Ma este sétáltam. Néhány padhoz értem. Néhányon fiatalok ültek sörrel, beszélgettek. Néhány még várta, hogy elfoglalják. De egyiken ült egy lány, magányosan. Fülében fejhallgatóval, csukott szemeiben egy-két könnycseppel. Tovább sétáltam.
Visszafordultam. Sétáltam. Az egyik padon még mindig ült egy lány. Megkérdeztem: Szabad? Intett, hogy üljek le nyugodtan. Leültem vele átlósan. Csak egyszer néztem felé. Épp akkor, amikor ő is felém. Valami nagyon fájt neki.
Öt perc múlva felállt, öt perc múlva ott hagyott. Én is ott hagytam magam.
Sétáltam. Hazaértem. Írtam.
)
