, hogy a reggelit ki fogjuk hagyni. Ekkor ők felajánlották, kis kedvességként, hogy kapunk packet lunch-ot, amit vendégeiknek ilyen esetben szoktak biztosítani. Ez állt egy zsemlébe gyömöszölt sonkaszeletből, fél liter ásványvízből és egy almából. Nem sok, azonban nem helyettesíti a reggelit, legalábbis számunkra.

több, mint száz hasonló csatorna várja, hogy felfedezzük

Tehát korán kislattyogtunk a buszmegállóhoz, majd az (5-os számú) busszal irány Punta Sabbioni. A járatok fél óránként indulnak és a végállomáson még van 10 perced megvenni a hajóra is a jegyed. A menetrendet A Piazza Aurora-tól itt megtalálod. A hajóállomásig utaztunk fejenként €5,5-ért, amely retúr jegyet bármelyik Tabacco shopban, vagy mellette elhelyezett automatából meg lehet vásárolni.

közeledünk a Szent Márk térhez

A hajó egyenesen a Szent Márk térig (pontosabban S. Zaccaria) megállóig vitt. Néhány lépés és reggel nyolckor megpillantottuk a Dózse Palota és a Börtön közötti Sóhajok hídját. Először fel sem tűnt nekem, hogy mit látok, de ahogy rásütött a nap, felismertem. Azért nem volt annyira feltűnő. Párom mondta is aznap este, hogy Te, nem is láttuk a Sóhajok hídját. Mondom, de igen, még fényképet is csináltunk, amelyen rajta is vagyunk bizonyíték gyanánt.

Palazzo Ducale, avagy a Dózse palota

Következett végre a híres Szent Márk tér (Piazza San Marco). Reggel volt még, szerencsére, így alig akadt lézengő ember. Első látásra nem tűnik nagynak, és furcsának hat, hogy szorosan épületekkel van körülvéve, sehol egy zöld növény vagy fa. Szép, tényleg. Jó volt ott lenni és körbenézni, bámulni a Szent Márk Székesegyházat, a Harangtornyot, a Dózse Palotát, és a körbe vevő kávézókat. Nem mondom, hogy lenyűgözött, de nem volt csúnya látvány.

Szent Márk Székesegyház és az ugyanazon nevű tér

Utunkat folytattuk a Rialto Híd irányába, illetve a korai indulásunk egyik oka a halpiac volt. Azt tudtam, hogy a hídtól van nem messze, de azt nem sikerült megtalálnunk. Igaz kicsit el is időztünk a kis utcákon, és már fél 10 lehetett mire a hídhoz értünk. Ekkor még az üzletek még be voltak zárva, a többségük 10:00-kor nyitja meg kapuit.

Canpanièl de San Marco harangtorony

Továbbmentünk észak-nyugat felé, láttunk kis kávézókat, pékségeket, olyan dolgokat, amire azt mondtuk, hogy vazeg! ezt meg kell kóstolni. Bár jobbnak láttuk először toalettet keresni és meginni a reggeli csésze kávét, capuccino-t. A vasútállomással szemben balra átellenesen megtaláltuk a tökéletes helyszínt, a Magnum Pleasure Store-t. Espresso egyedileg választott összetevőkből készült jégkrémmel. Ilyen finomat még nem ettem. (Most sem én ettem meg).

egyedi Magnum jégkrém capuccinoval

Akkor hajózzunk. Irány a szemközti megálló. Tömeg. Beérkeztek már a vonatok, a tengerjáró hajók is, mindenhol özönlenek a turisták. Gondoltam felszállunk a 2-es járatra és a Grand Canale-n lehajózunk a Szent Márk térig és újból nekivágunk a sikátoroknak. Több stég van, betűkkel jelezve, hogy melyikre milyen számú járat érkezik. A stégeken belül pedig monitorokon van kijelezve, hogy mikor indul a következő járat. Nagyon nem lehet eltéveszteni. A hajók útvonalát és számozását, megállóhelyeiket itt megtalálhatod.

kilátás a Rialto hídról

Az egy kicsit megzavart, hogy vannak bizonyos VIP jegyek, amelyekkel elsőbbségi beszállásra jogosultak lehetünk, de a mienk nem az volt. Ezt nem is tudtam, nem futottam bele korábbi információ szerzésekkor. Nem engedett be a kapu. Így csak a nagy tömeggel tudtunk sodródni. Maximálisan ki vannak használva a vaporettók, így a matróz srác, aki kikötötte a hajót és engedte ki- és beszállni az utasokat döntötte el, hogy akkor itt most stop, nincs több felszálló.

ismét egy kis vízi utca...

Négy vaporettót kellett kivárnunk, amelyek kb. 14-18 percenként érkeztek. A stégek egyébként valamilyen pléh vagy alumíniummal vannak borítva és a napsütésben a tömeg fuldoklott és izzadt is benne rendesen. Végül azért sikerült feljutnunk, de ülőhelyünk nem sok volt. Letereltek minket a hajó belsejébe, ahonnan kilátni sem nagyon tudtunk. Ez van. Van még időnk, hajózunk még.

...és még egy

A Grand Canale-on lecsorogtunk szépen a Szent Márk térig, de most Giardinetti állomáson szálltunk le. Újabb séta a városban. Hídra fel, hídról le. Sikátorba be, sikátorból ki. A fő útvonalakon napközben már szinte heringezés zajlik akkora a tömeg. Egyébként lehet vásárolni 2-3 euróért Velence térképet, amelyen szépen fel vannak tüntetve a nevezetességek, látnivalók. Én egyszerűen a Google Maps appot használtam a telefonon, így nem kerültünk zsákutcákba.

gondolások várják a csónakázni vágyókat

Délután jártunk már, amikor megebédeltünk egy pékség-kávézó kombóban, természetesen pizzaszeleteket. Még némi séta és fényképezés volt a Szent Márk téren, majd útnak indultunk hajóval. Ismét a 2-es vonalon mentünk, csak most vissza irányba a csatornán.

ez a város tele van ilyennel

Ülőhelyünk továbbra sem volt, de megálltunk a nyitott részén a hajónak és onnan már elég sok mindent láttunk és fényképeztünk. A vasútállomásnál nem szálltunk ki, hanem nyugat felől kerültük meg Velencét, hogy megint a Szent Márk téren köthessünk ki. De most már a Muranóba induló hajóra ültünk fel (7-es járat).

Grand Canal egyik mellékutcája

Muranoban már nem sok időt töltöttünk el, kicsit sétálgattunk az üvegfúvó gyárak és az árusok között. Navagero megállóhelyen szálltunk le, de innen nem ment vaporettó Buranóba. Itt döntenem kellett, hogy vagy sétálunk egy jó nagyot körbe a szigeten, vagy felszállunk a következő 7-es járatra egy megállónyit Faroba. Utóbbi mellett döntöttem, mert ha még gyalogolni kellett volna abban a hőségben kitikkadtan (sajnos innivalónk nem sok maradt már ekkorra), akkor elevenen felnégyelt volna párom.

pápá Velence - kihajózunk Murano felé

Több, mint fél óra utazás következett Buranóba a 12-es járattal. Színes, vidám házairól, csipkéiről ismert sziget. Itt töltöttük el a napunk hátralévő részét. Csodálatos hangulata van ennek a kis városkának. Szerettem volna Torcello szigetén vagy pedig itt Buranóban elfogyasztani vacsoránkat, azonban le lettem szavazva, így nem maradt más hátra, mint búcsút inteni a velencei lagúnáknak és hajóval visszatérni Punta Sabbionibe, ahonnan busszal visszaindultunk Jesolóba, hogy étvágyunkat kellőképpen csökkentsük. Sikerült is.

Burano főutcája

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!