A tervezés

Az állvány elkészítéséhez az interneten gyűjtöttem ötleteket. Utánajártam, hogy más milyen technikával épített hasonlót, valamint kerestem a számomra ideális formát és színvilágot. A látottak alapján 2 csoportra tudnám osztani az állványokat: vannak a kör alakú oszloposak, és vannak a szögletesek. Nekem mindkettő nagyon tetszett, ezért ötvöztem a kettőt. Ötleteimet 3D-s tervező program segítségével vázoltam fel.

Az előlapi szögletes oszlop masszivitást, dominanciát sugall, addig a hátsó kerek formát inkább szolidabb egyéniség jellemzi, ezért is alakult így az elhelyezése. Persze gondoltam arra is, hogy elöl hátul szögletes, vagy elöl vastagabb cső, hátul vékonyabb cső, de nekem is és másoknak is a „kevert” összeállítás tetszett.

Miután megvolt az elképzelés, jöhetett az anyagok felkutatása. Gyakorlatilag a vázszerkezethez szükséges anyagok mindegyike rendelkezésemre állt. A legtöbb alkatrész hulladék anyag volt (pl.: régi farostlemez bútorlapok, vízvezeték cső…) - egyszer még majd jó lesz alapon.
Egyedül a dizájn elemekre kellett költeni pl.: festék, fólia és később a csavarok.

A szerkezet főbb részei:

Teljes mérethez katt a képre!

Kezdjük magával a főtartóval:
Mérete: 40×70×660 mm. Szalagfűrésszel lett méretre vágva, majd gyaluval a 2 pár egyformára lett munkálva. Még soha nem festettem fát spray-vel, ezért nagyon tartottam attól, hogy be fogja szívni a festéket. Mestertapaszt használtam az egyenetlenségek feltöltésére, majd vizes papírral visszacsiszoltam.

Még egyszer megismételtem ezt a folyamatot. Ezután jöhetett a kritikus művelet, a festés. Négy réteg akril festéket kapott. Azt hiszem jól eltakart mindent. A faerezet szerencsére nem látszik (bár a zongoralakktól még messze van).

A PVC csöveket ugyanezzel az eljárással csinosítottam. Ez szinte hibátlan lett.

A talp részek 19 mm-es farostlemezből vannak. A felső: 19×200×250 mm, az alsó: 19×250×250 mm. Ezek körfűrésszel lettek vágva. A főtartó rögzítésénél süllyesztett furatokat alkalmaztam, majd fúrtam egy átmenőfuratot a kábel kivezetésének.

Végül a tüskék helyének furatai is rákerültek. Ekkor azonban még nem tudtam, hogyan oldom meg a tüskék rögzítését. Csak elméleti síkon történt ezeknek a furatoknak a kiszámítása. A tüskék egyébként bőrdíszmű kellékek. Internetről rendeltem őket. Képek alapján saccoltam meg a méreteit, köztük menetének átmérőjét is, ez alapján lett kifúrva előre a helyük D3,2 mm-es fúróval.

Sok fejtörést okozott a hátsó oszlop megfelelő rögzítése. Pl.: Süllyesztett zsákfuraton, amiben megül a PVC cső és ezt összehúzni, de ilyen marófej nem volt otthon. A másik ötlet az volt, hogy a csőre kerül egy csővég dugó, amit beleragasztok. Ebben a dugaszban lett volna egy furat, amit csavarral rögzíthetek a farostlemezekhez. Végül édesapám találta ki, hogy az alaplapokra tegyünk egy korongot, ami megvezeti a PVC-ket.

Utolsó lépésként a fóliázás maradt. Ez viszonylag gyorsan ment. Kb 4 óra alatt megvolt az egész.

A szerelésre már nem volt idő, illetve a festés is a kocsiban száradt. Szóval az összeállításra az állványok végső helyén került sor. Szerencsére sikerült mindent egyben leszállítani és nem sérült meg semmi.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!