A számítástechnika fejlődése igen érdekes fordulópontokhoz érkezik pár évente.
Az informatika és számítástechnika területén is elmondható, hogy a történelem ismétli önmagát. Sajnos nem feltétlenül pozitívan. Régen e tudományág magát adta el, hiszen megkönnyítette az emberek mindennapjait. Automatizálta a munkavégzést sok helyen, ezáltal költséghatékonyan tudtak a cégek üzemelni, s több napos munkákat lehetett percek alatt elvégezni segítségével, valamint az otthoni felhasználók is örömüket lelték benne.
Ma már annyira elterjedt, hogy boldog-boldogtalan számítógépet vásárol. Ezzel nincs is baj, mint ahogy azzal sem, hogy a kínálat is folyamatosan növekedett nagy örömünkre. Viszont ma betörni erre a piacra hatalmas kihívás, ezért mind a szolgáltató cégek, mind a gyártók igen sűrűn marketingfogásokkal élnek, és haszontalan szolgáltatásokkal ellátott termékeket sóznak ránk, így termékeik egy része csak parasztvakítás. Erről részletesebben később.
Térjünk kicsit vissza a történelemhez. Tapasztalt informatikusok, mérnökök és számítástechnikusok biztosan emlékeznek még a hőskorra. 386/486-osok idején terjedtek el leginkább hazánkban a PC-k. Persze előtte is akadtak 286-osok, XT-k, sőt C64, vagy Spectrum tulajdonosok is, de ők leginkább szakmabéliek voltak és nem átlag felhasználók. Bár nekem csak 286-osom volt, aztán 486 DLC-s gépem lett, s kimaradt a 386, de tisztán emlékszek az alaplapokra és csatolófelületükre. Már ekkor megjelent a PCI (PCI Local Bus) szabvány, legalábbis első verziói. Mivel ekkor próbálta megvetni lábát, így régebbi konkurensei bizony még megtalálhatóak voltak. Gondolok itt az ISA (Industry Standard Architecture)-ra, valamint VLB (VESA Local Bus)-ra. Igen csak bajban voltak a felhasználók alaplap vásárlása esetén, - pedig akkoriban nem kellett akkora választékból kibányászni a legmegfelelőbbet, - hiszen nem volt mindegy, hogy ezek az alaplapi ajzatok milyen elosztásban voltak megtalálhatóak a leendő új példányon. A VBL szabvány gyorsan kihalt, bár sávszélessége akkoriban megegyezett a PCI foglalatéval, de nagysága miatt óriási kártyákat kellett gyártani. Később az ISA foglalat is kihalt, hiszen az 16 bites volt, és ráadásul ez is nagyobb helyet foglalt a PCI aljzatnál. Ezt követően megérkezett a speciális VGA csatolófelület, az AGP (Accelerated Graphics Port), de ez nem okozott nagy problémát, hiszen az újabb PII-es és PIII-as rendszerekben már csak PCI volt és eme csatolófelület. AGP-be a videókártyánkat helyezzük, míg PCI-ba a többi bővítőkártyát, és volt hely bőven. Legtöbb esetben 6 PCI (szervereknél alkalmazták/alkalmazzák ennek újabb, nagyobb sávszélességű változatát a PCI-X (PCI eXtended)-et) és 1 AGP foglalattal rendelkező alaplapokkal találkozhattunk a normál ATX méretűek közül.
Mára a fejlesztőmérnököknek sikerült rekonstruálni a múltat, hiszen az AGP eltűnt, de sajnos az elavult PCI egyelőre maradt, s közbe behozták a PCI-E (PCI Express)-et.
A PCI-E foglalattal nem lenne semmi gond, csakhogy ez nem 1 db foglalat, hanem kapásból 4 variánsa van: x1, x4, x8, x16. Ráadásul ezek méretben is különböznek.
A videokártyák megkapták az x16-os változatot a sávszélesség-éhségük miatt. Hálózati kártyák, hangkártyák pedig használják az x1, esetleg x4 típust. A probléma a variációkkal van. Átlag felhasználó megveszi a gépet és használja, ezzel pont. Viszont aki szakember, s munkaeszköz számára a számítógép, az gyakran használ bővítőkártyákat.
Sajnos sokunknak szükségünk lehet a régi PCI-os foglalatra, ha meglévő kártyáink közül valamelyiket használni szeretnénk. Új kártya vásárlásakor érdemes viszont az új szabványra váltani, hisz a PCI kihalófélben van, s egy 50 ezer Ft-os hangkártyától nem szívesen válna meg az ember a foglalat hiánya miatt. Viszont 10Gbit/s-os sebességre képes hálózati kártyát gyakran x4-es foglalatba kell helyezni. (Nem sokan használnak ilyet, csak a példa kedvéért írtam.) Tehát olyan alaplapot válasszunk, amin található 1-2 db normál PCI foglalat, de legyen vagy 2 db PCI-E x1, esetleg 1 db PCI-E x4, és ugye elmaradhatatlan szinte minden alaplapról a 2 db PCI-E x16 (bár csak páran használják ki, így is minden prémium lapon megtalálható, sőt ma már a beugró kategóriánál is)! Nem lenne ez gond, hiszen SLI vagy CrossFire építéséhez elengedhetetlen legalább 2 db PCI-E x16-os foglalat, csak sajnos legtöbbször kihasználatlan.
Csatolókból tehát most ott tartunk, hogy 6-7 db kell egy gépbe a jó bővíthetőség érdekében. Csakhogy a fantasztikus mérnökeink megoldották, hogy sok esetben a szomszédos foglalatok nem használhatóak, hiszen a videókártyáknak manapság 2 slot-os méreteket kell ölteniük. Azért van némi haladás, ma már kihagynak helyet az x16-os foglalatok mellet, hogy sok esetben a mellette levő x1-es foglalatokat ki tudjuk használni. Ha x1-es van ott nem is gond, hiszen elég rövid, de ha sima PCI vagy az x4-es, akkor már nagyobb gondban lehetünk, hiszen bezavar a videókártya hűtésébe, mert „elállja” a levegő útját.
Nem feladatom megoldást találni a problémára, bár kétségkívül megoldható, ha x1, helyett csak x4 foglalatokat teszünk és ezekbe behelyezhető lenne az x1-es kártya is.(Pl. PCI-os foglalatban működik PCI-X-es hálózati kártya, legfeljebb kisebb sávszélességet használva.) Ekkor nem kellene a sok méretkülönbség miatt a foglalatok eloszlásán aggódnunk, s nem gond, ha a videókártya melleti foglalat kiesik, mert úgyis több darab van belőle.
Mérnökeink mégsem csak hasznos feladatokkal töltik idejüket. Az írásom elején említettem, hogy nehezen meghódítható a piac, így fejleszteniük kell marketing szemetet.
Legutóbbi ilyen, amire odafigyeltem, azaz USB (Universal Serial Bus) 3, valamint SATA (Serial ATA) 3. szabványa volt. Nyílván ezeken kívül találhatnánk sok más erőltetett dolgot, amik tényleg haszontalanok, de itt is meg lehet kérdőjelezni az ésszerűséget.
A SATA új szabványának lehet létjogosultsága a robbanásszerűen gyorsuló, valamint növekedő tárkapacitású SSD-k miatt. Azért azt meg kell hagyni, hogy ma a leggyorsabb HDD-k (320 GB, 640GB, 1 TB Samsung, WD, esetleg 1,5TB Seagate) sem érik el éppen a régi ATA-133 szintjét. Ez ugye kb. 133MB/s sebességet jelent. Itt még indokolható a SATA1 megjelenése, hiszen a PATA párhuzamosan működik. 1 kábelen 2 egység lóghat, s ha ezek között történik az adatátvitel, akkor bizony fele-fele sávszélességet tudhatja magáénak a két drive. SATA esetében, viszont már minden egység külön dedikált vonalon van, így az 1. szabványnál szabadon rendelkezhet a 1,5Gb/s-os sebességgel. Ugye ez beláthatóan elegendő.
SSD-k esetén már más a helyzet, hiszen ma is kaphatóak már – igaz horror áron – ultra gyors eszközök, melyek akár 200MB-ot vagy 300 MB-ot is képesek olvasni, habár írási sebességük ennek csupán jó, ha a felét eléri (Pl. Intel 160 GB-os SSD meghajtója) . Tehát a SATA2-re szükség van/lesz az SSD-k szaporodásával, főleg ha elérhető árban hozzájuk is juthatunk.
SATA3: fejlesztéseket el lehet kezdeni, de sokáig csak kuriózum marad. PROHARDVER!-en olvastam a múltkor egy érdekes PCI-E-es Fusion-io SSD eszközről. Ez az eszköz nyilvánvalóan kihasználná az új szabvány által nyújtott hatalmas sávszélességet, hiszen 700MB/s-os olvasás és 500MB/s-os írás már nagyon szép teljesítmény, de ehhez ott van a PCI-E, s amíg nem kezd rohamosan terjedni, addig mi sem használhatjuk ki a SATA 3. szabványának lehetőségeit.
Nem gond, fejlesztenek a mérnökök, s előbb-utóbb szükség lehet rá.
Az USB3 viszont eléggé haszontalan dolognak ígérkezik. Gondolom, azzal mindenki egyetért, hogy mindig jól jön, ha az eszközeink sebessége növekedik. Csakhogy én személy szerint jobban örülnék, ha a speciális csatolófelületek előtérbe kerülnének, s nem csak azért fejlesztenének a mérnökök, mert a konkurencia is fejleszt (lásd FireWire fejlesztések kompenzálása).
Mondok példát is: évek óta használok külső mobil racket. Nekem 1 NexStar NST-350UF típusú van. Ez rendelkezik USB2.0 és FireWire 400-as csatolófelülettel. Gondolom, azzal sokan tisztában vannak, hogy az USB2.0 elvi sebessége 480Mbit/s (60MB/s), míg a FireWire, vagy más néven IEEE 1394 interface 400Mbit/s (50MB/s). Gyakorlatban viszont az mutatkozik, hogy az USB-vel mindössze 25 MB/s körüli maximális átvitelisebességet érhetünk el, a FireWire ezzel ellentétben akár 35MB/s-ot is. Azt kevesen tudják, hogy a FireWire eszközök hasonlóan a SATA eszközökhöz dedikált csatornán vannak, míg az USB-s eszközök HUB-ra csatlakoznak, így egymástól veszik el a sávszélességet több eszköz esetén, valamint a FireWire full-duplex adatátvitelt támogat, az USB pedig egyszerre egyirányút. Az sem mellékes, hogy FireWire szabványt támogatnak a DV kamerák, sőt IP-n is kommunikálhatunk, ezáltal közvetlenül össze lehet kötni 2 db számítógépet. A régebbi laptopoknál nagy előny ez a 100Mbit/s-os hálózathoz képest 400Mbit/s-ot kapunk cserébe. Továbbá az sem világos mindenki számára, hogy a FireWire kevésbé terheli a CPU-t, ezáltal erőforrásokat takarít meg az USB-hez képest.
Ezzel a példával arra szerettem volna rámutatni, hogy az USB nevéből kivehetően ne a sebességre menjen rá, hanem az univerzalitásra. Nem nagyon tudunk mondani HDD-n kívül más nagy sebességet igénylő USB-s eszközt. Pendrive-oknak bőven elég a 2.0-ás szabvány.
Kártyaolvasók, billentyűzetek, egerek, joystick-ok, kormányok, egyéb kontrollerek, hangkártyát, nyomtató, scannerek, és sorolhatnánk eszközeink tömkelegét mely sávszélességet szinte nem igénylő csatolófelülettel univerzálisan szeretne kapcsolódni gépünkhöz, és nem kér a magas átviteli sebességből. Az USB3-hoz új vezetékek kellenek. Valószínűleg üvegszálakat vetnek majd be a gyártók, melyek jelentősen megdrágítják ezen kábelek gyártási költségét.
Mi lehetne a megoldás?
Mára a Gigabites hálózati kártyákat integrálnak minden asztali számítógép alaplapjára, s hamarosan ezeket is felváltják a 10Gbit/s-os eszközök. Közben a FireWire szabványnál már évek óta megjelent a 800-as, és ma már az 1600-as valamint 3200-as szabvány is készen van. Sőt állítólag a 6400-as megjelenésére sem kell sokat várni. A FireWire kábelek ára eddig is jóval magasabb volt, mint az USB-s kábeleké, tehát nem lesz gond, ha itt bevezetik az üvegszálat. Jelentősen nem lesznek drágábbak a kábelek, s ezt a csatolófelületet amúgy is csak a nagy sávszélességet igénylőeszközökhöz fogjuk használni. Évek óta kapható eSATA (External SATA) is, mely sokkal jobban használható külső adattárakhoz, mint az előbb említett 2 szabvány.
Miért is érdemesebb laptopokra, és PC-k alaplapjára ilyet helyezni (eSATA)?
Leginkább 2 érvem van: nyílván ez a speciális csatolófelülete a HDD-knek, amely elegendő sávszélességgel rendelkezik azok kiszolgálásához, így tulajdonképpen ugyanazt a sebességet kapjuk, mintha eszközünk a gépen belül helyezkedne el. A másik pedig a S.M.A.R.T. Sajnos az USB-s rackek közül nagyon ritka (általában egybeépített rack és hdd-k képesek csak kiolvasni ezen értéket, mint a WD Passport), míg a FireWire esetében egyáltalán nem találkoztam S.M.A.R.T. érték kiolvasására, s továbbítására képes eszközzel, így nem tudjuk egy erre alkalmas programmal nyomon követni merevlemezünk életciklusát. Ez azért is fájó dolog, hiszen a mobil HDD a legsérülékenyebb. Állandó rázkódásnak van kitéve, nincs rögzített fix helyen, leeshet, megütődhet, és hiába a szuper aluház, nyáron túl is melegedhet.
Tehát a megoldás:
Ezek után inkább azon a véleményen vagyok, hogy a SATA és FireWire sebesség növelésére szükség lehet, bár valószínű csak évek múlva. Az USB esetében pedig inkább a meglévő sávszélesség jobb kihasználhatóságára kellene törekedni, kompatibilitásra, valamint a full-duplexitás elérésére.
Másik érdekesség, amire felfigyeltem az elmúlt években szintén az alaplapok körében, ez a típusok közötti szolgáltatás-különbségek eltűnése.
5 és fél évvel ezelőtt beruháztam egy Asus A7N8X Deluxe 2.0-ás alaplapra. Azért választottam a Deluxe verziót, mert az nForce 2 chipset szolgáltatásait jelentősen kibővítette ma már igen fontos extrákkal, így sokkal időállóbb és ráadásul olcsóbb, mintha ezeket később külön-külön venném meg. A sima A7N8X bruttó 25 ezer Ft körül volt kapható, míg a Deluxe 35 ezer Ft-ot kóstált. 10 ezer Ft nem kis összeg, de lássuk mit kaptunk ezért akkor, és mit kapunk ezért most. Az AMD részéről az nForce 2 volt talán akkoriban a legjobb chipset. Újdonságai miatt az Intelt is megelőzte akkoriban, ezáltal segítve az AMD-t. FSB 400, Dual-channel DDR400-as memóriavezérlő, AGP 8x, korrekt minőségű integrált hangkártya, valamint integrált 100Mbit/s-os hálózati kártya. A Deluxe verzió kibővült a legendás SoundStorm-mal, mely DolbyDigital 5.1-es dekódert is tartalmazott, valamint S/PDIF koaxiális digitális kimenetet az analóg 5.1 mellett. Kaptunk 2 db SATA1-es csatlakozót, ami akkoriban kuriózum számba ment, főleg mert a RAID 0, 1-et is támogatja. 2 FireWire csatlakozót is kapunk, melynek vezérlője szintén integrálva van csakúgy, mint a plusz egy 3Com-os hálózati kártya.
Ezen eszközöket külön megvásárolva nem 10 ezer Ft-ot költöttünk volna akkor, sőt most sem, hanem bizony 25 ezer Ft-ot is. Ráadásul ezen eszközökhöz a gyártó mellékel drivereket, melyeket folyamatosan frissít, míg a külön eszközöknél akadhatnak kompatibilitási problémák, melyet vagy kijavítanak később, vagy nem.
Ma a neten szétnézve az árlisták között észrevehetjük, hogy az alaplapok ára jelentősen emelkedett. Újabb chipset-es alaplap vásárlása bizony jelentősen megdrágítja gépünk árát. 30-40 ezer Ft-ot is elkérnek egy normál verzióért, míg a Deluxe, vagy más gyártóknál más néven futó prémium verziókért akár 50-60 ezret is, sőt ma a Core i7-es lapokért 80 ezer Ft-ot sem szégyellnek kérni.
Önmagában ez is igen nyomasztó, de 5-6 év alatt az inflációra sok mindent rá lehetne fogni, csakhogy általában „semmi hasznos pluszt” nem kapunk a pénzünkért.
6 fázis helyett 30 fázisú tápellátás (költői túlzással) az északi- és déli-hídnak, vagy 200 Kg-os Heat pipe rendszert, mely a gyakorlatban, számos esetben csak átviszi a hőt az északi hídról a déli hídra, ahelyett, hogy a tuningot elősegítené, ráadásul elrontott tervezés esetén a videokártyák is beleütközhetnek csakúgy, mint a CPU bordája.
Ma már az alap kategóriában is megtalálható a FireWire, sok esetben Dual Gigabit LAN, a digitális kimenet az integrált audioval, sőt eSATA is. Mivel a chipset-be van integrálva az SLI vagy éppen CorssFire támogatás ezért az alap verziók is támogatják. Maximum az a különbség, hogy 3 utas, vagy csak 2 utas SLI-t kapunk, mely óriási különbség, hiszen sokan használjuk mindkettőt! :D
Ezeket összegezve láthatjuk, hogy a mai alaplapok esetében nagyon kevés embernek, nagyon ritkán éri meg kiadni több pénzt a prémium változatokra. Különleges akciók keretében, vagy hasznos kiegészítők esetében (mint pl. egy márkás hangkártya) célszerű csak ezekre beruházni, míg régebben komoly extrákat kaptunk, melyeknek később hasznát is vettük.
Kíváncsian várom a fejlődés útját, vajon 5 év múlva mi lesz a trend?! 150 ezer Ft körül kaphatunk majd egy újdonságnak számító lapot? Esetleg ténylegesen újdonságokat fognak tartalmazni, vagy csak tuningot hirdetnek, de cserébe alig nyújtanak többet elődeiknél?
Addig is mindenkinek ajánlanám, hogy jól gondolja meg mire van és mire lesz szüksége, s csak ezen célok meghatározása után vágjon bele gépvásárlásba, mert ma azt is ránk sózhatják, aminek soha nem fogjuk hasznát venni.
