46. fejezet

Valamelyik nap mentünk haza Marcsával (Egész nap a puttonyossal rohangásztam és hazafelé beugrottam érte a vendégházakhoz.) és amikor hazaérve be akartunk köszönni Bandihoz és Kismajomhoz az istállóba, olyat láttunk, hogy belőlem kitört a röhögés. Marcsa kicsit furcsállta is:
- Szerintem is aranyosak, de mi ennyire vicces?
Azt láttuk, hogy a kacsák áthudiniztek a karámba és jól elvannak Kismajommal, szegény Bandi meg három lábon áll és próbálná a negyedik lábát is letenni, de mindig odacsámborog egy tollas jószág. Azért röhögtem, mert eszembe jutott egy vicc:
- Ez majdnem olyan, mint a viccben!
- ???
- Miért van a kacsáknak nagy lapos lábuk?
- ?
- Hogy el tudják taposni a bozóttüzet! És miért van az elefántoknak nagy lapos lábuk?
- ?
- Hogy el tudják taposni a lángoló kacsákat!
Na, erre már Marcsa is nagyon nevetett!
- Szegény Bandi most tényleg úgy néz ki!
Aztán persze szóltam Kismajomnak, hogy takarítsa el a karámból a tepsitöltelékeket, amit büszkén parádézva meg is tett, Bandi pedig megkönnyebbülve, hálásan és immár négy lábon odajött a szokásos simogatásért.

Mondjuk a délutánok/esték amúgy is tartogatnak izgalmakat. Ha csak nem végzek nagyon későn, elmegyek Marcsáért. Nyilván, ha Bandin megyek, akkor lovagoltatok is általában, a legkisebbek meg Kismajommal hancúroznak. Egy ilyen alkalommal jött hozzám egy apuka, hogy szeretnének bográcsban halászlevet főzni és szeretne venni ehhez pisztrángot. Nekem meg kicsit elsült a szám:
- Halászléhez nem igazán érdemes pisztrángot venni, abba bármilyen vacakabb hal is jó.
Erre persze megsértődött a jóember, én meg nem győztem bocsánatot kérni, hogy nem úgy gondoltam. Mondtam neki, hogy a pisztráng egy ízesebb hal, kár elnyomni a sok paprikával. Aztán mondtam, hogy mi kitaláltunk egy jó halleves receptet, ami egy francia hallevesen alapul, azt szívesen megmutatom neki. Jövök és megfőzzük közösen, ha gondolja. Picit még morcogott, de aztán rábólintott.

Másnap vittem két nagy pisztrángot (már a halasháznál kibeleztem), amit ott velük filéztem ki és bőröztem le. Először a fejből, csontokból, bőrből, zöldségekből (póréhagyma zöldje, angolzeller keményebb része, egy kis répa és petrezselyemgyökér), meg zöldfűszerből (petrezselyem, ánizskapor, kakukkfű) főztünk egy alaplevet. Ez úgy 40-50 perc alatt elkészült. Ezt átszűrtük egy tiszta konyharuhán. A lé ezután visszakerült a bográcsba, tettünk bele vékonyra vágott édesköményt (Soha nem értettem, hogy ennek a zöldjét miért hívják ánizskapornak.), angolzellert, répát és póréhagymát, fűszerként meg sáfrányos szeklicét (Igazi sáfrány kéne, de az nincs. Ezt is csak Rózsi használja valamihez.). Amikor a zöldség már jó, jön bele egy kevés tejszín, egy kevés bors és a nagyobb darabokra vágott pisztrángfilé. Innentől 1-2 perc és kész is lett. Marcsa közben pirított egy kis Józsi-féle kenyeret (Marcsát is meghívták). Tálalásnál még megszórtam a levest egy kis felaprított ánizskaporral. Teljesen elaléltak tőle. Pláne, amikor mondtam, hogy ha nem tesznek bele tejszínt, akkor meg citromot lehet bele facsarni és máris más leves lesz belőle.
Persze főzés, meg evés közben jól összehaverkodtunk Balázsékkal, úgyhogy végül jól sült el a dolog (Mármint az, hogy kissé tulok voltam.). Azt mondták, hogy mindenképpen visszajönnek még.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!