Gasztronómia, videó
A grúz konyha elég egyedi, sokan rajonganak érte, nekem valahogy nem jött annyira át. Van egy csomó helyi cucc, mint a Hacsapuri, amit grúz pizzának is hívnak, tojásos, húsos, zöldséges tészta kisütve, pont olyan, mint ahogyan elképzeled. Van egy csomó kebab, ami mind elég jó, meg saslik, amit szintén nem lehet nagyon elrontani, ha az alapanyag okés (és ezzel nem volt gond), meg van egy húsos batyu, ami olyasmi, mint a dumpling, finom, de sok meglepetés nincs benne, hacsak az nem, hogy a végét nem illik megenni, mert akkor azt gondolják rólad, hogy olyan csóró vagy, hogy még erre is ráfanyalodsz. Levesben viszont erősek, a xarcho egyfajta helyi gulyás és nagyon finom, ahogyan a csirkelevesük is, amiből nem lehet eleget enni.
Egy átlagos étteremben kábé 1000-1200 forintért teljesen jól lehet lakni. Voltunk akkora királyok, hogy elmentünk Tbiliszi második legjobb éttermébe (ami már drágának számít, itt 3-4000 forintra jött ki egy ebéd innivalóval együtt), ez egy nagyon elegáns hely volt, perfekt angolt beszélő pincérekkel, irgalmatlanul jó kajával, hibátlan felszolgálással (kis csipesszel vette el az asztalról a használt szalvétát a staff), még a séf is kijött a végén köszönni, itthon az ilyesmit minimum ötszörös szorzóval lehet árban elképzelni. A piacon lángost, fánkot és hasonló termékeket 25 forintért lehet venni, meg van egy sajátos édesség, ami úgy néz ki, mint egy kolbász és egy gyertya szerelemgyereke, diót, illetve mogyorót vonnak be szőlőből, gránátalmából készült masszával, fel kell karikázni és úgy fogyasztani, 200 HUF egy rúd.
Árban egész Grúzia magyar szemmel nevetségesen olcsó, 200 forint egy liter benzin, a belépők 500-1500 forint között mozognak, a tömegközlekedés filléres, a szállások roppant alacsony áron vannak. Mi apartmanokat béreltünk, mert így is egy átlagos éjszaka 4-6 ezer forintra jött ki fejenként. Az egész út, mindennel, az összes költséggel együtt megállt fejenként 180 ezer forintból úgy, hogy nem fukarkodtunk, jó éttermekben ettünk, bejártuk az országot, néha remek borokat ittunk, szóval igazán barátságos az árszint. Persze kell szervezni előre, meg kell tervezni az utat alaposan, be kell kalkulálni az infrastrukturális hiányokat, de van 4G, egy feltöltőkártyás SIM 7 GB nettel 800 forintba került a BeeLine nevű operátornál, úgyhogy a roaming is felesleges huncutsággá vált.
Voltak előzetes félelmeim, hogy majd eltévedünk (nem), hogy nem túl biztonságos az ország (de az), hogy lehúznak (sehol), hogy nem beszélnek nyelveket (a fiatalok mind tudnak angolul), de ezekből semmi sem valósult meg. A közlekedési kultúra rettenetes, az útminőség is igen hektikus, az épületek általános állapota is igen romos, meg persze nincsenek kiépítve-kitáblázva sok helyen a dolgok, de ennyi "probléma" egyébként is kell egy utazáshoz, hogy lehessen adott esetben rögtönözni, megoldást keresni, vagy kapcsolatba lépni helyiekkel. Alant egy 20 perces útifilm, fogadjátok szeretettel:
Nem tudom, hogy zárásként mit lehetne írni, mert még frissek az élmények és persze nagy a lelkesedés, Grúziának ülepednie kell, hogy objektíven megítélhessem kicsit később. Úgy hiszem, hogy ezekben az években érdemes megnézni az országot, amíg nem lepik el a turisták és nem mennek fel az árak, amíg még egy csomó része autentikus és izgalmas és nem telepszik rá a pénzszerzés démonja. Lehet, hogy 5-10 év múlva is még tök jó hely lesz, jobban kiépített infrastruktúrával, szállásokkal, éttermekkel, túraútvonalakkal, hogy kicsit kényelmesebben és egyszerűbben bele lehessen vágni egy grúz kalandba, de jelen állapotában is bőven elég izgalmas, érdekes, sokoldalú és élménygazdag.
