Elmélet, történelem és kilátások
Elmélet, történelem és kilátások
Kezdjük a szokásos elméleti és történelmi felvezetéssel, hogy tisztában legyünk bizonyos fogalmakkal, a HDMI lényegével.
HDMI, a nagyfelbontás igénye
A HDMI mozaikszó a High Definition Multimedia Interface szavak kezdőbetűiből képzett szó. Nevéből adódóan HD, azaz nagyfelbontású tartalmak átvitelére szolgál tömörítetlen és teljesen digitális formában. A Multimédia szó arra utal, hogy nem csupán egy féle jel közvetíthető a csatolófelületen keresztül. Konkrétan digitális videó jel, többcsatornás hangsávok és úgynevezett advanced control data, vagyis különböző meta adatok átvitelére alkották meg az iparág nagyjai, mint a Toshiba, a Philips, a Sony és sokan mások.
Az alap verziót is már a fejlesztés lehetőségének a szellemében alkották meg 2002-ben, így az egyes verziók visszafelé is kompatibilisek lettek, tehát az interfész és a kiépítés maradt, csupán a szolgáltatások, az átvihető jeltípusok változtak. Megalkotásának igénye akkor merült fel, amikor a gyártók rájöttek, hogy hiába a kristálytiszta hang, az éles kép, ha nincs egy olyan csatolófelület, amin keresztül ez a megjelenítőkön, hangkeltő eszközökön az eredeti formájában lenne élvezhető. Szükség volt tehát egy olyan, szabványosítható csatoló kifejlesztésére, ami minden igényt kielégít, viszont mindig haladni tud a kor kihívásaival.
Tehát 2002-ben kiadták a HDMI 1.0 első specifikációját. Ez a verzió lefektette az alapokat a későbbi verziók számára. Főbb jellemzői:
Egy kábeles digitális audió/videó kapcsolat maximum 4.9 Gb/s sebességgel. Maximum 165 Megapixel/s videó (1080p 60 Hz-en) és 8 csatornás 192kHz/24-bit-es audió átvitelt, valamint Dolby Digital and DTS hangsávokat is támogatott és fejlettebb YCbCr támogatást nyújtott.
Ezek a paraméterek akkoriban igencsak újdonságnak számítottak, hiszen 2002-ben általánosan két, egymáshoz igen közel álló technológia állt rendelkezésre HDTV adások számára. Az első a DVI-HDCP volt, ami csupán a DVI HDCP-vel való kiegészítése, a másik pedig a DVI-HDTV, ami a DVI-HDCP-t kiegészítette a CEA-861-B videó szabvány használatával.
Ezt követően persze növelték a sávszélességet, kiterjesztették a támogatást újabb és újabb technológiákra, míg végül elérte mai formáját az interfész. Az 1.3 verzió 2006-ban jött ki, de már ennek is van több változata kisebb-nagyobb módosításokkal ám az első 1.3 verzió is nagy ugrást hozott az 1.2 változathoz képest. Főbb jellemzői a következők:
• Egy kábeles digitális audió/videó átvitel sebessége megnövelve 10.2 Gb/s-re.
• Megnövelt színkezelés, többek között 30, 36, 48-bites színmélységek (RGB vagy YCbCr)
• xvYCC színszabvány támogatása
• Automatikus audió szinkronizálási képesség támogatása
• A Dolby TrueHD és DTS-HD Master Audio folyamok kimenetének támogatása (ezen audió formátumokat használják a HD DVD és Blu-ray lemezeken) külső AV vevők számára.
• Egy új mini csatlakozó bevezetése olyan eszközökhöz, mint például a kamkorderek.
Látható, hogy szinte minden területet, igényt lefedtek már a mostanra de facto szabvánnyá vált 1.3 verzióban. A hamarosan érkező 1.4-es verzióban már a 4K x 2K-ként emlegetett 3840x2160-as felbontás 24/25/30 Hz-es, valamint a még nagyobb 4096x2160 felbontás 24Hz-es támogatása is szerepel a 100 Mbps HDMI Ethernet Channel (HEC) és a HDMI Type D csatlakozó mellett, ami apró mobil eszközök csatlakozását is lehetővé teszi.
A HDMI-hez kapcsolódik egy másik érdekes fejlesztés, a HDCP, a védelem túlméretezett bástyája.
HDCP
A HDCP (High-bandwidth Digital Content Protection) tulajdonképpen egy másolásvédelem audiovizuális termékekhez, amit az Intel fejlesztett ki annak megakadályozására, hogy a kalózkodásra vágyók ne másolhassák szabadon a védett anyagokat. Első verziója még csak a DVI-t ismerte, ám az 1.1 verzióban már a HDMI is szerepelt. A HDCP-t azonnal be is fogadta a Digital Content Protection LLC szervezet, így hamarosan már szinte minden gyártónak implementálnia kellett a védelmi rendszert. A HDCP által védett tartalom átvitele lényegében a következőképpen írható le: a HDCP vevőt authentikálni kell az adó felé, hogy valóban rendelkezik-e a megfelelő licencekkel a megfelelő HDCP authentikációs protokol segítségével. Ha ez rendben van, akkor kódolt tartalomként áramlik át a zárt és védett anyag a vevő felé, ami végül visszafejti az eredeti jelet vagy repeater-ként (ismétlőként) tovább adja azt más HDCP vevőknek.
A HDCP mára egyre több csatolófelülethez kapcsolódik, így szélesítve a palettát, hogy még nehezebb legyen a másolás ellen védett termékek megkaparintása. Jelenleg az 1.3 verzió ezeket támogatja:
• DVI (Digital Visual Interface)
• HDMI (High Definition Multimedia Interface)
• UDI (Unified Display Interface)
• GVIF (Giga-bit Video Interface)
• DLI (Digital Light Interface)
• DisplayPort
• HDBaseT
• MHL (Mobile High-Definition Link)
A DCP, LLC azonban nem olyan régen bejelentette a rev. 2.0 változatot amelynek legfőbb újítása a WHDI, vagyis a Wireless Home Digital Interface csatlakozás, a lehetőség, hogy TCP/IP, USB vagy Wi-Fi eszközeinket csatlakoztassuk az úgynevezett IIA (Interface Independent Adaptation), vagyis az, hogy független lesz mindenféle interfésztől WHDI-n keresztül. Sajnos azonban hátrányai is vannak a nehézkes, költséges implementálás, legfőképp a túlzóan szigorú követelmények miatt, mint például a fizikailag zárt kör és hasonlók.
Működési elve, bonyolultsága jól szemléltethető az alábbi két képen:
LINK LINK
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
