A kezdetek

A Star Trek iránti rajongásom valamikor 1999 vagy 2000 környékén kezdődött, emlékeim szerint egy, betegség miatt otthon töltött, decemberi délutánon. A Viasat 3-on elcsíptem az akkoriban futó Star Trek Voyager című sorozat egyik részét. Egészen pontosan a Future’s end című dupla epizód első felét. Volt benne időutazás a jövőből vissza napjainkba, űrhajók, idegenek, látvány és kaland. Mindez eddig sem volt újdonság, de ebben a formában megtetszett. Innentől nem volt menekvés.

Az első mozifilmre felújított USS Enterprise NCC-1701

A következő nyárra jó néhány Voyager epizód után elhatároztam, hogy nekem saját űrhajót kell építenem. Előjött a bütykölős vénám. A Star Trek témájú makettek az országban akkoriban elég ritkák voltak (talán még mostanság is), ráadásul nem is olcsóak. Egy választásom maradt, a saját tervezés.

Sokkal izgalmasabb ugyanis, ha nekem kell kitalálni a hajó formáját és leginkább azt, hogyan építem meg. Messze nem voltak olyan lehetőségeim, mint a stúdió modellek építőinek, éppen ezért volt kihívás.

Nem saját alkotás, forrás: internet

A Star Trek-ben a földi Csillagflotta hajói nagyon egyszerű, de praktikus alapelvek szerint néhány vonallal megrajzolhatóak. Lehet, hogy “gagyinak” néz ki az eredeti Enterprise, de a tervezője, Matt Jefferies alapelvei örök érvényűek. Mindezt nagy vonalakban a következőképpen kell elképzelni:

A hajó moduláris felépítéséhez 3 fő egység tartozik. Kell egy legénységi részleg, ahol biztonságban elhelyezhető a teljes legénység, a laborok, irányító központ és a központi számítógép.
A következő egység a gépház részleg.

A központi reaktor, a hajtómű kiszolgáló rendszerei, a hangár, raktárak, a létfenntartás és a fegyverzet egy része mind itt található. Ezeket a veszélyes és egyben alapvető műszaki rendszereket a maximális biztonság érdekében a legénységtől távol, elszeparálva kell elhelyezni.

Az eredeti USS Enterprise NCC-1701

A harmadik egység pedig a hajtóművek. Ezeket is minél távolabb, biztonságban kell tudni a hajó többi részétől. A hatalmas sebességhez hatalmas energia áramlik keresztül a gondolákon, az esetleges sugárzás is életveszélyes lehet. Ezért kerülnek lehetőleg távol, de az űrhajó egyéb részeitől mindenképpen elválasztva a hajtóműgondolák.

Ezek az alapelvek a kezdettől napjainkig meghatározzák a Star Trek földi hajóinak tervezését. Az alapvető „stíluson” kívül még sok aprósággal lehet játszani. A régies, vagy modernebb vonalak már csak a design részei, de hol nem az?

Hatalmas volt az ugrás már az eredeti sorozat és az első mozifilmben látható Enterprise között, ennyit jelent az a bő 10 év, az NCC-1701 pedig kiválóan hozza a 70-es évek formáit. Azt azonban ne felejtsük el, hogy az eredeti sorozat idejében messze sokkal kisebb költségvetésből dolgoztak egy-egy epizód során. Arányaiban is sokkal kevesebbet engedhettek meg maguknak, mint akár a mai időkben, nem, hogy egy mozifilmben. Nem utolsó sorban pedig a speciális effektek is sokkal kezdetlegesebbek voltak.

Régi vonalak egy majdnem tökéletes új formában.

Szerintem az új, J.J. Abrams-féle filmek egyetlen értéke a profi formaterv. A régi Enterprise és a formavilág tökéletesen felújított, a mai korhoz alakított vonalai. A régi amerikai izomautók mai változatait tudnám felhozni hasonló példának. A régi karakteres vonások, az örök stílus megmarad, de az új vonalak még tovább fokozzák az erőt, a dinamizmust. Ha eltekintek a leheletnyit eltúlzott hajtóművektől, akkor az új Enterprise mindezt tökéletesen hozza és ennek nagyon örülök.

További elemzésbe viszont inkább nem mennék bele. Jöjjön a lényeg, nézzük meg, hogyan folytatódtak nálam a kezdetek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!