Az E52-es topikban szinte a telefon megjelenése óta kutatják a rejtély nyitját a kolerikus alkatú júzerek. Az E52-es topik egy kifejezetten jó példa arra, hogyan tud néhány varjú bácsi tömeghisztit csinálni. Mert jó, rendben van, az E52-es a piacra dobásakor nem bizonyult egy atomstabilt darabnak.

Úgy is fogalmazhatnék, a Nokia a várható kommerciális sikerek reményében túl hamar, kiforratlanul dobta piacra ezt a telefont, amely egyébként szerény véleményem szerint nem jobb és nem rosszabb a meghibásodások százalékát tekintve más, újabb Nokia készülékeknél.

A többségnek, akiknek bevált, hamar a szívéhez nőtt ez a telefon. Mert legyünk őszinték: ha a specifikációt nézzük, ez a telefon mindent tud, amit az E szériában el lehet várni egy Nokia telefontól. Sőt. Az MP3 lejátszó egész tisztességesen szól és a fix fókuszos kamera is egész tűrhetően teszi a dolgát, azaz, esemény, helyszín rögzítésre, amelyek nem igényelnek különösebb profi fotóapparátust, tulajdonképp megfelel. A gyorsaságával nincs baj, a navigáció tűrhető, s amiben egészen biztos, hogy fejhosszal kiemelkedik a mezőnyből, az az akkumulátor strapabírása. Még erős igénybe vétel mellett is legalább 3-4 napig bírja egy töltéssel.

Mégis, néhány hangadónak köszönhetően néha már én is azon kaptam magam: tekergetem, szorongatom a telefont, nem lötyög, nem lifeg, nem nyiszog véletlenül? S ha közelről nézem, tényleg megvakulok a házikós billentyű alól az arcomba csapó fénycsóvától?

Elemezzük egy kicsit, mi is képezi a kifogás tárgyát a telefon megjelenése óta:

A házikó alól kivilágító két, légvédelmi reflektorral kapcsolatban azon túlmenően, hogy nem egészen világos, miért gyártották így, mert semmi gyakorlati hasznát nem veszem, mint mezei júzer, még inkább érthetetlen annak, vagy azoknak a személye, akik ilyen piszlicsáré sz@ron fel tudnak akadni.

Egyszer már kifejtettem: a házikós gomb alól közvetlenül a szembe világító iszonyatos fényszórók szemet vakító hatását csak bizonyos szögből lehet élvezni. Például lerakod a telefont az asztalra és az aljával fordítod a fejed hossztengelye irányába. Csakhogy ebben az esetben is igaz a "sok lúd disznót győz" mondás: nevezetesen ez a rettenetes két led csak akkor világít a felhasználó arcába (kivéve Joe bácsit és ismerősét), ha a telefon valamennyi billentyűje ki van világítva, mint a karácsonyfa és a kijelző is világít. Bár a takaratlansága miatt ez kétségen kívül erősebb fényt reflektoroz a gyanútlan júzer íriszébe, de mivel a többi világító, fényáteresztő szentjánosbogár, piktogram nagyobb, az össz hatást tekintve kvázi elnyomja ezt az iszonyatos két spotlightot.

Vagyis csakis azt vakíthatja külön ez a két ominózus led, aki tudatosan arra, és csakis arra koncentrál, bár megkockáztatom, ha az agyi, látóközponti tényleges reakciókat MRI-vel és EEG-vel mérnék, kiderülne, ez sem igaz, hanem más, az érzelmi motivációk alakulásáért felelős agyi régiók közreműködésével jön létre ez a kis deceptio visus (látászavar, csalódás).

Persze, vannak esetek, amikor a numerikus billentyűzet nem kapcsol be - pl. ha a world traveller jelent (ha úgy van beállítva), azonban erre az esetre is az az érvényes: a két választógomb és a "zöld" - "piros" gombok fényereje a nagyobb felület miatt vakítóbb, mint a szabadon a szembe lökött ezer luxos szpot.

Apropó; bár azt írtam, nem értem a tervező, gyártó logikáját, azért halvány sejtéseim vannak... Nézz csak rá a "piros" gombra: ha világít, a lefele fordított, félbevágott téglalapban, ami a "letevés" piktogramja, világít egy kis vízszintes vonal is... A zöld gomb ugye, a felvétel gombja, amelynek lefele fordított, négyszögletes u betűje fölé már nem fér el egy hasonló vízszintes vonal, csak ilyen módon...
Gyanítom tehát, hogy a rejtély kulcsa, amelyet a topik megindítása óta szorgalmas elemzésekkel próbálnak többen megfejteni, ebben keresendő. Nem a házikós, azaz menü gomb megtalálásának megkönnyítésére, annak jobb megkülönböztethetőségére szolgál(na) a két led, hanem inkább az alatta levő, a hívások fogadását végző (megjegyzem, elég ortopéd méretűre és hozzáférhetőségűre sikerült) billentyű jobb megkülönböztethetőségére. Mert ezen a telefonon ugye nincs zöldre festve a hívást fogadó gomb; valamiképpen mégis meg akarták különböztetni a gyengébbek kedvéért a felvevő és a lerakó billentyűket; a Nokia mérnökei ezt a megoldást választották. Nem számítottak azonban a Joe bácsikra...

"Megvettem ezt a fostalicska telefont, ami a haveromnak 5 perc alatt lefagy a mélyhűtőben; de én biztos, hogy be sem tudom kapcsolni... de, ha be is tudom kapcsolni, biztos, hogy megráz... de, ha nem is vág agyon a telefonból kijövő magasfeszültség, akkor megvakulok a házikós billentyű aló felvillanó fénytől ... vakon pedig nem fogok odatalálni a Nokia szervizbe, hogy nekem fessék be feketére a két ledet ... de, ha oda is kísér valaki, biztos, hogy a zebrán elüt minket egy gyorshajtó kamionos... szóval dögöjjön meg a nokija..."

"I wanna see it painted, painted black
Black as night, black as coal
I wanna see the sun blotted out from the sky
I wanna see it painted, painted, painted, painted black " (Rolling Stones)

"Ahh, kínos élet, reggel öltözni, este vetkezni kell!" (Arany János: Hídavatás)