...avagy, (újabb) Horvátország-utikalauz, nem csak stopposoknak.
Tavaly előtti pulai, tavalyi krk-szigeti (lásd blogom) nyaralásunk sikerén felbuzdulva, úgy döntött kicccsaládunk hogy idén ismét felkeressük ex-tengerpartunkat Horvátországban.
Mint azt már harmadig éve csinájuk, idén is elöttünk az autópálya, szélvédőn egy GPS és ki merre lát alapon, erős felindultságból indulunk neki világot látni, mindenféle terv, előre lefoglalt szállás nélkül. Úgy esett eme eset, hogy egy délebbi nagyváros, Zadar a célpont...előre bocsátom, nem bántuk meg!
Előszó+első nap
Hajnal háromkor ébreszt a mobil. Kezdeti "na most földhöz foglak vágni" indulat a szokottnál hamarabb foszlik szét, hisz sietni kell, minél előbb összecuccolunk, annál hamarabb indulhatunk, és persze érkezhetünk. Bágyadtan szürcsölöm a reggeli cappuchino-m, eközben mások egyeztetik a terveket...nézeteltérés, vita...jól indul. Segáz, pakolás, indulás. (nem lényeg)
Cuccok összeszedve, kocsi segge megpakolva, hátsó ülésre beülve konstatáljuk: nagyon ül a hátulja, és még nincs benne, csak 10 liter benzin. Ehhez hozzácsapunk még 40-50litert és a Vectra lökhárítója az utat fogja fésülni. Szerencsénkre nem így történt. Zseton a dodgemben, indulhat a menet...
Az imént mintha hátsó ülést emlegettem volna, na az nem véletlen. Az utat 200km-ekre osztottuk szét hármunk között, ezért szokásomtól eltérően, most nem csaptam le a bal egyre, tudtam, eljön majd az én időm.
Nade ez egy utikalauz, ez senkit sem érdekel. :)
Az út sima, emlegetés mentes, ezért nem szánok rá pár mondatnál többet. Határnál kicsit tartottunk egy alaposabb, mármár testüregig fajuló vizsgálattól, mert nemkevés házi szalonnát és kolbászt rejtett a kocsi csomagtartója, egy 24es gyűjtő S-betűs "oproni" sör kíséretében. Fenetudja hány szabályt sértettünk meg ezzel, de cserkész becsszó, nem eladásra, pusztán saját használatra ment, mindezek mellett sem járt rosszul velünk a Horvát nemzetgazdaság, nemkevés Kuna és Euró cserélt gazdát.
Szóval, a határátlépéses para után tiszta az út a tengerpartig. Első "checkpoint"-nál 36 local credit kicsengetése kötelező, ez a határtól, a zágrábi elkerülö (Zagrab-Lucko, vagy mi a szösz) végéig tartó szakasz útdíja. Következő etap: Zagrab - Zadar (addigra már kikristályosodott az uticél) kemény 105kn-nk bánja, de inkább a pálya, mintsem valami földút, vagy fenetudja mi. Jó tempóval, korrekt úton levezethető ez a potom távolság - nem titok- Dunaújvárostól Zadarig (cirka 650km). Az út hegyes-völgyes, alagutakkal tűzdelt (az egyik, majd' 6km hosszú)
Sofőr csere egy kis pihenésssel spékelve az egyik benzinkútnál
7 óra utazás után már elénk is tárult célállomásunk, a kicsit zsúfolt, kicsit talán "kopottas", messziről nem túl szép város, Zadar. A látványosságok körül, ahol zajlik az élet, csak a tömeget kell megemlíteni, az épületek szépen karbantartottak, leszámítva egy-két graffitit.
Ez eddíg oké, de hol is szállunk meg? Zadarban fix hogy nem. Az firkálmányom elején emlegettem már, hogy 2 éve járunk a horvátokhoz, ezért már csak tapasztalatból is tudjuk, városban soha! Egy város környéki tengerparti falu az ideális választás, ezért ismét elő a GPS-t, az biztosan tudja a tutit...és tudta is: Kožino! Ez a kis falu 5km-re Zadar "felett" (északabbra) fekszik, nem túl közel, de nem is távol a várostól, ez aztán a tutitutituti. A település megvan, már csak Apartman kéne, és itt kell a rutin. Hol lehet érdeklődni egy vadidegen faluban? Hát persze hogy a helyi kisboltban. Az eladó segített (nemmellesleg figyelemre méltó angolsággal, amit ki sem néztem belőle) hogy a Turist office pár kanyarra van de csak pár óra múlva nyit.
Na igen, mit tesz ilyenkor a jó utazó? Vár? Áh...le megy a nap, ezért inkább kérdez, sokszor, sokakat. A Turist-info bódétól nem messze egy "őslakosnak" tűnő öreg úr épp a kertet gondozta mikor nekiszegeztük a kérdést: nem-e tud-e esetleg-e szabad apartmant-e a környéken. Ez volt a mi szerencsénk. Bár az öreg egy kukkot nem beszélt "emberi nyelven", de a fia sem volt messze, odajött, vele megértettük magunkat, és mit ad Isten, épp üresen állt az egyik apartmanjuk, ráadásul megfizethető áron. Persze hogy ráharaptunk! Mission Complete! Vigyázz Zadar, jövünk!
Alaptábor, a fix pontja zadari tartózkodásunknak
Lecuccolás, kaja-pia és irány a város. Lassan este 6, ilyenkor indul az élet, nyüzsgés, forgatag, ami kell. Zadar-os bizsut tonnaszámra kapni, sapkák, napszemüvegek, kagylók, nyakláncok, mindenféle cucc halmokban áll a sétálóutca mentén felállított standokon. Éttermek, kávézók, ami csak kell, az a tipikus tengerparti városi hangulat. Kikötőben komphajók, csónakok, és minden ami lebeg a víz felszínén...zsúfolásig megtelt a környék.
Hajó "kitolat" a kikötőből, nemmellesleg napnyugtakor...
Parkolás Zone2-ben 5kn/óra. Tűrhető ár, persze csak akkor, ha találsz szabad helyet! Szinte lehetetlen vállalkozás (megesett egy tanulságos eset, de arról majd máskor, a következő napok egyikében térek ki).
Egy furcsaság: sok a magyar, értsd NAGGYON sok a magyar! Tisztára mintha csak itthon lennél. A ZD (értsd: Zadar, mert ők tudják a rendszámok logikáját, majd sokmilliárdért 100év múlva Magyarország is átveszi) rendszám mellett nagyonsok a "H"-s is, persze a turista buszokról sem szabad megfeledkeznem. Üzenem a nagy "Hungária" felirattal felcimkézett busz sofőrjének hogy legközelebb jó lenne fizetni a parkolásért (50kn/óra, nem sok 40fővel számolva), a közterületest csak a cetli érdekli, nem kell a kifogás, blabla....országimázs. Az ottani Interspar-ban mindenütt magyar beszélgetés, de ugyanez a sétálóutcán, a vásári forgatagban. "Jól áll a karlánc"? "Hogy mondják angolul hogy elem a karórába"? Ez utóbbit megválaszoltam a fiatal hölgynek, bár nem engem kédezett, de megütötte a fülem pont ez, a magyar szó...sokadszorra is bocsi, hogy belepofátlankodtam a beszélgetésetekbe, de remélem segítettem! :) Jah és az Intersparban találtam nyílt wifi-t! (csak mert ez egy utikalauz vagy mifene ;) ) Ez most jutott eszembe.
1-2 óra és ugye 650km után jobbank láttuk, ha visszatérünk a szállásunkra, lenyomunk pár kártyapartit, megeszünk 5 kiló dinnyét, másfél kiló pisztáciát és eltesszük magunkat holnapra.
Utca, bár ez kitalálható ;)
...tennénk, ha két kiskölök nem akarna arcoskodni. A tinicsajok kedvéért elkezték a helyi "Hogyan legyünk jobbak mint Valentino Rossi" nevű játékot játszani, persze két mopeddel, amiknek a hangja, egyenként, egy felszállósebességre gyorsuló, gázkarját koppig előretoló Boeing nagygép turbináinak moraját porig alázza. Hát igen, persze hogy csak forgolódtunk, tán rossz helyre kerültünk?! Már eszembe ötlött hogy elküldöm őket a halálnak harmadik lábára, de végül éjfél körül abbahagyták, lehet hogy kifogyott a benzin?! :)
Végre alvás!
Ez a vasárnapom története, folytatása következik....amennyiben van aki szívesen olvassa! :)
