Végszó

Annyi következtetést mindenesetre levonhatunk, hogy mivel a vegyészet korai elődeinktől sem állt távol (gondoljunk csak a főzésre!), nem csak rámpákban és kötelekben gondolkodhattak, ha építkezésről volt szó. Alkimisták ugyanúgy élhettek köztük, ahogyan fizikusok vagy csillagászok.

A geopolimerek felfedezése megmutatta, hogy az embereknek mindig is rendelkezésére állhatott olyan kötőanyag, amely nem igényel különösebb technológiát, csupán 2-3 természetben található komponens vízben való összekeverését. Ezt kőtörmelékhez adva, öntés után, olyan követ kapunk, amely megjelenésében és ásványi összetételében is szinte azonos a természetessel.

A geopolimer alapú cement lassan utat talál az építészetbe – egy komplett repülőtér és egy irodaház már felépült belőle –, ugyanis előnyei jelentősek: akár 90%-kal kevesebb CO2-kibocsátás, karbantartásra való igénytelenség, kisebb eróziós hajlam és több évezredes élettartam. A helyszínen azonban nehezebb vele dolgozni, mint a modern betonnal, mert nagyon lúgos kémhatású, így elsősorban előregyártott elemek készülnek belőle. Ezzel szemben a portlandcement alapú modern beton átlagos élettartama 50 év, maximális élettartama karbantartással 150 év körüli. Jelenleg ezt az anyagot gyártjuk a legnagyobb mennyiségben világszerte, és önmagában a globális CO2-kibocsátás 6%-áért felelős.

Megemlítendő még, hogy a rómaiak kétezer éve alacsony kalciumtartalmú cementet használtak tengervíznek kitett helyeken, amely viszont bekeverés előtt hőkezelést igényel, de energiaigénye így is töredéke a modern betonénak. Ehhez hasonló betonnak a receptjéért napjainkban aktív kutatás zajlik.

Mit gondoltok a témáról? Pl. hogyan zsaluzhatták és készíthették Machu Pichu köveit pontosan?

bkercso