Manapság egyre-másra szaporodnak a nagy sávszélességű internet hozzáférések, bárki számára elérhető áron, és egyre több emberben merül fel az igény, hogy kellene otthonra egy kis szerver. Előre jelezném mindenkinek, hogy a szervert nem csak feltelepíteni kell, hanem gondozni is, karbantartani, és az adatbiztonság is kérdéses lehet. Fontos, hogy ilyen szervereken csak olyan adatokat tároljunk, amikért "nem kár", mert ha nem értünk hozzá és adatvesztés történik, csak magunkat okolhatjuk érte. Ha ezeket elfogadjuk, és még mindig akarunk otthonra kis szervert, akkor kezdjünk is hozzá. Az alap a Debian 5.0r3 "lenny" névre hallgató verziója lesz. Ha már ilyen nagy a sávszélességünk, akkor javaslom, hogy a netinstallt használjuk, én is azt fogom, és ezzel óvjuk a környezetet is, hiszen csupán 1 CD-t kell kiírni. A CD Image-et innen lehet letölteni: http://www.debian.org/CD/netinst/

A gépigénye minimális, már P1-en is kényelmesen eldöcög, de ajánlom hozzá a 256MB memóriát és a P2-es gépet, mert a sebességgel a későbbiekben gondjaink lehetnek. A másik feltétel a minimum 4-5 GB HDD és a CD-ROM megléte, valamint hogy tudjon CD-ről boot-olni. Ilyen gépet ma már 2-3 ezer forintért lehet kapni itt a PH-n is. Monitort és billentyűzetet csak az alap telepítéséhez kell rákötnünk, utána mindent távolról SSH-val fogunk beállítani.

Ha mindezzel megvagyunk, akkor kezdhetjük is a telepítést. A CD-ről valo boot-olás után azonnal a következő kép fogad minket:

Az "Install" és a "Graphical install" lényegében abban különbözik, hogy a kinézete szebb, én az előbbit javaslom, az "Advanced options" alatt pedig egyéb hasznos dolgokat lehet csinálni, mint például az expert telepítés és egyedi csomagforrások megadása, stb... Ezek egy egyszerűbb otthoni szerver esetében szerintem nem szükségesek. A cél a minél egyszerűbb telepítés.

A következő, amit egy egyszerű telepítésnél meg kell adni, az a nyelv, és a billentyűzet kiosztás. Mivel a dokumentáció magyar nyelven íródott, ezért én a magyart választottam, és mivel a billentyűzetem is magyar, annak is ezt a nyelvet jelöltem meg.

Ezután a telepítő automatikusan megkeresi a telepítési forrást, a CD-ROM-ot.

A következő információ, amit meg kell adnunk, az a számítógép neve. Ez a későbbiekben ugyan módosítható, de csak igen körülményesen, és működési zavarokat is okozhat, tehát ha lehet, akkor előre gondoljuk ki, mi legyen. A következő a hálózati tartomány megadása, mivel feltételezem, hogy egy otthoni környezetben ilyet nem használunk, ezért ez nyugodtan maradhat az alap "localdomain"-en. Aki esetleg mégis üzemeltet otthon ilyet, az itt megadhatja a megfelelő hálózati tartományt.

Ha ezen is sikeresen túljutottunk, akkor következik a merevlemez partícionálása. Itt javaslom, hogy először az "Irányítottat - az egész lemez felhasználása"-t válasszuk ki, mert azt a Debian-hoz sokkal jobban értők a tapasztalataik alapján állították össze. Az "Irányított - a legnagyobb szabad terület felhasználása"-t nem ajánlom, mert elvileg ez egy egyedül működő szerver lesz, nincs értelme 2. operációs rendszert telepíteni rá, de ha még is ezt választjuk, utána a telepítési képek majdnem ugyan azok. Most következik a merevlemez kiválasztása, amelyikre telepíteni szeretnénk a Debian-t, majd az következik, hogy meghatározuk, milyen particiókat akarunk. Ennek igazábol az a szerepe, hogy ha mondjuk hálózati tartományban dolgozunk, akkor meg lehet azt csinálni, hogy a hálózatba bárhova, bármelyik gépre bejelentkezve ugyanazt a /home könyvtárat lássák felhasználóink, vagy ha nagyon akarjuk, minden "fontosabb" dolgot tehetünk külön partícióra. Ennek egy egyszerű otthoni szervernél, esetlegesen kicsi merevlemezzel nem sok értelmét látom, mert akkor lekorlátoznánk az egyes könyvtárak méretét, szóval javaslom a "Minden file egyetlen partícióra" opciót. A késöbbiekben, ha nagyon update felhasználók leszünk, esetleg ajánlott a többi opció kipróbálása, addig azonabn nem sok értelmét látom. Itt jegyezném meg, hogyha valaki szoftveres RAID-et akar használni, azt itt a legegyszerűbb beállítani, de erre most nem térnék ki. Mindezek után kiírja a tervezett partíciók méretet, ezt már csak meg kell erősítenünk egy "Igen"-nel.

Most már sikeresen beállítottuk a merevlemezt, jöhetnek a felhasználók. Először a root felhasználónak kell kétszer megadni a jelszavát, majd létre kell hoznunk egy felhasználót, akivel késöbb dolgozhatunk, ha nincsen szükségünk root felhasználói jogkörre. A felhasználónak először megadjuk a teljes nevét, a felhasználói nevét, végül a jelszavát kétszer.

A következő lépés, hogy megadjuk, melyik hálózati tükröt akarjuk használni. Ez sem jelent gondot, hiszen alapból felajánl nekünk több lehetőséget is, csak ki kell választanunk, melyik országból, majd azt, hogy melyiket. Nekünk a magyarországi "ftp.hu.debian.org" tökéletesen megfelel, tapasztalataim szerint ezzel nem volt még probléma, és a sebessége is megfelelő.

Ami még az utunkba állhat, az a Proxi. Egy normális otthoni hálózatban erre nincsen szükség, csupán egy <enter> -el továbblépünk, de ha valami zárt helyen vagyunk, akkor szükség lehet ennek a beállítására, a megadási formát mutatja is, általában ( például a mi cégünknél is ) a proxi címe elég felhasználó és jelszó nélkül.

Ha részt kívánunk venni a névtelen adatgyűjtésen a használt csomagokkal kapcsolatban, akkor a következő ablaknál válasszuk az igent, azonban alapból is a nem-et kínálja fel, vagyis én is ezt választottam.

Most jön egy kicsit érdekesebb rész, a szoftverválasztás. Itt akár egyből bejelölhetjük, mit szeretnénk, de nem biztos, hogy az is települne, amire vágyunk. Ilyen például, hogy ha kiválasztjuk az SQL szervert, akkor nem a MySQL-t telepíti, hanem a Postgre SQL-t, stb... Ezért az a javaslatom, hogy itt ne telepítsünk semmit, majd inkább mindent szépen kézzel, ezzel jobban nyomon követhetőek a belső események és a telepített csomagok. A kevesebb telepített csomag = kevesebb felesleges leterheltség = nagyobb teljesítmény. Ez utóbbi akkor fontos igazán, ha a szerverünk kevés erőforrással rendelkezik. Ugyancsak itt választhatjuk ki, ha szeretnénk grafikus környezetet. Alapvetően a Gnome-ot telepíti, ez a telepítés folyamán csak akkor változtatható meg, ha a kezdeteknél az "Advanced option" menü alatt az "expert install"-t választottuk. Én azért nem tértem ki erre eddig, mert mint minden más, ez is telepíthető késöbb kézzel, és én magam amúgy sem használom a grafikus felületet. Szintén a grafikus felület kihagyása mellet szól, hogy egy ilyen szerveren úgy sem lesz egér-billentyű-monitor trió, bent fog állni a sarokban, éjjel nappal ketyegve, valamint kb. 1 GB-al többet eszik a merevlemezből és sokat eszik a rendszer egyéb erőforrásaiból is. Szóval itt csak az alaprendszert érdemes kiválasztani. Remélem a továbbiak mindenkit sikerül meggyőzni arról, hogy egy szerveren nincsen helye grafikus környezetnek, arra a célra ott van a Desktop PC ( ez alól persze kivételt képez például egy teminál szerver, de az egy másik kategória ).

Innentől már csak 2 lépés választ el minket a befejezéstől, az egyik, hogy telepítse e a GRUB-ot a fő boot recordba, a másik hogy vegyük ki a lemezt, és indítsuk újra a szervert. A GRUB a boot-olást szabályozza, azt engedjük, majd miután kivettük a lemezt, a <Tovább>-ra kattintva újraindul a gép. Ha minden jól sikerül, akkor az újraindítás után már a login fogad minket.

Mondhatnám, hogy ezzel meg is van a rendszerünk, de még nem teljesen, egy-két apróságot még be kell állítanunk, mielőt elpakoljuk valami félreeső helyre a szobában. Mivel semmilyen csomagot nem telepítettünk, még SSH-val sem lehet jelenlegi formájában kívülről elérni a szervert. Telepítsük tehát root-ként az SSH-t a gépünkre:

apt-get install ssh

Egy "y" és egy "i" után már telepíti is. Az a szépsége is megvan a netinstallnak, hogy ha esetleg lenne proxink, akkor a telepítés során az apt-get telepítő is ennek megfelelően lett automatikusan beállítva, minden telepítéshez alapbeállításként automatikusan használja.

A másik a hálózati beállítás ( IP cím, subnet mask, gateway ). Ajánlott fixre állítani, mert a későbbiekben arra van szükség, hogy mindig ugyanazon az IP címen lehessen elérni a gépet. Ehhez a következőket kell tenni:

1. Kiválasztani egy IP címet, amit a dhcp szerverünk biztos nem oszt ki másnak, vagyis kívül esik a kiosztohatóvá tett tartományon. ( vagyis ha pl 192.168.1.100 és 192.18.1.200 között osztja az IP-t, akkor a 2-99 tartományból válasszunk, pl. 192.168.1.50 )

2. Megtudni a router-ünk lan oldali IP címét, ami általában a mi IP címünkból is megtudható, x.x.x.1, ahol az első három szám a mi IP válaszott IP címünk.

3. Megtudni a subnet maskot, ami általában 255.255.255.0 szokott lenni.

4. Beállítani a frissen telepített szerverünkön.

Az első 3 ponthoz mindent megtudhatunk a router-ünk webes kezelő felületén keresztül. Azt, hogy mit melyik menüpont alatt találunk benne, azt típusa válogatja. Ha a router kezelőfelületéhez nem férünk hozzá, akkor járjunk utána, mert a késöbbiekben a port forward-ot is be kell majd állítanunk, ahhoz pedig mindenképp kell a hozzáférés a routerhez, vagy kell valaki, aki beállítja nekünk. A 4. menüponthoz a szerverünket kell dhcp-ről fix IP-re állítani, ehhez módosítani kell az /etc/network/interfaces file-t egy szövegszerkesztővel. Ha tudjuk, mi az a "vi", akkor azzal, ha nem, akkor inkább a "joe"-t javasolom, ehhez azonban először telepítenünk kell a joe-t ( apt-get install joe ). Az interfaces file-ban az eht0 mellett a "dhcp" szó helyére kell írni hogy, "static", majd a következő 3 sorba beírni:

address ( amit kiálasztottunk )
gateway ( router-ünk LAN oldali IP címe )
netmask ( Subnetmask )

Majd mentés és kilépés. Végre elérkezett a pillanat, hogy lehúzhatjuk a gépről a billentyű-egér-monitor triót, eltehetjük egy elhagyott sarokba, innentől már csak áram és lan kell neki, és ha mindent jól csináltunk, akkor ssh-val kívülről mindent be fogunk tudni állítani.

Segédlet a "joe" szövegszerkesztő használatához:

File megnyitása: joe file_neve
Kilépés mentéssel: <CTRL>+<K>, <CTRL><X>
Kilépés menés nélkül: <CTRL>+<C>,<Y>