Sheki

Na, Sheki tényleg megérte. Először is azért, mert megismerkedtünk Ilgarral. Ilgar házakat és szobákat ad ki, de nem csak a saját tulajdonában levőket, hanem bárkiét, aki ezzel megbízza, mert Ilgar tud angolul, Ilgar kulturált megjelenésű, Ilgar vicces és Ilgar ismeri az internetet. Ilgar masszívan a legjobb fej azeri arc, akivel volt módunk találkozni, pedig amikor még az utazás előtt elkezdett nekem Messengeren írogatni, hogy hát az a ház, amit foglaltam, az már nem elérhető, de lenne másik helyette, akkor eléggé gyanakodtam.

Megbeszéltük Ilgarral, hogy találkozzunk a Gagarin étteremnél, egyébként is éhesen érkeztünk (és ez a hely embertelen frankó, amúgy), késett úgy 40 percet, de egyszer csak kiszállt egy Lada taxiból, mert ő mindenhová taxival megy. Öltöny, széles mosoly, már az első három percben elsütött egy jó poént, szóval nagyon izgultam, hogy mi lesz a szállás, amit most mutat majd. Autóztunk a rettenetes helyi utakon 10 percet döcögve, aztán megérkeztünk egy nagy kapuhoz, hogy akkor most megvárjuk az embert a kulccsal, aki megjött rögtön két másik helyivel és innen elindult a Benny Hill Show egy specális, azeri változata, ami alapvetően arról szólt, hogy mindenki mindent egyszerre próbált megtenni annak érdekében, hogy nekünk nagyon jó legyen.

Kis kitérő, hogy értsétek kicsit a helyzet komikumát: az azeri emberek egy része a mi általános felfogásunk szerint rosszarcú. Ami teljesen egyértelműen egy előítéleteken alapuló érzet, de ettől még jelen van, ha az a három tag, aki ezt a házat épp átadja nekünk az utcán jön velem szembe Budapest peremkerületében, akkor átmegyek a másik oldalra. És így vált az egész még szürreálisabbá, mert volt a fő tulaj, aki a kulcsokat hozta, ő volt a “bűvész”. Teátrális mozdulatokkal mutatta meg, hogy hogyan nyílik az ajtó, mindent óriási gesztikulálással, de teljesen némán prezentált, például a lányokat behívta a hálóba, rámutatott az ágyra, maga elég húzta a két kezét, kikukucskált köztük, kicsit didergett, majd kinyitotta a szekrényt, mert ott voltak a takarók. Közben az általunk csak “pedellus” névre keresztelt, esetlen hózentrógeres fazon megpróbálta beindítani a melegvizet, de úgy mellesleg diót tört a kertben és állandóan kínálgatta, emiatt melegvíz mintegy óra után lett, ami miatt külön behívtak mindenkit a fürdőszobába és meg kellett erősítsük heves bólogatással, hogy igen, a víz meleg. Szóval ez zajlott másfél órán át, mi meg már azért mentünk volna körülnézni a városkában, de láthatóan itt nem kapkodtak, arra viszont jó volt, hogy közben Ilgar meghívott (persze némi pénzért) vacsorázni hozzájuk, amit el is fogadtunk. Végre minden elkezdett üzemelni, én megkaptam a pedellus telefonszámát (noha nulla közös szavunk volt), hogy ha baj van, akkor hívjam, mert itt lakik szemben. És amúgy egy tök jó ház volt, tágas, olcsó, kényelmes.

Shekiben a következő dolgokat lehet megtekinteni: két palota, egy karavánszeráj, egy erőd és egy templom. Mindezeken túl pedig vannak túrázási lehetőségek. A kán nyári palotája a leghíresebb dolog ebben a városban, ami pont az erődön belül van, tehát ezt egy füst alatt meg lehet oldani. Ez egy nagyon díszes épület tökéletesen helyreállítva, előtte van két 500 éves(!) platán, belül pedig nagyon érdekes, de tilos fotózni. Ettől még zsebből lőttem pár képet.

Aztán átmentünk a kán téli palotájához, ami sehol nincs kiírva, kitáblázva, mintha ott sem lenne, de belépsz egy kapun és kapsz egy majdnem ugyanolyan kéglit, mint amilyen a nyári palota. Itt szabad fotózni. Megkérdeztük ott a helyi csajt, hogy mi ez az ostobaság, és mondta, hogy talán kérdezzük meg a kulturális minisztert, mert ő tiltotta meg és senki sem tudja, hogy miért. Ez a kán dolog egyébként érdemel egy rövid magyarázatot, Sheki (és amúgy Khinalug is) a korábbi Kaukázusi Albánia nevű ország részei voltak (Baku például nem), aminek záró köze van Albániához, de ez a 4. században kábé megszűnt, helyettük jöttek a türk népek, ott volt főméltóság a kán. Akinek amúgy 40 palotája volt, de csak ez a kettő maradt meg, mert a szovjetek a többit lerombolták.

Ezek után jártunk a karavánszerájban, ami egy korabeli, hmm, motel. Sheki ugyanis a selyemúton fekszik (ezen át jártak a kereskedők Kína és Európa között), ez az épület pedig szállás a kereskedőknek és a lovaiknak. Gyönyörűen helyre van állítva.

Aztán felmentünk a templomhoz, amiről azt tartják, hogy az első keresztény templom a világon, az 1. században épült. Ez nyilván nem igaz, a 13. században épült a jelenleg látható épület, de a norvég alap finanszírozásával ezt nem csak tökéletesen helyreállították, hanem ásatásokat is végeztek és valóban felbukkantak nagyon régi keresztény relikviák, amik azt bizonyítják, hogy valószínűleg volt valami keresztény szentély, vagy épület itt korábban is.

És aztán nekiindultunk, hogy felkeressük a Gelersen-Gorersen erődöt (aminek a neve azt jelenti, hogy “majd meglátod, ha jössz”), ami egy régi erődítmény Sheki felett, közel a dagesztáni határhoz. Annyira közel, hogy egy kanyar után belebotlottunk két kalasnyikovos azeri katonába, akik persze nem beszéltek angolul, de mutattam nekik a ramblr-ön (turistatérkép app), hogy hova megyünk, rádióztak egy kicsit (sokszor elhangzott, hogy “turizmo”), aztán jelezték, hogy most tökre velük kéne mennünk, ami ijesztőnek tűnhet, de csak elvezettek minket egy másik útra.

És tényleg feljutottunk az erődhöz, az út vége elég kaptatós (nekem speciel ez már nem élmény, én szívesen sétálok sokat, de utálok mászni), viszont fent valóban van egy baromi nagy kiterjedésű fal, plusz nagyon frankó kilátás. Az erőd amúgy arról híres, hogy a perzsák el akarták foglalni, de megüzente nekik a kán, hogy “majd meglátjuk, ha jöttök”, ugye, aztán jól meg is látták, mert nem sikerült.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!