<em></em>

Nagy utazás volt. Felnőtté válásom megfontosabb időszaka, mely során azt mondhatom hogy éretté váltam. Rengeteg mindent megtapasztaltam, sok mindenre ráébresztett. Emberileg és szakmailag meghatározó utazás volt. A mai napig és mindaddig amíg élek nem feledem. Két kemény év távol attól a helytől amit azelőtt soha sem hagytam el, és mindez fiatalon közvetlenül az iskolapadból, tapasztalatlanul.

2002-ben volt szerencsém elérni arra a szintre amikor is végeztem a hőn szeretett szakközépiskolámmal, és ebben az évben nyílt lehetőségem arra hogy megpályázzak egy programot amit az FVM illetőleg a KSZI szervezett, ma már közel 15 évre visszamenőleg. Iskolám régi évfolyamaiban ez amolyan hagyomány volt, és elég sokan megpályázták, nem úgy mint az én évfolyamomban. Abban az évben ha jól emlékszem csak ketten tettünk próbát. A program megpályázáshoz szükség volt pár feltétel teljesítésére, többekközött betöltött 18 életév, jogosítvány (mezőgazdasági vontató), angol kommunikációs képesség. Írni kellett CV-t aminek elfogadása után fel kellett menni Budapestre egy elbeszélgetésre, ami angol és magyar nyelven is megtörtént. Itt döntötték végül el hogy ki az akit alkalmasnak találnak arra hogy képviselje Magyarországot Dániában. Ezután még történt egy 2-3 napos felkészítés Nagykovácsiban, ahol elmondták hogy mire számítsunk és sok tippet természetesen. Meghívtak egy dán farmert is ha jól szolgál memóriám, valamint veterán dániásokat is, akik már teljesítettek odakinn és vagy hazatértek vagy pedig kinn maradtak. Itt kaptuk meg a listát arra vonatkozóan hogy ki hova fog kerülni, milyen farmra. Elég rendesen szétszórják az embereket. Akkor úgy gondoltam annak van nagy szerencséje aki olyan farmra kerül ahol már vannak magyarok vagy a környéken sok a magyar, viszont közben, után és most is úgy gondolom hogy az a szerencsésebb aki magára van hagyva, nem tud magyarul kommunikálni hanem a többé-kevésbé hiányos angol tudását kénytelen hasznosítani vagy esetenként gyarapítania a totálisan hiányos dán nyelvtudását esetleg fejlesztheti az Activity-ben kamatoztatható ''jelbeszédet''.

Ezek után már csak várni kellett július végéig amikor is megtörtént a deportálás. Addig mindent beszereztünk ami a kezdő túlélő csomagba feltétlenül szükséges, hiszen az első időszak elég nehéz mindenféle szempontból. Nem kevés pénzbe került a dolog.
És elérkezett a NAGY NAP. Mondanom se kell hogy milyen érzés volt akkoriban. Elszakadni a családtól, az országtól. Kemény volt. Igazából akkor még nem is éreztem igazán a dolog súlyát, hiszen akkor inkább fel van dobva az ember és bele se gondol abba hogy mi lesz. Engem a tatai Shell kútnál vett fel a busz. Mondanom se kell hogy Ikarus busszal mentünk ki, ami egy pár órás útnál még nem gáz, de egy 24 órásnál már azt hiszem meggondolandó. Mindenesetre ez volt, ezt kellett szeretni. Az út marha hosszú és fárasztó volt, főleg amíg átvágtunk Németországon keresztül. Azt hittük sose lesz már vége az útnak. És akkor még fél Dániát is át kellett utazni, ugyanis először az iskolába mentünk (Dalum Landbrugsskole). Azt még hozzá kell tennem a történethez hogy a programban szerepelt elméleti képzés is, ami fél év volt és a végén vizsgáznunk is kellett amiért kaptunk egy Dániában elfogadott képesítést, de erről majd később.

Szóval nagynehezen megérkeztünk a suliba, mondanom se kell hogy ''kicsit'' megkönnyebbültünk. Ott mindenki megkapta a szobáját és indulhatott a feltérképező körút, aminek első lépése az volt hogy mindenki szerezzen kártyát a mobilba. Az iskola lényege akkor az volt hogy kapjunk ott is felvilágosítást, immáron angolul valamint innen vittek minket el a farmerok. Ezt mi csak úgy hívtuk: rabszolgavásár. Na itt már nem volt könnyű látni ahogy fogynak el az emberek körülöttünk. Főleg annak volt kaki aki az utolsók között távozott. Én ezek közé tartoztam. Mivel a farmer akkor igen elfoglalt volt, folyamatosan halogatta az értem jövetelt, nameg persze elég messze volt a farm, tehát minimum fél napot rá kellett szánnia, ami egy gazdálkodó ember életében, betakarítási szezonban több mint luxus. Az iskola amúgy nagyon patent volt, össze se hasonlítható az itthoni iskolákkal. Jó felszerelt, tisztán tartott volt. Ott fenn az emberek megbecsülik az értékeiket, és nem az az első dolguk hogy szétbarmoljanak mindent. Az menzai koszt szintén nem összehasonlítható a magyarral. Nos, itt kétélű a dolog, ugyanis egy magyar koszthoz szokott embernek eléggé nagy érvágás a dán gasztronómia, bár ez is helytől függ. Az iskolába (Dalumba) jó és bőséges a koszt, azonban nem pörköltet szolgának fel, hanem 1000 féle szalámit, sajtot (ez Dánia - egyik -nemzeti büszkesége), háromféle tejet, zöldséget, gyümölcsöt és még millió egy dolgot.

<em></em>

Kép: A suli Odense városában van, ami a középső szigeten, Fyn-ön van, míg az első farm Jylland félszigeten, Ribe és Toender között, a félsziget ''alján'', középen van valahol (a térkép nem elég részletes)

Végül számomra is eljött a nap, amikor el kellett búcsúznom a társaimtól igen hosszú időre, kereken 1 évre. Ennyi volt az első periódus, 12 hónap. Azt hiszem én voltam az utolsó előtti aki elhagyta az iskolát, szal én vártam a legtöbbet. A farmerommal jött az előttem lévő srác aki 1-2 hónap után elhagyta a farmot. Az autóba (Chrysler Voyager), illetve út közben ismerkedtünk, Jani segített azért kommunikálni. Nem volt rossz az angol tudásom, de mivel élesben akkor használtam először, nem ment könnyen. Részben ezért is volt jó ez az egész cécó, hogy leomoljon az a gát, vagy gátlás ami akadályozza azt a képességet amivel bármilyen körülmények között, egy pillanat alatt át tudok váltani magyarról angolra, anélkül hogy hebegnék-habognék. Ez gyorsan be is következett, pedig kiutazásom előtt egyszerűen képtelen voltam elhinni hogy létezik olyan hogy angolul beszélni, csak és kizárólag. Az út annak ellenére hogy nem volt rövid, hamar eltelt mivel beszélgettünk közbe, mesélt a farmer a családról és minden másról, nameg persze nem 100al mentünk hanem valamivel gyorsabban.

Úgy gondolom hogy ez első felvonásban ennyi elég egyelőre. A folytatásban beszámolok arról hogy milyen is volt az első farm és mivel kellett szembesülnöm. Szóval stay tuned folks! ;)

Dániáról bővebben itt találtok információt:
[link]