1. oldal
Vihar közeledik. A kék eget már szinte teljesen eltakarják a fekete felhők. Nem a legjobb időjárás ez így vasárnap délután, pláne egy alapos hancúrozás után. Magányos vagyok. Szívesen sétálgatnék a barátnőimmel a városban, de sajnos megkezdődött a műszakuk. Ráérek, így csak fekszem az ágyon. És gondolkodom. Lehet abba kellene hagyni, még a végén megárt.
Az itthoni folyamatos lármától frászt kapok. A fenéért kellett nekünk kiadni a ház alsó szintjét kupinak. De legalább akadnak barátnők. Nem bírom a hangzavart ma, így elmegyek itthonról.
Egy kisvárosban élek, annak is a szélén. Van itt egy erdő, ami akkora, hogy szerintem tíz év alatt sem tudnák ellopni, pedig folyamatosan azt csinálják esténként.
Azt beszélik, hogy el van kerítve, s nagy táblákon jelzik, hogy „Belépni tilos!”. Soha nem voltam arra, gondoltam megnézem. Félelmetes látvány fogadott az erdő szélén. Átvágott rozsdás kerítés, rengeteg tábla, sörös dobozok, és egy bicikli. Különös érzés uralkodik el rajtam, félek. Mintha meg akarnának ölni. Gyorsan meg is fordulok, majd elindulok visszafelé. Hirtelen zajt hallok magam mellől. Odanézek. Egy favágó esik le a fáról motorfűrésszel együtt. Jó pár hete nem fürödhetett, na meg ráadásul teljesen részeg. Iszonyat büdös. Elkezdek futni, a franc sem akar mentőt hívni.
Reggel van. Felkelek, felöltözöm, megeszem a négy fogásos reggelit, hazaküldöm az egyik barátnőmet, s bedobok egy felest. Elmegyek egy kicsit levegőzni a városba. A városban leülök egy padra, s elgondolkodom a tegnapi történéseken. Egy szakadt ruhás, büdös öregasszony ül le mellém.
- Mi a bajod, fiam?
- Semmi, öreganyám. Inkább menjen, aztán fürödjön meg. – válaszolok én.
- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál.
- Miért, apai ágon nem az?
- De.
- Tegnap csak nem az erdőnél jártál? – kérdezi kis szünet után az öregasszony.
- Honnan tudja? – kérdeztem meglepődve.
- A Józsi mondta, hogy látott téged.
- Még egyszer ne menj arra, veszélyes hely az! Soha ne lépj be az erdőbe, rosszabb dolgok várnak rád, mint a halál!
Igencsak meglepődött, amikor a folyton tátogó szájába beledobtam egy kétszázast.
- Menjen, vegyen a Józsinak egy üveg bort, aztán mulassanak. – mondtam, majd otthagytam.
- Nem szabad odamennem. – mondogatom magamnak. De mégis valami húz az erdő felé. Hazaérek, s a szokásos helyzet fogad. Bömbölő zene, fetrengő kuncsaftok, vihogó örömlányok. Mindegy, az egyik lánykával eltöltöm a délutánt. Még jó, hogy ingyen van.
Eljön az este, s lefekszem aludni. Nehezen alszom, pláne ekkora hangzavarban.
Éjszaka van, felriadok. Még mindig szól a zene, hangzavar van. A tököm az egészbe. Felöltözök, magamhoz veszek egy vascsövet, és egy zseblámpát, majd elindulok az erdő felé.
- Csak azért is megnézem, mi van ott, ha már nem hagynak aludni. – mondogatom magamnak. Elönt a méreg. Közben megérkezek az erdőhöz. A favágó eltűnt, már csak az összetört fűrész, és egy csomó sörös doboz van itt. Félrerúgom az elvágott kerítést, majd belépek az erdőbe. Mintha egy másik világba kerültem volna. Tisztaság van, nincs szemét.
Mindenhol fa (végül is egy erdőben vagyunk, vagy hol), sűrűbben, mint akármelyik erdőben (biztos mesterségesen telepítették). Vissza akarok menni, de ekkor…
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
