- Neve?
- Homer Simpson.
- Tessék itt a szavazólapja. Következőt!
Homer bement a szavazófülkébe. Utána egy magas vékony ember következett fehér tógában.
- Neve?
- Julius Caesar.
- Hmmm... Nem találom. Biztos, hogy ehhez a szavazókörhöz tartozik? Várjon csak! Megvan. Tessék a szavazólapja. Következőt!

Caesar beállt a Homer melletti szavazófülkébe. Mindketten kitöltötték a papírt és egyszerre indultak kifelé. Az ajtóban kicsit összeütköztek.
- Elnézést. - mondta Caesar
- Semmi gond. - válaszolta Homer. A szeme megakadt a másik furcsa ruháján és szóvá is tette:
- Maga indiai?
- Nem. Én római vagyok. - mondta szemráncolva Caesar.
- Akkor miért van itt? Most költözött ide?
- Igen. Most kaptam meg az állampolgárságot. Most voltam először szavazni, de nem tetszik ez a demokrácia.
- Miért? - kérdezte Homer és nem gondolta, hogy ezt a kérdést mennyire meg fogja még bánni.
- Mindenki szavazhat és ezért nem hatékony. Olyan emberek is, akik a saját életükben sem tudnak egy normális döntést meghozni, egy ország sorsáról dönthetnek. Ez nem helyes.
- Ööööö... Ahaaa. - válaszolta Homer bambán.
- Ez a mostani szavazás is ilyen. Feltesznek egy olyan kérdést, amit egy felületes olvasó rosszul értelmez, és azt fogja választani, amit nem is akart. Maga tudja, hogy mi volt a kérdés?
- Persze. Az, hogy ... ööö ... Doh!
- Na erről beszélek. Bezzeg egy jó diktatúra. Igaz, hogy az emberek egy kis része sokkal rosszabbul él, de a nagy többség boldogabb. Persze a diktatúrának is megvannak a veszélyei. Egy rossz diktátor tönkreteheti az országot pillanatok alatt. Viszont egy jó uralkodó csodákra képes. Igazából szerintem a diktatúrának nagyobb a kockázata, de nagyobb a fejlődési potenciálja is.
- Igen. Szerintem is. - válaszolta Homer, de közben menekülési utat keresett.
- Az a demokrácia előnye és hátránya is, hogy a vezetőknek be kell számolni mindenről négy évente és ha nem jól sikerül, akkor megbukott. Ezért minél több embernek meg kell felelniük. Ha pedig valaki mindenkinek meg akar felelni, akkor az valakinek nem fog tetszeni.

Homer lassan elindult kifelé, de Caesar követte és folytatta a fejtegetését.
- Valamint ha valaki minimálisan - mondhatni bársonyosan - akar változtatni vagy minél kevesebb embernek akar fájdalmat okozni, akkor azok az intézkedések középszerűek, hatástalanok lesznek. Néha sajnos erősnek kell lenni és akár az esetleges bukásunk ellenére is az ország hosszú távú jólétét kell néznünk. Én is többször így tettem.

Homer már szinte menekült. Semmit sem értett abból, amit a másik mondott, nem tudta, hogy miért akaszkodott rá ez az ember, de azt tudta, hogy otthon jobban fogja magát érezni egy kis sörikével a tévé előtt. Caesar folytatta:
- Bár, talán jobban megérti amit mondani akarok, ha rajzolok egy kicsit. Nem gondolja?
Ekkor kiértek és Homer a szabadulástól boldogan odakiáltott egy kék hajú nőnek, majd elrohant:
- Hé Marge! Nézzed, milyen fura ruhája van ennek a fickónak! Szerintem indiai.
Caesar megállt és csak a fejét ingatta.
- Mikor tanulják már meg az emberek, hogy a demokrácia nem működik?