Este van, lassan lefekvéshez kellene készülődnöm de ehelyett a Hipervándor című mozit nézem. Meleg van, bár ez semmi a nappali kánikulához képest, de még is izzadok miközben meredten bámulom az ölemben lévő hordozható számítógép kijelzőjét. Tetszik ez a film, jó az ötlet és a megvalósítás is ügyes.

Mikor a filmnek vége szakad becsukom a már említett eszközt és az erkélyre indulok. Az erkély amiről már annyiszor olvashattatok. Mennyit álmodoztam, tervezgettem itt, mennyi naplementét, napfelkeltét, szivárványt, csillaghullást néztem végig innen. Emlékek sora tágítja elmémet és elmosolyodva emlékszem vissza ezekre a szép pillanatokra. Írásaim jelentős része származik a háznak eme részéről. Állok az erkélyen még néhány másodpercig majd hátat fordítok az égbolton lassan felfelé kúszó Holdnak, és a fürdőbe igyekszem. Gyors hűvös zuhany után vacogva lépek vissza ismét a szobámba. Megtörölközöm, felöltözöm és lefekszem. Mielőtt elaludnék vetek még egy kósza pillantást a Földet kísérő égi tüneményre majd álomba szenderülök. Mélyen alszom, szuszogok és mindenki más is ezt teszi a házban, talán még Brutus a Labrador Retriever is pedig ha egész nap alszik akkor most kellene ébernek lennie.

- Ricsi kelj fel... hallom egy pillanatra.
Felemelem a fejem és drága jó édesanyámat pillantom meg az ajtóban, bólintok, hogy megértettem, hogy reggel van és már kelek is de a lustaság megállít.
"Csak egy kicsit méééég..." bizonnyára senkinek sem kell bemutatnom ezt az érzést, még pár pillanatig fekve maradok majd a szokásos mozdulatsor után felöltözve töltöm magamba a jól megérdemelt reggeli feketekávéval megbolondított kakaót. Megköszönöm, fogmosás, az elmaradhatatlan zselé, pakolás, puszi és futás mert késésben vagyok.

Mivel a telefonom immáron sokadszorra, szervizben van így a Tiesto's Club Life ezúttal kimarad de sebaj, majd pótoljuk szeptemberben az Expo Centerben ahol a mester lép majd fel. Laptoppal a kezemben igyekszem felfelé a házunk mellett húzódó dombon, meg is érzem, elfáradok. Hiába nem vagyok már olyan fürge mint régebben mikor még kevésbé voltam "kocka". Élvezem a reggel tiszta levegőjét és érzem a napsütésben, ahogyan lassan kipirulok és megállapítom, hogy ma ismét de nagyon meleg lesz. A buszon kishíján elalszom de ehez azóta már az az idős néni is hozzászokott aki az első alkalmak egyikén megkérdezte, hogy jól vagyok-e és megigazítja a virágokkal megrakott kosarát. A megszokott útvonalon közelítem meg célállomásomat immáron utoljára ebben az évben.

Előző írásomat ott hagytam abba, hogy lenyomtam a kilincset....innen fogom most folytatni. Belépek, az eladók még nincsenek bent, a szervizbe érve látom, hogy egy kivételével még az összes redőny le van engedve, félhomály fogad. Köszönök a kollégának, kicsomagolom a laptopom, majd a konyhában egy kávét készítek a friss még langyos fornetti mellé. Lassan elkezdenek beszállingózni a munkatársak, indul a nap újra és várjuk az ügyfeleket, hogy a technika ördögével szembeszállva megoldjunk minden problémát amellyel az informatika világában találkoznak. Sokat tanultam ezalatt az egy hónap alatt és alapvetően jól is éreztem magam. Sokféle munkát végeztem, karbantartás a Beremendi Cementgyárban, a POTE-n, nyomtató javítás, karbantartás, érzékelőtisztítás, komplett számítógépek építése, ennek egy részét persze már tudtam de mégis köszönettel tartozom az M&M Computer Kft minden dolgozójának, de legfőképpen a szervizes srácoknak amiért mindig segítettek ha kellett. Köszi srácok!

Mindig szívesen emlékszem majd vissza az itt eltöltött egy hónapra, és az itt megismert emberekre.

üdv