Ezen post elolvasása előtt, érdemes végigfutni az előzményeket!!!
VIGYÁZAT, SOK KÉP!
Mint azt előző írásom végén már említettem, szokásomtól eltérően, ez a firka két napot ölel fel.
Új reggel virradt horvátországi kis csapatunkra. Magamhoz térvén, már kúsztam is ki a stabilitásától megfosztott ágyból, csak szépen, csak lassan, nehogy ismét a földön kössek ki. Gyerek az idő, minden perc kincs, nem pazarolhatjuk, holmi alvással, ezért pillanatok múlva már sült is a reggeli energiabomba, ami pár méretes a bundás kenyeret tartalmazott… kell is, hisz a legfontosabb étkezés, a reggeli. Amint gyomorban a bundás, már kézben is a „mélytengeri” búvárfelszerelés és irány a beach!
Kitűnő úszó időnk van, merülésre s napozásra egyaránt alkalmas, ezzel is telt az egész nap. Megemlíthetném a tiszta vizet, a mély tengert, a kagylókat a fenéken, de nem teszem, hisz ezt már egyszer leírtam.
Estefelé, megtartva jó szokásunkat, ismét Zadarnak vesszük az irányt. Azt hittük, ez a pár óra is úgy kezdődik, mint a többi, tévedtünk. A parkolás kriminális, sehol sincs hely… már majdnem körbejártuk a célterületet, mikor megcsillant a remény, végre ledobhatjuk a kocsit, és mehetünk utunkra. Csoda, van pár szabad hely! El is foglaltunk egyet, majd aprópénz kaparászás a zsebben, könnyes búcsú az apró kunásoktól, s már csörögtek is a tőlünk 2 méterre lévő autómatában. Jegyet a szélvédő elé és indul….nánk, ha nem állt volna mögénk egy lopós autó. Szép nagy és sárga, sztandard szín, úgytűnik mindenhol ilyen. What’s the problem? – kezdtem a diskurzust egy kezeslábasba öltözött uriemberrel, akiről lerítt, hogy rohadtul semmi kedve a melóhoz ezen a fülledt nyári estén. Pár mondat után kiderült, hogy ezek valami fenntartott parkolóhelyek a helyi „policáj” számára, s ezt megerősítvén mutogatott a parkoló terület hátsó sarkában (persze hogy baloldalon, hogy még véletlen se legyen szem előtt) álló táblára, amin HORVÁTUL közlik eme tényt. Természetesen a tábla police felirat mentes, semmi nemzetköziség, így lehet ám kasszírozni. A Centrum paroló még nem vette át ezt a módszert, de amilyen gerinctelenség, fix hogy hónapokon belül megjelenik...de nem akarok tippeket adni. Azt hogy tilos, nekünk honnan kellene tudnunk, mindenféle egyezményes tábla hiányában? Ráadásul a placc bejáratánál áll az automata.
A kezdeti bambán nézés után sejlett fel a gondolat, mi van, ha 2perccel korábban érkezünk? Volt kocsi, nincs kocsi? Ilyenkor mit tehet a világutazó? Utólag átgondoltuk az eshetőségeket, s arra jutottunk, hogy hatalmas szerencsénk volt, hisz ha később érkezik a nagysárga, a Vectra platóra, a csapatunk padlóra kerül.
Hatalmas szerencse! Buktuk a parkolójegyünket, de ez legyen a legkevesebb. Kis csalingázás után végül azért lett helyünk.
(Érdekesség: a lopós egy német rendszámú Mercedes-szel kezdte...szép, ezüst színű, a tulajdonosa gondolom nemkeveset szitkozódhatott)
Mindezek után ismét forgatag, ismét „dobredán”. Járunk kelünk, útba ejtünk egy kellemes kis éttermet. Hangulatunk jó (másik asztalnál mégjobb, hisz születésnapot ünnepelnek) ráadásul a vacsora is kitűnő...pizza, dugig megpakolva, s csak 50kuna. Tökéletes, ez kell nekünk!
A kiadós étkezés után nemsokkal ismét csak „dobredán”. A tegnap már látott hajóút táblái mellett, egy nő már nyomná a „csali” szöveget: „Köszönjük, már hallottuk, még meggondoljuk” . S most jön a svédcsavar, a nő már hozta is a kapitányt, aki kishazánk fia s így minden infót, ékes magyarsággal tudakolhattunk meg. Félórányi beszélgetés és győzködés (bár annyira nem kellett nyaggatni, mi is szívesen hajóztunk volna, csak ugye az ára?!) után abban maradtunk, hogy kicsengetjük a „foglalót” és másnap reggel, kicsit olcsóbban (bár lehet hogy ebben is Horst Fuks keze van?!) léphetünk fel a bárka fedélzetére.
A kapitánya szerint az egyik legnagyobb kirándulóhajó a környéken...
Hogy megéri-e az árát? Ki-ki döntse el...foglalót odaadtuk, mostmár muszáj menni.
Továbbiakban nem történt publikus esemény...pár óra, és irány az alaptábor, Kozino.
Éjszakánk szokatlanul nyugodtan telt… úgytűnik ilyet is sikerült megélnünk.
Szerdán már reggel 6kor talpon kell lenni, hisz 7:30ra az előre ledumált helyen kell várni a Tornádót…ami jött is, óramű pontossággal. Gábor (így hívják a kapitányt) elárult egy titkot, elmondta hová érdemes ülni, hová nem éget a nap…ezt utólag is köszönöm neki. Nem telt fél órába és sikerült majdnem teljesen feltölteni a hajót, ez kb 170embet jelent, első hallásra kicsit sok, igaz több szintes a jármű, de nem űnt annyinak. Sokaknak végül csak egy pad jutott, de mivel mi voltunk az elsők, kik ma a hajóra léphettünk, mienk volt a legjobb hely, az ilyet meg is kell becsülni, később még lesz erről pár szó.
Indulás után már adták is a reggelit a pálinkát és a hangulatot…nincs más hátra, csak pár óra hajókázás. Beszéljenek helyettem a képek:
Vannak még páran
Szűk kanyar...
Mivel a két sziget között nagyon szűk az átjáró, ezért a híd közelében, a kapitány kilátása érdekében, kötelező üldögélés az előírt feladat.
Híd alatt hajózunk át, a zöld és a piros jelzőoszlop között...ülni kötelező!
Jön a látványosabb rész, pár kép simán ráillene képeslapokra. (vétek volt őket átméretezni):
Azon is voltak páran...
Kikötés után eligazítás. Ebédig másfél óra, addig szabad foglalkozás, hegymászás, sóstóban csobbanás.
"Őslakos..."
Egy tó a szigeten! NAGYON sós...
Visszatérésünk után, már az asztalon várt az ebéd…már akinek volt asztala! Itt jön a poén. A kapitány reggel a magyaroknak külön hangsúlyozta, hogy valamivel „foglalni” kell a helyet, mert ebédidőben megkavarodik az ülésrend. Így is történt, páran ezt figyelmen kívül hagyták, és sajnos hoppon maradtak, kiszorultak a padokra…nekünk sikerült mentettük a helyünket egy „ottfelejtett” törölközővel.
Az ebéd finom volt, sült hús, sült hal és némi krumpli és zöldség, épp elég, nem is kell több, hisz az utunk következő állomása az egyik legélvezetesebb: Ugrálás!
Motorok leálltak, hajó kikötve, mindenki onnan ugrott, ahonnan akart, akár az orról, akár az asztala mellől…tutti. 1óra móka, ami sajnos gyorsan el is telt s indultunk is vissza, Zadarba.
Újra előkerült a pálinka, az aprósütemény és egy újdonság, dinnye szeletek.
CD játszón feltekerték a hangerőt, horvát, magyar(!) és egyéb zene (pl Gipsy Kings) szólt, persze csakis pörgős track-ek, így a csapat hangulata délután sem lankadt. Az i-re a pontot egy delfin család tette fel, nesze neked Spektrum csatorna, itt, élőben a hajó mögött... (sajnos nem készült róluk kép)
Ez a kis ladik Olaszországba tart
Drága volt, de felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, mi, akik egy balatoni kompozásnál hosszabb hajóúton még sohasem voltunk, nem is álmodhattunk volna kellemesebb utat. Köszi Gábor.
Utazás után Zadarban még eztán is magasan tartottuk a hangulatot, evés-ivás, miegymás... késő este azért lassan visszatértünk az alaptáborba, pihenni kell, hisz másnap indulunk haza...végre ágyba kerültünk....
…nyekk, na mi történt? Leesett az ágy másik oldala is. Ez a nemvárt ébresztés éjfélkor nemkicsit volt dühítő, mérgünkben fogtunk két kerti padot, és mehet be az ágyrács alá...most már biztosan nem szakad le.
Jó éjszakát!
Már csak egy, az utolsó (visszatérés) nap maradt vissza...kevéssé informatív, kép sincs (annyi) ezért azt "személyesként" fogom post-olni.
Az esetleges helyesírási és logikai bakik miatt előre is elnézést kérek.
Modik, ha gond a sok kép, megrovás előtt ugye figyelmeztettek?? :D
