Utazol, már megint. Hosszú órák múlnak, és te csak suhansz. Majd lekésed a csatlakozást, és maradnod kell. Álmos kis város szombat este. Az utcák csendesek, mindenhol az ősz nyomai, és a hűvös levegő megcsípi orrod. Az ég hosszú narancs felhőkkel van megfestve, és néha egy csillogó csóva töri meg a napsugarakat, szárnyairól fényt vetve a földre.
Belépsz, és bámulod a szűk utcákat, az embereket, akik csak sétálnak. Zene szól a füledben, de érzed, hogy csend van. Árkádokon keresztül kijutsz egy térre, és nem tudod a sok ösvényből melyiket válaszd. Sétálsz, szinte céltalanul. Akaratlanul is emlékek lebegnek el melletted. Közben arra leszel figyelmes, hogy millió színű szőnyegen lépkedsz, és elkezded rugdosni a leveleket. Majd leülsz egy padra, és átadod magad mindannak ami körülvesz. A csendnek, a fák zizegésének, a futkosó kutyák után rohanó gyerekek látványának, és az ősz illatának. A múlt tengere finoman, de határozottan eláraszt és nem fuldokolsz... egy első csók, egy éjszakai séta, egy bohó este, egy ölelés, pár gyönyörű szép év.
Már megint a buszon ülsz, és szemed csak a tovarebbenő árnyakat látja, és sírástól elszoruló torokkal suttogod: Köszönöm Eger!

I'm a fucking waste of space. I'm just a stupid kid. I got no sense. Criminal. I'm no fucking use, man. I am nothing. So please...Please...Get it into your...you know...Into your bonks.That you killed my friend.
I'm Cook.
I'm Cook!

Ezt a sorozatot kétféleképpen lehet nézni.Sehogy vagy csüngve rajta.Én beleszerettem.Beleszerettem ezekbe a szarházi kölykökbe.Beleszerettem abba a szemétbe,amit jelképeznek,amit mutatnak.Imádom az intróját, az összes zenét amit alávágnak. Imádom,hogy mind egy senkiházi,hogy megmutatják,hogy mennyire le tud aljasulni az ember.Szeretem ahogy nem törődnek a holnappal.Ahogy semmibe vesznek mindent,leköpik az értékeket,a társadalmat,és azt csinálják amit éppen jónak gondolnak,nem foglalkozva csak magukkal.Mert hát önzőek.Lehetne még sorolni mi ez a sorozat.Aki látta tudja.Aki meg nem : fokoff.
És akkor mit is akarnak ezzel mutatni?Tükröt?Tükröt az embernek?De jó is lenne.De örülnék én annak ha ez egy tükör lenne.De örülnének az emberek annak,hogyha tükröt tartanának eléjük, akkor ezt látnák.Mert nem ezt fogják.Nem fogják látni azt ami ott fent van.

Dead like me...avagy "haláli hullák".Sajnos már tényleg hullák.Mind.George, Mason, Daisy, Rube és nem utolsó sorban Roxy.Meg ugye ott van még Dolores (big brown eyes), Crystal, anyuka,apuka és ofkórsz Reggie. Sajnos a filmben már nem az igazi Daisyt kaptuk,egy hozzá képest slampos, mondhatni uncsi nőt,és nehéz volt elhinni,h Mason ebbe a nőbe szerelmes.So hiányzott az igazi.
Na de nem is ez itt a lényeg.Miért is írom ezt most itt le? Mert megint véget ért valami. Valami ami szerintem csodálatos volt. Egy olyan sorozat, amit nem az átlag barom amerikaiknak írtak.Ha jól tudom(és gondolom ki leszek javítva,ha nem így van),akkor a kezdő nézettség a pilottól egész az utolsó részig majdnem állandó volt. De cancelt kapott(hiszen csak egy mások által intellektuellnek titulást réteg nézte,ami kevésnek bizonyult). Ezt sajnos nem tudom tovább fejteni,mert nem tudnék úgy írni róla, ahogy a nyomdafesték elbírja.

Na most értem végére a filmnek.Szép befejezés.Igaz csak annak akinek van mit befejezni.Nem tudtam és nem is akartam úgy nézni,mint aki nem látott minden részt(so lehet sokak számára szörnyű lesz,de csak Masont tudnám idézni ).Csodás sorozat, igaz nem teljesen értettem az "I so fucked" miért kellett a végére,mivel abszolút happy enddel zárult a sorozat(hozzátéve a legjobb zenét a sorozatból). De így illett biztosan Anyway.

Múlt hét pénteken mentem vizsgázni.Sikerült is ötösre,gondoltam nagyon tuti,nehéz vizsga,jó hétvégém lesz,gondoltam....suliből kifele jövet felszálltam a villamosra,hatalmas mosollyal az arcomon,hátamon táska.Régi 4-6 jött,és mivel csak pár megállót mentem vele picit hátrébbálltam az ajtótól,és kész.Mögöttem a lépcsőn állt egy tag,és egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy a vezetőfülkének támaszkodik.De olyan messziről???nem részletezem,lényeg a lényeg,hogy már a táskámban turkált a mocsok.Azaz ezt csak akkor vettem észre,mikor levettem a hátamról,és láttam,h az a zseb,ahova soha nem rakok semmit az el van húzva.Ha volt is benne valami,akkor max 1 toll vagy valami értéktelen vacak.Ekkor gondoltam,h megnézem már mégis ki ez az ócska mocsok,hát sajnos egy tőlem 2fejjel és 40kiloval nehezebb kopasz szemüveges paraszt volt.És ha elvesz valami olyat,ami fontos?(mondjuk ilyen ált nincs a táskámban,de akkor is)...na jóvan krva annyát,essen le a kezed.Szó nélkül leszálltam,és mentem a dolgomra.Közben gondolkoztam,h miért nincs ma is az,h az ilyennek a kicsi kezét levagdossák,mint régen.

Egy éjszakai busz.
Józanul ülök,rágom magam...
Aztán arra eszmélek,hogy odaértünk a Móriczra.Felszállnak az emberek,mint a villám,mindenki lecsap a helyekre...
Végignézek az arcokon,mustrálom őket,míg egyszercsak elérnek hozzám a szagok.Hagyma a hambiból,parfüm,cigiszag.Ülök tovább és bámulok.Van aki újságot olvas egy darab pulcsiban,míg a mellette ülő néni dzsekiben,kapucniját felhúzva üldögél.Mögöttük ülő srác lesajnáló tekintettel méregeti a népet.A következő személy akit szemügyre veszek,igencsak szesszelbélelten próbál egyenesben maradni,és nem rázuhanni álló helyzetéből a többi utasra.Előtte egy dolgozó-forma ember egy szál pólóban agonizál,majd egy fiatal lánytársaság,kik hangosan vihorászva próbálják felhívni magukra a figyelmet,és ezzel még begyűjteni az este utolsó elismerő pillantásait.És végül egy srác van még a látókörömben,aki áll,fülében zene szól,de nem úgy,hogy mindenki hallja,hanem csak szépen,mered maga elé, meg-megremeg a szája,s szeméből néha előmászik egy-egy csepp könny.

Érdekes egy társaság.
Egy éjszakai busz,megannyi ember,értelem,és érzelem.
De senki sem mosolyog.Őszintén biztos nem.
Remélem ha holnap megint felszállok,akkor majd akad egy kis boldogság a fáradt lelkekben.

Mikor az ember részeg őszinte..mert nem tud hazudni.Azt tenni,amit majd' mindenki tesz minden nap.Pedig egyenesnek lenni egyszerű.Elferdíteni,nehéz.Tán' ezért is őszinte a részeg.Buta hazudni.Én szeretek buta lenni...

Sokszor van,mikor egyszerűen elmondhatnál valamit.Amit érzel,amit szeretnél,amikor mindened benne van a másikban.Bizodalmad,szereteted,reményed.És pár szó,pár gesztus,és semmivé foszlik.Kimondod őszintén...és máris eljön amitől féltél.
Egy pofon.Egyszerű.S könnyű?Aki szeret attól nem.Annak aki szeret nehéz pofont adni.Pont azért mert szeret.Meg tudnád ütni a gyereked?A szerelmed?Hát igen...néha muszáj.De kitől csak pofont kapsz?És te pedig szereted...fáj.
De a fájdalom jó.Mert ugye ''ami nem öl meg az megerősít'' (by Szilvi) Jó mert nevel,kiöl,és edz.Megedzi a lelked.És legközelebb hiába ütnek már nem érzed.Átlépsz.
És átlépni is jó.Mert nemes lélekre vall.Átlépni annyi,mint megbocsátani,mint kinevetni az ellenséged.Tehát,mint esszenciát szürcsölgetni.
De ott van sajnos az igazság.Egyedül maradsz..átlépsz..gyötrődsz..emberré válsz...
S ekkor jössz rá,hogy mi valójában ami neked kell...egy ŐSZINTE ölelés.Egy csipetnyi szeretet.Nem több mint amennyi fahéjat raksz a palacsintádra.S mikor kellemesen édes akkor leszel boldog.Mert igen..ezért élsz..a boldogságodért...és azért,hogy mást azzá tehess.
Szeress,és ölelnek..ölelj,és szeretnek.