Az NVIDIA jóvoltából kilátogathatok az NVISION 08 konferenciára. Ez olyasmi „erőfitogtató” rendezvény mint az Intel IDF-je, amit éppen előtte tartottak. Kíváncsian várom, hogy mit mutatnak a „The world of visual computing” alcímű eseményen. Rövid naplóban igyekszem tudósítani, és valamikor a hét végén írok majd egy Prohardveres cikket is.

Szombat
11:15 - Megkezdődött a nagy utazás. Becsekkoltam a meglehetősen kicsi pozsonyi reptéren. 13:10-kor indulunk. Innen egy óra Münchenbe, ott picivel több mint 2 órám van átszállni a San Franciscoba tartó Airbus 346-ra.

12:10 - Szívás van, mondják, hogy késés lesz és 13:10-kor az eredeti induláskor lesz info hogy mi van.

13:10 - Tovább csúszunk.

13:50 - No, úgy néz ki, fél óra múlva megyünk. A Lufthansas nagyon dekoratív hölgy azt mondja, megvár az amcsi gép. Csak legyen igaza.

14:40 - Felszálltunk, aggódom. Ha nem késem le a csatlakozást, akkor is nagyon necces lesz. A szokásos kis Canadair Jetet kaptuk, utasos része alig nagyobb mint egy távolsági busznak.

16:40 - München. Igen, lekéstem, a fene egye meg. Pedig még szaladtam is, nem keveset. De legalább korrekt a Luthansa, kaptam szállást, vacsorát és reggelit az egyik hotelben ugyanis csak holnap reggel indul a következő gép Friszkóba, ráadásul Frankfurtból, szóval holnapra is két út van előirányozva. Bízom benne, hogy most már tényleg. Meglepő módon azért nem vagyok annyira ideges :) Felhívtam Igort, az NV-s kontaktot, hogy akkor szombat este helyett vasárnap délben várjanak. Úgy számolom, 9 órával van ott kevesebb, szóval korai ébresztőt kapott.

19:40 - Nem vártam, hogy ilyen korrekt lesz ez a Sheraton hotel. Klasszikus négycsillagos, minden tip-top, rendben van. A vacsora nagyon jó volt, svédasztalos, degeszre zabálós. Holnap reggel 5:30-kor megy a reptérre a buszom, szóval este nem nagyon lesz legénykedés, ráadásul be kellene fejeznem egy Modecomos cikket.

Vasárnap
4:52 - Megint leelőztem az ébresztőórát pár perccel – kár. Tíz perccel öt után már lenn vagyok a hallban kicsekkolva. Nekilátok a svédasztalnak, ami sajna vegának látszik, de evvan. Még úgyis alszik a gyomrom.

6:00 - Már becsekkoltam. Münchenben érdekes módon közös check-in sorok vannak. Talán ennek, meg a korai órának köszönhető, hogy gyorsan végeztem. Még van egy kis idő szuvenírt venni, de a kaput is meg kellett találni, mert nem az, amire tegnap kiírták a jegyet.

7:15 - Újra repülünk! Egy közepes soronként 6 üléses Airbus A321 gépet kaptunk. Frankfurtba csak 35 perc, gondolom nem lesz kaja, de nem is baj, még tart a reggeli.

8:20 - Kiszálltam, idegyalogoltam, beálltam a sorba. Most már akármi is lesz, megye. Egyébként nagy a gyanúm, hogy az alsó szinten végigmentem a terminálon, aztán a felsőn meg visszajöttem. Sebaj, kell egy kis mozgás. Eléggé lepukkancsnak néz ki innen belülről ez a Frankfurten, de annyi baj legyen. Látszik is az ablakból a 747-esünk, szép nagy.

8:50 - Eltartott egy kis ideig, de becsekkoltam. Ha eleve amcsi utak mennek innen, akkor nem értem miért ilyen pici ez a belső rész. A gép utasainak csak a fele tudott leülni. Örömmel látom, hogy az elsőosztályosok meg a bizniszesek sem. Én azért ülök, net is lenne, ha fizetnék, de nem fogok. Biztos, ami ziher, megírom Igornak SMS-ben, hogy mikor leszek.

9:10 - Valami történik. Ha nem ordítanak, akkor nem értek angolul. Mintha fordítva mondanák, hogy először melyik sorok szálljanak be: 56 to 36. Sebaj, ebben benne van az ötvenesem, és láttam másnál 51-es beszállókártyát. Ha majd hülyéznének, én is nézek annak megfelelően.

9:20 - No, igen! Mérete alapján ez a Boeing 747-400 orosz: jó nagy. Úton a helyünkre, a turistába azért áthajtottak a bizniszen, hogy láthassuk, ennyivel kényelmesebb lett volna, ha többet tejelünk (esetemben tejel az NV, állítólag náluk a fő főnökök is turistán utaznak, érdekes lehet a 2 méter körüli PR kontakt, Igor egy ilyen úton). Nálunk 10, ott csak 7 szék van egy sorban. Ablaknál vagyok, ami nem száz, hogy jó – persze ide kértem. Ketten ülnek mellettem, egy jó méretes pasi, és egy szintén elég darabka csaj. Nem lesz itt terpeszkedés. Karattyoltak valamit, hogy mikor indulunk, de megint nem értek angolul, ha csendben mondják. Sebaj, innen már csak akkor megyek valahova, ha visznek.

9:50 - Megmozdult! Off we go! A hangja alapján is orosz: jó zajos. Itt most megy az összes fékszárny elsőre. Érezhetően hosszabb nekifutás kellett ennek a nagy batárnak mint az eddigi gépeknek, de ezzel is kanyarodnak elég bátran a pilótaurak. Írja szépen a kis monitoron középen, hogy még menyi van hátra, és hol tartunk éppen. Kár, hogy a sorunk szélén lévő és a 10 sorral előbbi TV-t sem látom rendesen. Mégis szívás az ablak mellett. Mert most már csak egyenfelhőt látni, ami nem éppen izgi. Szerintem valaki ijesztgeti a sztyuvardeszünket vagy már nagyon undorodik a banántól (nem csak unja), mert elég kényszeredett képet vág. Kell majd szereznem egy kompakt fényképezőt, mert nincs pofám a D40-essel rálőni, meg elő is kellene halászni, ami macerás.

10:30 - Nem kényelmes, és nincs is meleg, a vékony plédnek meg szaga van. Azért nem vészes, olyan távolsági buszos szint, csak hangosabb. Most már tudom, mire lehet jó a Creative Aurvana hangszigetelős füles. A méretes kollégának is olyasmi van mellettem, meg füldugója is – készült.

11:00 - Befejeztem a Modecomos cikket végre. Azért lehet itt dolgozni szépen. Próbálgattam az ülésrádiót is. Van vagy 30 adás, egyeseken elég durván nyávognak. Asszem a japán komolyzene volt a legütősebb. Majd ha már nagyon rossz lesz, akkor bekapcsolom fél órára, és majd milyen jó lesz, ha kikapcsolhatom. Meglátogattam a toalettet a farokban – érdekes, szív ezerrel.

Két nagy esemény is volt közben! Lelépett a sor széléről a csaj, és méretes társam örömmel eltávolodott tőlem. Mondjuk, én sem bánom, sőt. Így kicsivel nagyobb lett az életterem. Kérdés, hogy meddig. Csak nem szállt ki útközben a lány. A másik, hogy kiosztották a bemosakodós kendőket, kaja lesz! Végre-végre!

12:02 - No, még 8:40 van hátra, közelítünk Izlandhoz, a Norvég tenger fölött vagyunk éppen. Szerencsésen visszakaptam termetes szomszédomat, mert ismét háromtagúra bővültünk. Sejtettem, hogy nem tart majd sokáig a terpeszkedés a turistaosztályon. A harmadik egy indiai anyóka; azért került ide, mert a lánya két sorral előbbre ül és így ápolhatja. Egyelőre nincs komolyabb baja egy kis mamaszagnál, de a légkondi elég combosan elszív, meg a szaglás úgyis alkalmazkodik (még jó). Hozhatnák már az ebédet, mert jó ideje bemosakodtunk.

12:13 - Előbb volt egy kis rázás, és már látom a nénit a kajákkal. Közben látom, északról kerüljük Izlandot. Hogy ez mire jó…? Talán itt keskenyebb a föld mint, derékban?

13:15 - Fél egy körül megvolt az ebéd. A Lufthansasok gondoltak a gyerekekre és kis étkűekre. Most végre nekik is lehet sikerélményük, hogy mindent megettek. Az adag olyan pici volt, hogy még a ruhámra sem jutott belőle, pedig mindig leeszem magam. De legalább a narancslevük jó. Ebéd után szundítottam is egyet, meglepően kényelmesek ezek a Recaro ülések. Viszont van egy gond, ha menni kell a toalettre, akkor hogyan kászálódik ki a néni…? Közben Grönland fölé értünk, még hét és fél óra van hátra. Minden bizonnyal új a szomszéd hangtompítós fülese, mert nagyon nem tudja visszahajtogatni a tokjába. Az indiai néni menne valahova, termetes társam próbál segíteni neki. Ennyit a lánya segítségéről… no, már ideriasztották, lehet én is kihasználom az adódó alkalmat egy kis sétára. Haha, méretes útitársam is kipattintott egy ThinkPadet. Ő nagyobb mint én, tehát a gépe is az, asszem T60-as. Közben az anyó futott egy kört. Most a túlsó folyósón tűnt fel, kíváncsi vagyok, hogyan jut át ide. Már látom is: visszament előre. A nagydarab állva várja és tök igaza van, nekem is jól jött volna még egy kis nyújtózkodás. Abszolút rendes a pasi, mert most felajánlotta az indiai nő lányának, hogy üljön az anyuka mellé. Elutasította a szentem, mert ott a család többi része. Szóval nem az anyuka a favorit… Nagydarab közben kinyitott a tényleg T60-ast. Nem sokra ment vele, úgy 80 fokig jutott. Bezzeg én az X40-nel :D Azért feltalálta magát, elforgatta a gépet 90 fokba mint egy könyvet. Ennek örömére nézek egy hősök részt.

19:00 - Küzdök az utazással. Az akkum néhány óra után elfogyott, maradt az alvás, olvasás, zenehallgatás, fél TV-k nézése, szóval azért elvagyok. Az indiai mama kapott oxigénmaszkot, azzal viszonylag rendben elvan. Felülről megtekintettük a Sziklás-Hegységet. Meglehetősen kies táj ez, főleg a német rendezettség után. Érdekes pályája volt a repülésnek, biztos nem véletlenül. A Hudson-Öblöt észak majd nyugat felől kerültük meg, vagyis az út nagyobb részét kanadai légtérben tettük meg.

21:30 (vagyis 12:30pm) - Leszálltunk, beengedtek a nagy Amerikába, a pakkom is meg van, de természetesen van galiba. Nincs itt a fuvarom San Joseba, mert összekevertek valamit és tegnap délben várt. Igen, itt -9 óra van hozzánk képeszt, szóval alig múlt dél. Át is váltok Pacific Time-ra.

2:00pm
Taxi lett a megoldás, egy óra alatt a keményen puccos Fairmont Hotelbe jutottam. Érdekes a környék, hoteles városközpont. Beszéltem Igorral estére valami sajtós vacsora van 7 körül, addig megnézem a környéket, és alszom egy órát.

4:30pm - Körbejártam kicsit. Mókásak a parki szökőkútnál játszó gyerekek. Ha jól láttam, a hajléktalanoknak itt összteleszkópos bringája és mp3-lejátszója van. Pár utcával a hoteles zónán túl egészen emberi léptéke van Saj Josenak. Nem kellett sokat sétálni, hogy a szegényebb részre jussak. Volt, full távol-keleti szupermarketben, ahol a portéka tizedét ismertem fel és minden ki volt írva kínaiul. Persze, nekem az angol feliratok is kínaiak voltak. 3 dollár a mekiben az alap szendvics (picivel a BigMac alatt), nem olcsó. Persze, a normál ételek pár utcával feljebb $15-től indulnak.

Van az utcákon bőven pimpelt verda méteres felnikkel, dübörgő zenével, de az európai márkák is alaposan képviseltetik magukat, pontosabban csak a németek. Környezetbarát Priusból is volt bőven.

Alaposan ki-envidiáztak mindent, a Convention Center előtt a szökőkút is zöld.

9:19pm - Meg volt az első esemény, az ESWC (Electronic Sports World Cup) nem éppen érdekes megnyitója 7-től. Az elejéről lemaradtunk, így csak beszélgetés lett a cseh és szlovák sajtós kollégákkal. Természetesen megjelent a játékosok java is. Volt közöttük kocka és nem kocka kinézetű is, sőt néhány csaj, és még kevesebb jó csaj is.

Ma korai takarodót fújok, holnap sűrű lesz a program, és az utazás fáradalmait is ki kell pihenni.

Hétfő
9:30am
Reggel bereggeliztem, aztán bereggeltem. Közepesen kaotikus volt, a CeBIT ebből a szempontból jobb. Most fellőttem az első adag blogot és megyek szétnézni. Délután 1-től lesz a nagy megnyitó és utána előadások este 6-ig, aztán úrhajós vetítés. Délelőtt 11-től meg lehet nézni még a szépséges cylont (bízom benne, hogy így kell írni, nem követem a sorozatot), Tricia Helfert, a Battlestar Galactica egyik sztárját.

12:08am
Úszik a hátizsákom, SOS! Szerencsére az X40 tényleg bírja, az elvileg zárós amcsi palackból kiszabaduló víz nagy részét meg felfogta az NV-s repi póló. Még nagyon kezdeti állapotban van az esemény. A LAN-osok most regisztrálnak, akárcsak a modderek. Azért lekaptam pár gépet.

Játszottam kicsit az új Crysis verzióval, ami ismét nem fogott meg túlzottan. A 3D stereogrsfikus GRiD jobban tetszett. Érdekes, hogy ezt a sztereós dolgot megint elővette az NV, pedig már évekkel ezelőtt is volt ilyen, piros-kék szemüveghez való, eltolós meghajtójuk. Anno azért nem szerettük, mert nem minden effektet tett 3D-be, de az autós móka egészen jól sikerült.

Apropó autó, van itt pár szép Audi egészen érdekes, grafikus műszerfallal. Ha mondjuk minden második autónak ilyenje lesz, és mindet az NV szállítja majd, akkor valószínűleg szebben kaszálnak majd mint a VGA-s piacon. Külön automotive része is van a konferenciának, kár hogy mindenben ütközik a számunkra érdekesebb játékossal és GPGPU-sal.

Megnéztem az NVScene demósokat. Érdekes dolgokról mesélt, és látványosakat mutatott a 4 és 16 kilobájtban kódoló spanyol IQ. A Shader Model 3.0-val addig nem látott lehetőségek nyíltak meg a demósok előtt, mert ezek a shaderek már rugalmasan programozhatóak. Azt is megmondta, miért nem igazán szerencsés a mostani GPU-kra vinni a ray trace-t. Abban sok véletlenszerű elérésre, műveletre van szükség, amiben a sorosan dolgozó (és sorokat párhuzamosító) GPU-k nem valami jók. Szerinte áttörést jelenthet, ha a GPU-kban megjelenik a stack (verem).

Bemutatkozott Tricia cylonunk is. Pontosabban azé, aki kiállta a kilométeres sort. A média képviselőit ugyan beengedték soron kívül, de csak a méretes testőr mögül fotózhattunk. Ismét bebizonyosodott számomra, hogy amit a vásznon és újságokban látni, annak a valóságban a fele sem igaz. Egy csontos, kissé szálkás izomzatú, amerikaivigyoros szőke osztogatta az autogramokat a szerencsés fanoknak. Én nem vagyok az, ezért nem fájt, hogy nem kaptam, de a szlovák kolléga majdnem sírt.

Egytől kezdődik a nagy megnyitó, szerintem addigra nem fényképboltolom ki a következő adak fotót, de majd igyekszem.

3:20pm
Elsősorban gondolatébresztő volt a megnyitó. Jen-Hsun az NVIDIA CEO-ja nem öltözött túl, pólóban, farmerben tolta, de egészen jó. Mesélt arról, hogy mennyire mindenre hatással van a számítógépes grafika és milyen fain dolog a GPU. Vendégeivel egy-egy érdekes felhasználási területet mutatott be.

Láthattuk például a Lamborghini 20 példányban készülő új, másfél millió eurós szupersportkocsiját, amit még a megépítése előtt eladtak egy nagyon fejlett 3D modellező rendszernek köszönhetően. Ezt használják rengeteg dolog tervezésénél, például az Adidas is dollármilliókat spórol vele, hogy így dinamikusan módosítható modelleket használ cipői tervezési fázisában.

Egyelőre a játékos téma csak érintőlegesen került elő, a Nurien szocial networking izé megalkotója mesélt találmányáról, amit erősen remélem, hogy nem lehet majd Európában sikerre vinni. Untreal Engine 3 alapú „valóságszimulátorról” van szó, amivel leváltanák a személyes weboldalakat és a kommunikációt is. Az alapot ingyen adják, kapunk egy fantasztikusan testre szabható karaktert (avatart), aki minket (vagy azt, akik lenni szeretnénk) alakít a virtuális térben. A (várhatóan busás) bevételük mikrovásárlásokból jön majd, kis emberkénnek ruhákat, bútorokat meg mindenfélét vásárolhatunk. Isten mentsen meg minket a számítógépes grafika eme vívmányától, akar a halál virtuálisan sörözni!

Sokkal hasznosabb alkalmazási forma a Google Eart, ami szintén kiemelt szerepet kapott. Bemutatták mellette a Microsoft innovatív Photosynth-jét is, ami pár napja indult – várhatóan világhódító – útjára. Látványos, szép, marha nagy potenciál van benne, pláne ha összegyúrják a kettőt. Az MS-nek is van valami Google Eart klónja.

Ezután leporolták a régi jó sztereo drivert. Mutattak egy Age Of Empires III demót, ami színes szemüveggel tényleg 3D-s lett, csak az a kérdés, hogy miért éppen most vették elő újra, hiszen évek óta létezik. Mindegy, lesz még róla szó valamelyik előadáson, majd megkérdezem.

Elsősorban az amerikai sportokat (focijukat, NASCAR-t demózták), pontosabban azok TV-s közvetítését teszi még élvezetesebbé a Sportvision grafikai, filmes, közvetítő rendszere, ami különböző grafikát kever a képre, de sok mást is tud. Újdonság például, hogy az autóversenyeknél meg tudják jeleníteni a kocsik által keltett légörvényeket, amik kihasználása a NASCAR versenyek alapja. Ezzel a rendszerrel 1-2 kamera használatával is ki tudnak számolni más perspektívákat, majd megállítani, elforgatni a képet. Hmm… ez elírva távolról sem olyan látványos mint videóban, sebaj, guglizzatok rá, biztosan lesz találat.

A leglátványosabbat minden kétséget kizárólag Jeff Han, Mr Multitouch mutatta. Lényegében semmi új nem volt az egymásra hányt ablakos, pergős bemutatójában, de egy majd 3 méteres érintőpanelen tényleg ütős ez a kezelési módszer. Aztán, hogy a valóságban mire és mennyire jó, azt majd megmondja a közeljövő. Végül a szőke cylon Tricia Helfer mesélt arról, milyen nehéz a számítógéppel utólag generált színészekkel vagy saját másolataival együtt szerepelni.

6:20pm
Számomra nem volt túl érdekes a „Mobile Visual Computing” keynote. Valahogy nem fognak meg ezek a néhány hüvelykes kijelzős cuccok. Az NV Tegranak hívja az ilyenbe való chipét. Lényegében kitárgyaltuk már a PH-n, legjobb definíció rá, amit az előadó mondott: olyan hardver ami XBox (eredeti) teljesítményű, és a PS3 fícsörlistájával büszkélkedik (HD video lejátszás, internet miegymás). 5 Wh-rs akkuval 10 óta HD videót kapunk, szép! Csak adnák már oda Bogéknak valami valós termékbe helyezve, mert így nem túl meggyőző az előadó kezében. Marha hideg van ebben a terembenó… Most Quake 3-at toltak rajta, szerintem robbanásoknál szaggatott. Persze ki a fene és milyen kontrollerrel fog ilyen 3” körüli kijelzős izén…? Esetleg Bluetooth-os billentyűzettel, egérrel, meg kiegészítő monitorral? Akkor már legyen inkább az a gamer notebook. Szerintem. No, most jön az MS és Windows Mobile puszilgatás. Szerencsére csak 1 perc volt, máris valami navigációs hibridcsodát mutogatnak, ami helyettünk gondolkodik. Csak nehogy a végén a befőtt tegye el a nagyit. Vége is, jön a mental images ember!

Hehehehe azzal kezdi, hogy mennyire fél ettől az előrevetített „logged in” világtól :) Uncsi felolvasós, nem tetszik; büntiből kicsit rávakuzok max fényerővel. A fizikás keynote már érdekesebb, persze itt sincs semmi új. A szokásos szöveg, hogy ez a következő nagy dobás a játékok terén, meg mennyi motor támogatja és mennyivel fejlettebb már, mióta átvették az Ageiatól.

No, az első jó előadó, Tony Tamási. Úgy tudom, ő eredetileg Tamási volt és magyar származású. Az angolt is jól keni, pergős, kissé hadarós de jó. Öt éve plusz-mínusz 10%-ra betippelte az idei GT200-as GPU-t, és most a 2013-as vasat vázolja éppen. Majd öt év múlva meglátjuk, igaza lett-e.

Már meglehetősen fázom, de hátra van még David Kirk a CUDA-val. Lefogadom, hogy ő sem mond túl sok újat, talán le kellene lépni. Azért kaptam új infót, bár talán csak azért volt új, mert egy ideje nem néztem mi a helyzet GPGPU vonalon. Szóval elkészítik a fordítót CPU-ra is. Jó kérdés, hogy ennek mi az oka.

01:04am
Befotósoppoltam megint vagy 20 képet, hogy örüljetek. Pedig 11-kor le akartam feküdni. Kicsit kapar a torkom a hüjje légkonditól, a szemem meg mintha vörösödne, tán a nemalvástól. Voltunk Buzz Aldrinos 3D mozivetítésen. Olyasmi mint a budapesti IMAX, csak jobban ordít a hang. A film 3D renderelt animációs volt, nem túl izgi. Legyek perspektívájából láthattuk a holdraszállást. Már aki látta, mert a kollégák közül többen is belebetegedtek a 3D-be.

A hotel grill éttermében ebédeltünk a film előtt. Itt ugyanúgy a seggünkbe másztak a pincérek mint a reggelinél. Birkatürelemmel és végtelen kedvességgel magyarázták az étlapot, meg jelezték, hogy akkor hoznának még egyet a fogyóban lévő italunkból.

Kedd
8:23am
Kicsit betegesen, reszelős torokkal indult a mai reggel. Szerencsére, egy teától jobb lett. Akaratomon kívül sikerült letesztelnem az itteni biztonságot. Tegnap a 3D moziban felejtettem a névkártyámat. Gondoltam, ma reggel majd csináltatok újat. Nem kellett, mert ott várt a regisztrációs pultnál az elveszített darab. Good. Mehetek megint oda, újabb kétórás keynote-ot hallgatni. Ma már nem olyan neves a vendégsereg, majd meglátjuk mi lesz. 11am-től pedig kezdődik a lénye, egy kis CUDA-val, majd Unreal Enginnel, fizikáva, DX11-gyel.

10:15am
Keynote 2, Scott Budman valami itteni tv-s tech celeb a host. Először Eileen Collins ex úrhajós hölgy, a NASA munkatársa mesélt arról, milyen vizualizációs rendszerek és szimulátorok segítik az űrkutatást.

Utána a Dasault Systems is arról próbált meggyőzni minket, hogy lassan eltűnik a határ valós és virtuális között. Azért én remélem, hogy ez még várat magára pár évtizedet. Mutatott egy mókás PR videót a tervezésről, olyasmi volt, mint agy modern menő-manó. A kis modellezett gyerek lengetett, hogy nem tud a bicajával felszállni a villamosra, és a varázskéz kivette neki a korlátot, meg lejjebb tette a padlót, hurrá! Lényeg a lénye, szeretnék minél több termék létrehozásába bevonni a fogyasztókat, hogy jobban kielégítsék az igényeiket. Kíváncsi vagyok, hogy ezzel a módszerrel milyen hülyeségek halnak ki például a notebookoknál. Lefogadnám, hogy nem lesz többet vékony numpad vagy ócska, krómhatású tapipadgomb.

Gáz van, az Oddworldös Loren Lanning is a szokásosat nyomta, még több virtuális látvány kell az életünkbe. Asszem kezdek kicsit technológiaellenes lenni. Talán öreg vagyok már ennyi újdonsághoz. Szerintem nem, inkább csak tömény ez így egyszerre. Majd a jó kis marketinggépezetek megetetik velem (veletek) az elkövetkező 5-10 évben. A NASCAR-os Kyle Busch szerint „nem éppen jók” a mostani NASCAR szimulátorok. Egyébként az aerodinamikáról papol, ami lehet hogy az amcsiknak új, szerintem mi már régóta tudunk róla. Azért hallgatom, hallgatom, hátha mégis mond valami újat az autótervezésen kívül. Valahogy ez az autós dolog visszatérő téma. WOW, elővettek valami szimulátort – Arca Sim Racing a szoftver rajta! Kutyagumi, fix székes a cockpit. Logoutos emberünk sokkal jobbat heggesztett. Hehe, egyik már le is fagyott, szép… Kyle nanoszekundum alatt vált, igényes a cucc pedálrésze. Vége. Mostanra állt fel a két autó, de megyünk. Ehhh ismét beszart az egyik, elég is volt, lépek.

11:00am
Végre optimális körülmények. Hilton ballroom, kényelmes szék, asztal, van konnektor és Wi-Fi. Valami más teremben biztos pornó vetítés van vagy valami új hardvert mutatnak be, mert itt alig vagyunk 30-an. CUDA-jó a téma, ráadásul Gamebryo előadásban. Úgy kerül a CUDA a játékba, hogy D3D-ből hívják meg, majd dolga végeztével oda adja le az eredményeit. Elsősorban azért jó, mert nem kell annyira terhelni a PCI buszt, mert a CPU helyett közvetlenül a GPU-ban zajlik a munka, meg ugye napok óta sulykolják belénk, hogy a GPU gyorsabban számol mint a CPU. Most vagy hallucináltam vagy tényleg egy „vegyé’ UPS-t” reklám volt az egyik szlájd! Tényleg az volt, szóval vegyé’! Hajjaj, AMD/ATI, Intel emlegetés van! Végül is jogos, hogy ez a CUDA-jó móka csak a legújabb GeForce-okon van, szóval PC-s vonalon kell mellé alternatíva a nem támogatott GPU-knak. Trükkös kérdés a végén, DX11-es, de CUDA-ba építve. Érdemes a CUDA felől megtanulni, készülni a DX11-re. A válasz „definitely YES”, mi más is lenne egy NV-s konferencián…?

Tim Sweeny következik, Unreal motorral. Tök hétköznapi, pulcsis srácnak látszik, egyáltalán nem érzi magát olyan istennek mint Carmack, pedig ő is letett már egyet s mást az asztalra. Hozott magával egy Alan Willard névre hallgató „Technical Artistot” is.

Az aktuális Unreal motor elvileg 2012-ig kitart majd, és több mint száz játékhoz licenszelik. Gondolom, ez egészen szép pénzt hoz majd az Epicnek. Érdemes megfigyelni az alábbi szlájdokon, hogyan fejlődött a motor, és azt hogy még a legutóbbinál is DX9 szerepel.

Ezután bemutatót kaptunk a motorból, ami 200 milliónyi C++ kódból és vagy 150 sornyi különböző scriptből áll. A komplett játékrendszer, motor mellett van benne pályaszerkesztő, shaderkezelő, szkriptelő és most már PhysX-es fizika is, használható PC-hez és konzolokhoz. Felhasználták már mindenféle játéktípushoz, FPS-ekhez, kaland- és szerepjátékokhoz, sporthoz, verekedősökhöz és szimulátorokhoz is. Mindemellett alaposan moddolható. Az egész rendszer olyan mintha egy 3D modellezőt és egy időtengelyre alapuló multimédiás fejlesztőkörnyezetet összeturmixoltak volna benne.

Pár egérkattintással lehet például megcsinálni egy-egy lerombolható pályarészt. Ahogy elnézem, egyelőre minden esetben ugyanúgy törik majd.

Elvileg egyetlen programsor megírása nélkül is lehetne vele játékot készíteni, de azért ennyire egyetlen fejlesztőcég sem lusta. Az alap Gears of Waron például 15 programozó, 35 grafikus dolgozott 24 hónapig és tízmillió dollárt költöttek rá. Érdemes, hogy milyen arányban van benne a játék és a motor kódja.

1:30pm
Volt egy interjúm Chris Malachowskyval, az NVIDIA társalapítójával. Ő nincs annyira az előtérben mint Jen-Hsun, de a legfelsőbb vezetés tagja. Négyen kérdezgettük, természetesen az első kérdés a pletykaként terjengő NVIDIA CPU fejlesztésre irányult. Erre a kérdésre eddig egyetlen fejes sem válaszolt, ő is ködösített. Szerintem az NV ereje abban van, hogy soha nem osztotta meg az erőforrásait, mindig a vizualizációra koncentráltak. Persze, ez nem zárja ki egy olyan, elsősorban grafikus chip elkészítését, ami bír az x86-os kóddal is. Szarkasztikusan beszélt a Larrabee-ről, ami csak egy .pdf formájában létezik, és nagyjából egy öt évvel ezelőtti GPU-ra emlékeztet a struktúrája.

Tovább izzasztottuk a hibás notebookos GPU-kal. Nagyon kelletlenül foglalkozott ezzel a kérdéssel Mr Malachowsky. Úgy gondolja, az NV a lehető legjobban járt el az ügyben, felvállalja a javítási költségeket. Nagy kérdés akkor, hogy lelkes aktivisták miért osztogatnak az egész rendezvény területén sárga szórólapokat, melyek a hibát taglalják és azt, hogy a garancia időn kívüli gépek tulajdonosait magukra hagyják. A kampány mögött egy Amerikában jól ismert ügyvéd áll, aki hasonló, peres helyzetekkel foglalkozik – természetesen szép jutalékért. Úgy gondoljuk, az egész helyzet legkellemetlenebb pontja, hogy az NVIDIA és partnerei sem tudják típusra, modellre, sorozatra pontosan megmondani, melyek az érintett gépek. Lehet hogy a hiba holnap, lehet hogy a garanciaidő lejárta után, lehet, hogy soha nem jelentkezik.

Marad a monolitikus óriás-chip – hangzott a következő kérdés. A válasz nagyjából igennek fogható fel. Minden új architektúránál megfontolják, hogy egy naggyal, vagy több kissebbel lehet-e jobban kihasználni a fogyasztási és hőmérsékleti korlátokat, és egyelőre az egy nagy az ő útjuk. Érdekes, hogy az AMD pont az ellenkezőjét csinálja.

Kicsit filozofáltunk a rendezvény erős NVIDIA kötődéséről. Végül is jogos, hogy Vision vagy VisCom vagy valami hasonló helyett NVISION-nek hívják, hiszen az NVIDIA szervezi bonyolítja le. A zöld szín is elfogadható, bár Jen-Hsun szerint nem feltétlenül kell megmaradnia a jövőben.

Mert hogy lesz következő NVISION, az már szinte biztosnak látszik. Chris Malachowsky, úgy ahogy sokan mások, sem számított ekkora érdeklődésre, ilyen színes társaságra. Hiszen a profi mérnököktől, tervezőktől kezdve a játékfejlesztőkön és komoly szinten játszókon keresztül a lelkes érdeklődőkig mindenki képviseltette magát. Csodálatos a vizualizáció köré épülő világ, amit szerintem virtualizációnak is lehetne nevezni. Azt már mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy menyire szeretne belemerülni. Az iparágnak az a célja, hogy minél jobban megtegye, úgy gondoljuk, hogy az egyénnek azért meg kellene őriznie a józan, valóságos eszét.

2:30pm
Elegem van, lelépek az n+1-edik PhysX előadásról. Fotózok inkább nektek csajokat meg valami cool konfigokat.

4:10
Beszarás ez a „jövő gyönyörű hölgyei” előadás. Az előadó darál, mint az állat, de minden szavát tökéletesen értem, pedig nem is ordít, egyszerűen csak artikulál. Meg közben úgy szórja a poénokat, csak úgy mellesleg, hogy sírva nevetünk. Pac-man figurát mutat, majd utána az egyik torta grafikonja pont ugyanolyan alakú, és durvák a beszólásai. Nekem egyelőre ez volt a legjobb előadás, pedig csajokat még nem is mutatott, csak a digitális önkifejezésről, avatarokról, virtuális szórakozás kategóriáiról, ilyesmikről beszél. Most egy egyszerű, de kellően látványos bőr szimulációt látunk. Elég meredek haj szimulációval fejeződött be a móka, ami fotón nem mutat túl jól, de biztosan lesz róla videó is az NV oldalán rövidesen.

Jön a DX11! - de az annyira tömény anyag volt, hogy kicsit várni kell rá, hogy megemészem. Lőttem rajta majd 100 szlájdfotót és a pasi szája be nem állt egy óráig. Mindenesetre az MS is megcsinálta a saját CUDA-ját, Igor a jó PR-es szerint pedig még maguk sem tudják, mihez kezdjenek az egész tizeneggyessel. Szerintem azért nem a sötétben tapogatózik a "picipuha".

Szerda
10:00am

Tegnap este nagyon ütős programunk volt. Kezdődött egy fél kilós, közepesen átsütött, de azért még egy kicsit véres steakkel meg pár sörrel és Video Games Live koncerttel folytatódott, amin a San Jose Szimfonukusok játszották számítógépes játékok zenéjét és közben egy óriási vászonra vetítettek. Mutattak pár régit, volt élő Space Invaders és Guitar Hero Aerosmith, de láttunk pár aktuális újdonságot is, például a Diablo III zenéjét pár concept arttal és karakteranimációval tarkítva. Érdemes őket megnézni akcióban.

Ma reggel, úton „munkába”, a parkban láttam egy mókust! Pontosabban a színház előtti fáktól igyekezett a park felé. Lehet, hogy a vesztébe rohant, mert ott pár hómlessz tanyázik kb. állandó jelleggel. Vicces, hogy a legkomolyabb hotelek elől nem hajtják ki őket, nagy itt a „szabaccság”. Meg az együgyűség is. Tegnap a sok nagyokos konferencialátogató megindult át a piroson, úgy, hogy a szembe oldalon ott állt egy rendőr. Cukorkát nem kaptak a hőstettükért, de pár elmarasztaló szónál nagyobb büntit sem. Gondolom, a magyar közeg ilyen esetben, a jó vendéglátás jegyében, alaposan megbírságolta volna őket. Itt úgy tűnik, tényleg szolgálnak és védnek.

Befelé jövet megnéztem a moderverseny döntős gépeit. Tessék rögzíteni az állakat a következő képek megtekintése előtt!

1:30pm
További három előadást hallgattam meg. Nem is gondolnánk, de a Civilization sorozat is hasznot húz a PhysX-ből. Segítségével generálják például a változatos terepet, a Rag-Doll karakterfizikának köszönhetően nem kell animálni az alakokat és felhasználják füstnél és pornál is. A fejlesztő szerint rengeteg pénz és időt spóroltak meg vele, mert jól dokumentált, így minimális tapasztalattal is használható, halom animátori munkát kivált és nem zabálja tovább a sok karakter miatt amúgy is szűkös memóriát. Ja és multiplatformos!

Nem mai dolog a GeForce-okhoz készített 3D stereo meghajtó. Évekkel ezelőtt már én is próbálgattam ilyet, több-kevesebb sikerrel. Akkor egy kellően nagy képfrissítési frekvenciás monitor és egy piros-kék szemüveg kellett hozzá, tehát minimális befektetésből célt értünk. Persze, sok framebuferes hatással gond volt, halom játékban élvezhetetlen volt így. Aztán eltűnt a dolog, pontosabban nem nagyon híresztelték, hogy van. Sokáig nem volt világos, hogy miért, de aztán megláttam a 120 Hz-es Viewsonic LCD-t és leesett! Az eddigi LCD-kel az alacsony frissítés miatt ez nem működik.

Mert mi is az elv? Egy helyett két képet gyártunk, egyet a jobb, egyet a bal szem perspektívájára, majd ezeket váltogatva jelenítjük meg. Itt megint komplikálódás van a régihez képest, mert nem piros-kék, hanem speciális, váltogatós szemüveg kell, ami 20-100 dollárba kerül. Ez a kijelzővel vagy infrásan vagy vezetéken szinkronizál és felváltva takarja el a jobb vagy bal szemet. Pár játékkal ki lehetett próbálni, a látvány tényleg brutális. Persze továbbra is kell hozzá programozói támogatás, és a 120-es LCD, meg a váltogatós szemüveg pénzbe kerül. Olcsó alternatívaként továbbra is működik 120 Hz-es CRT-vel és a papírszemüveggel. A 3D hatást megkapjuk, csak a színek nem lesznek pontosak. Elvileg az LCD-knél a határ a 80 Hz, hogy a szemüveggel sztereóban használni lehessen.

Végül meghallgattam még egy CUDA-s raytrace előadást. Egy kis történelmi bemelegítő után a szokásos NVIDIA álláspontot hangoztatták, hogy a raytrace egyáltalán nem felsőbbrendű, szebb, jobb a raszterizálásnál, hanem ugyanolyan ronda, csak más. A követendő út a kettő vegyítése. Természetesen, ehhez a legjobb eszköz a CUDA-val meghajtott GPU. Ezután már elég mély, szakmai tanácsok jöttek a vegyítéssel és minél több egyszerű programszál használatával kapcsolatban.

2:20pm
Mondtam már, hogy rendes munkához lófütty az egymagos processzor, notebookos merevlemez, pöcökegér és kínlódós Wi-Fi internetkapcsolat? Nekem most ebből mindből kijutott. Ha nincsenek, tuti hogy jó néhány órával kevesebbet kellett volna kínlódnom. De legalább mobil. Hajjajj, ha valami Eee PC-re meg még kínlódósabb 3G-re lettem volna kényszerítve. Otthon megpuszilgatom majd a Core 2 Duot, az 1600x1200-as monitort és az 5 megapites netet is. De elsősorban az egeret – jó hülye vagyok, hogy otthon felejtettem. És még olyanabb, amiért hónapok óta halogatom egy VX Revo beszerzését. Drága, drága, de csak most itt a 3 nap alatt bőven meghálálta volna a befektetést. Leválogattam 24 szlájdot a DX11-es előadásból és van még 3. Várható nálam az overflow meg a system crash, szóval ne keressetek, ha nem lennék egy darabig…

Egyébként fél óra múlva kezdődik a zárómóka Edemmel és Dzsémivel a mítoszrombolókkal, utána meg interkontintális repülök (remélhetőleg), szóval egy darabig nem leszek netközelben. Bízom benne, hogy úgy 18-20 óra múlva már a pozsonyi reptér ingyen Wi-Fi-jéről jelentkezem. Majd tartalékolok egy kis akkut.

2:54pm
Megcsináltam a DX11-es szlájdokat, lehet nézegetni!

4:21
A következő pár bejegyzést nem live teszem fel, hanem késve, majd onnan, ahol lesz net. Elégedett vagyok a záróval, de azért nem teljesen. Szerencsére nem húzták túl, egy óra alatt megment. Mutattak szép lendületes klippeket az eseményekről, és elmondták, hogy majd 100 000 résztvevő volt. Kapott egy halom mindenki díjat. Kezdéskor felhajtották a színpadra azt a 200+ önkéntes gémert, aki részt vett a Guiness rekordba, 36 órán át játszottak non-stop. Nekik ingyen volt az NVISION, kaja-pia és szép díjakat is kaptak. Valamit valamiért.

Megfigyeltem egy dolgot. Az önkéntesek között úgy minden tizedik meglehetősen erős felépítésű (értsd mázsát súrolóan kövér) volt, a díjazott, kb. 20 pro gamerek között viszont egy dagi sem akadt. Beugrott, hogy az ESWC megnyitón is sem láttam hájasokat. Most vagy az amcsik kövérebbek az átlagnál, vagy komoly szinten nem terem gamer babér a húsosoknak.

Visszatérve a záróra. Nem értem, hogy a 60 feltörekvő vállalat közül miért a valós életet romboló, lényegében a semmiből (kész Unreal motort használják) és a bűnös fogyasztói társadalomból hasznot hozó, az NV PhysX kampányában aktívan résztvevő Nurient díjazták. Pedig annyi tényleg, igazán innovatív dolog volt, mozgáskövetők, arckövetők, videót 3D-vel valós időben összevegyítők, modellezők, erre odaadják egy haszontalan, húsosfazékhoz közeli izének. Nem tetszett tetszett, hogy Jen-Hsun meg sem jelent, nem mondott egy büdős szevasztokvazzet sem.

A vége azért nagyon jó volt, bár nagyon fizettetek, ezért itt van nektek érzésem volt. A beharangozott Mythbusters csak a legvégén jött (én azt hittem, az egész zárót moderálják majd). A maguk módján megmutatták, hogy mi a különbség a CPU és GPU között.

Először bejött egy robot, ami paintball golyókkal kilövöldözött egy vászonra egy szmájlit, ő volt a CPU – szerintem egy Atom. Ezután előrántottak egy kisebb teherautónyi, óriási kompresszorokkal és több mint 1000 fúvókával ellátott monstrumot, a GPU-t. Ez egyetlen lövéssel festett Mona Lisát. Szerintem a GT200-at tökéletesebben nem is lehetett volna modellezni. Nem kicsi, nem egyszerű, de ha eccer elindul…

5:45pm
Mégis csak lett egy hardveres bejelentés az NVISION-ön. Csak nekünk a pressznek megmondták, hogy lesz SLI az X58-ban. Nagyon rafináltan oldották meg a dolgot. A licenszt nem az Intelnek adták el, aki elmondásuk szerint évek óta szeretné megszerezni, hanem egyenesen az alaplapgyártóknak, az Asusnak, MSI-nek és a többieknek. Tehát az a helyzet, hogy az Intel csinált egy olyan hardvert – az X58-ös chipsetet – ami tud mindent, ami az SLI-hez kell – elsősorban Peer to Peer PCI Expresst – az NV meg jó pénzért certifikálja ezt az alaplapgyártóknak, ami annyiból áll, hogy betesznek a BIOS-ba egy kódot.

Már a tájékoztatón mondták, biztosak benne, hogy egyes lelkes júzerek majd megtörik a kódot, de mivel az OEM-ekkel vannak kapcsolatban, azok nem fognak nagyban csalni, szóval minimális a vész. A szoftveres trükk mellett lesz hardveres SLI is nForce 200-zal, ami elvileg nagyobb PCI Express sávszélességet ad. Erre csak a profi párhuzamos GPU-s számolósoknak lesz szüksége, a játékokhoz fölösleges. Mindenesetre jó nagyot húzott az NV hiszen virtuális dologért kaszál, az Intel meg hoppon maradt. Akartam erről küldeni PH-ra anyagot gyorsan, de csak 15 percem maradt, és a cseh kolléga szállodai netje MAC-függő volt, nem maradt idő megírni a dolgot, fotókat vágni, és még netet is hekkelni.

8:35pm
Becsekkoltam, idejöttem, leültem, van konnektor, de a Wi-Fi fizetős. Vicces, hogy eddig Pozsony, München, Frankfurt és San Francisco közül csak a legelső és legkisebb repülőterén volt ingyen Wi-Fi. Talán csak azért mert olyan pici, hogy a kutya sem jár oda. Emlékeim szerint Budapesten is ingyenes. Még 25 perc van a beszállás kezdetéig és 9:30pm-kor indul a móka, ezúttal Airbus A348-assal. Egyelőre négy repülésem van négyféle géppel a héten. Készültem is, van kajám, minden akkum feltöltve, voltam ott, ahová a király is gyalog jár, bár füldugót és egyéb hangtompítót nem vettem. Most folyosós helyet kértem, meglátjuk milyen lesz. Mondjuk nekem most olyanmindegy, mert amit megtámasztom a fejem valahol, azonnal elalszom. Ja még valami, itt értem mit mond a hangos, pedig nem ordít, csak artikulál. Tudok én angolul, de csak ha szabványos!

10:30pm
Versenyt bootoltam a fedélzeti szórakoztató rendszerrel. Ez az A348-as sokkal jobb mint a Boeing volt. A belseje modernebb ráadásul halkabbnak tűnik. Szerencse hogy nem ablak mellett ülök, mert innen is elég félelmetes volt, ahogyan rohantunk a víz felé felszálláskor. Eddig határozottan teccik az utazás. Majdnem leghátul ülök, itt már csak 3+3+3 szék van. Egy sorral előbbre még eggyel több van középen. Ennek köszönhetően nálam szélesebb a folyosó, szóval kicsivel nagyobb az élettér mint máshol. Kár, hogy nem lehet felhajtani a karfát. Mindenki saját monitort kapott, tehát úgy igazságos, ha előttünk van egy vakablak is.

Sokkal jobbnak ígérkezik a társaság. Főleg németek vannak, mellém egy csaj és vagy a pasija, vagy a fiútestvére jutott. Asszem inkább testvérek, mert eddig nem volt köztük testi kontaktus, és eléggé hasonlítanak egymásra. Megint megdőlni látszik a „nincs szép német nő” tézis, itt a környéken ül pár egészen aranyos. Persze, deréktájon erősnek tűnnek (gyk: nagy a valaguk). A személyzet szimpatikusabb mint a múltkori. Előbb jól rám ijesztettek. Azt hittem, leszakadt a farok, de csak a klotyó szippantója indult be. Fenébe, a repülőn is fagyasztanak, az amcsik mindenhol ezt csinálják. Fagyasztanak a hotelben, az előadóban, a limóban, amivel a reptérre vittek (jaja, olyan full bőrös, tetején világító csillagos tízméteres) és a repülőben is. A német csajok már kabátban nyomják.

Gondolkodtam, (így, sokévnyi próbálgatás után már nem is fáj annyira). Ha 10 óra az út és 9 óra az időkülönbség, és este fél 10-kor indultunk, akkor végig éjszak/este fogunk repülni. Ez lesz életem leghosszabb éjszakája :) Befejezem, jön a törcsi és majd a kaja.

Csütörtök
3:37am
Egészen jót aludtam. Előtte még megnéztem a Kunkg-Fu pandát és volt kaja, valami zöldséges csirke. Ismét miniadag, de most valahogy elég volt. A klotyó is alátámasztotta, hogy ez a gép modernebb. Csak ne lenne ilyen hideg. Gondolkodtam, ismét. Rájöttem, hogy előbb rosszul. Most a föld forgásával ellentétesen, haladunk, tehát nem a leghosszabb éjszakám, hanem a legrövidebb nappalom lesz. Magyariában már elmúlt dél. Nagyon jól állok akkuval, még mindig közel 5 órám van. Kellene valamit kezdeni a DX11-gyel meg a többi elmaradt előadással, de nem sok kedvem van hozzá.

Ezek itt a repülőn gondolatolvasnak. Előbb, amikor szomjasan felébredtem, azonnal körbejárt a hölgy itallal, most meg hozták a csokit, amire fáj a fogam. Gyanúsan jól mennek a dolgok. Persze idefelé szívtam már eleget. Időközben elhagytuk Grönlandot, és már csak kevesebb mint 4 óra van hátra. Aztán még pár Münchenben, egy óra repcsi és még pár szlovák óra hazáig. Elvileg CET éjfélre leszek otthon.

5:46am
Nem nekem való ez a Hősök. Túlzottan baltával vannak rajzolva a karakterek, hogy fogyaszthatóak legyenek. Ott a szexszimbólum pompomlány, aki töri zúzza magát, hogy még a szadista hajlamúak is örüljenek. Ott a másik, babaarcú rövid hajú aranyoska. Meg a két személyiséges modell szépség. Pasi oldalon van a gonosz csontkeretes, amkit mindenki utálhat, a fekete titokzatos kopasz, az együgyű zsaru, mind klasszikus figura. Aztán ott a lányoknak való lerobbant festő, a kissé fiatal Kianu Reewses kopírozó. A sok indiai néző miatt meg az indiai vonal. Innentől kezdve tökmindegy, hogy mi a sztori, ki hányszor, merre vált oldalt. Egyébként izgalmas, meg kavarós, de ezt is úgy van megcsinálva, hogy altatnak – rétestésztanyújtanak – aztán az epizód végén van egy cliffhanger, hogy megnézd a következőt. Nekem ez túl műanyag, folyton azt érzem, hogy valamit rám erőltetnek. Csinálhatnának egy 30 perces összefoglalót a fő sztorivonalról, azzal rengeteg időt spórolnék meg.

Tudom, kibontakozik majd a történet, de az első 8 epizód után nem nagyon vagyok már kíváncsi rá. A Dr. House jobban bejön. Persze ott is van cicababa, néger, fehér jófiú és egyéb klisék, de jobb a vázamire rakták. Olyan ez mint az Unreal motor. Az alap klisék adottak, a végső csomag meg valami célközönséghez igazodik, amit a tervezett bevétel határoz meg. Légyen a lényeg, a Hősök nem talált be nálam túlzottan. Szerencsére normál menetrendben nincs is időm ilyeneket nézegetni. Hausot is csak kaja közben szoktam nézni, úgy 2-3 nap alatt 1 részt.

9:06am vagyis 18:06 CET
Már a müncheni reptéren csücsülök. Jeleztem hazafelé, hogy ezúttal minden a terv szerint halad. Fél órával korábban érkeztünk meg a kiírtnál. Ugyan csak átszállnom kell, azért gyalogoltam vagy egy kilométert, közben áthajtottak a fémdetektoron is. A kontrolórnak nagyon tetszett a fényképezőgépem, nem csak megnézte, hanem fényképeztetett is vele. Ugyan a Wi-Fi itt is pénzért van, szóval nem töltök föl semmit. Konnektor sincs a közelben, ezért cikket sem írok a PH-ra. De legalább adnak ingyen teát/kávét. Van majd egy óra a beszállásig, addig gyógyulgatok kicsit.

20:37
Megérkeztem Pozsonyba! Minden ment mint a karikacsapás. Kár, hogy a 9 előtt induló vonatot már nem érem el, és a következő csak 11-kor megy, szóval éjfélre érek haza. Sebaj, egész napos utazás után mit számít még az a plusz néhány. Meglepően jó formában vagyok. Münchenben csaltam, és megírtam a maradék előadások beszámolóját is, és beillesztettem őket a helyükre.

Péntek
09:58
Dualcore, gyors HDD, 1600x1200-as monitor, rendes net de legfőképpen egér, oh yeah! Ami még jobb, hogy fizikailag is formában vagyok, szóval nekilátok egy PH-s összefoglalónak. Bár nehezen indult és húzós volt, szerintem egészen jól sikerült az első NVISION-ról tudósítanom. Mert jövőre is lesz ám!