Előzmények
Nagyjából egy éve elhatároztam, hogy veszek egy olyan notebookot, ami az összes igényemet kielégíti. Addig négy év alatt elfogyasztottam három notebookot és egy netbookot.
A konkrét típusok:
1. MSI Wind U100 (2008.11.):
Két évig szolgált, az akkor kapható legerősebb kiépítésben vettem, asztali gép mellé hurcolósnak kiváló volt az áráért.
2. Asus K52J (2010.06.):
Amikor már az asztali gép és Wind sebessége is kezdett kevés lenni, jött a gondolat, hogy kellene vennem egy rendes laptopot, így elkezdtem körbenézni totál laikusként, hogy mi is lenne jó nekem. Ez az Asus gép i3-350 procival, 2GB RAM-mal és integrált VGA-val volt szerelve. Ez utóbbi két paraméter lett a veszte, mert játékra alkalmatlanná tette. Így fél éves korában megörökölte a barátnőm.
3. Dell Inspiron N5010 (2010.11):
i5 proci, 4GB RAM, ATI VGA: azt hittem, enyém a világ. Aztán szépen lassan kiderültek a turpisságok: forrósodik, nagyon hangos a hűtés, kicsi betekintési szögű, de legalább szépen tükröződő kijelző, ótvar billentyűzet.
4. HP Pavilion DV6 (2011.07.):
Gyengébb és AMD processzor, mint a Dellben, szintén 4GB RAM és ATI VGA. Ami tetszett benne: fém borítás, háttérvilágításos billentyűzet. Aztán jött egy költözés, végső búcsút vettem az asztali géptől is és gondoltam, ha már ez az elsődleges gép, milyen jó, hogy nem vagyok vele asztalhoz-székhez kötve. Kanapén végigfetrengve pedig kezdtem érezni azt a majd' 3 kilót pár óra után, amit a gép ölben tartása lábzsibbadás formájában jelentett. Emellett az AMD proci hátránya volt a melegedés, ami ölben tartva szintén nem annyira egészséges. Unokatesóm munkahelyi laptopja is használhatatlanná vált, így vevőt se kellett keresni rá.
Ekkor leültem és elkezdtem számolgatni, teszteket olvasni, felmérni a valós igényeket, hogy mit is kellene vennem. Arra hamar rájöttem, hogy ha folytatom a valamilyen paraméterben nem stimmelő középkategóriás gépek vásárlását (160-200e között voltak), akkor pár év alatt a cseréken elszenvedett értékvesztésből kijön egy csúcs laptop.
A több hétnyi "meditáció" a következő listát szülte:
- mivel fotózni is elkezdtem abban az időben, fontossá vált, hogy a laptop kijelzője legalább szőrmentén alkalmas legyen visszaadni a kép valós színeit, tehát lehetőleg prémium paneles (IPS, PLS) gépet vadásztam.
- a billentyűzetvilágítás is felkerült a "must have" listára, mivel barátnőm elég korán fekvő típus, én meg inkább éjjeli bagoly, így pedig tudok gépezni anélkül is, hogy zavarnám az alvásban.
- hardveresen nem voltak nagy igények, a minimum 4GB RAM volt az egyetlen kitétel, mivel játszani nem terveztem a gépen és a Windows 8 bejelentése megerősített abban, hogy jó lesz nekem a Windows 7, annak a terméktámogatása pedig 2020-ig szól, addig jó lenne, ha "versenyképes" lenne (lehessen rajta kényelmes tempóban netezni és irodai programokat futtatni).
- lehetőleg minél könnyebb legyen, optikai meghajtó nem szempont, de második HDD-nek/SSD-nek jó lehet
- ém ház vagy burkolat, de ha műanyagból van, ám kellemes a tapintása és elég merev is, az is jöhet
- 300 ezer forintos árkorlát
Az első kiszemelt a Samsung Series 7 13"-os változata volt, végül az a gyenge minőségű billentyűzet és csuklótámasz miatt elbukott, ez éppen belefért volna 300 ezerbe. Ekkor újabb pár napnyi tipródás következett, majd felbukkant két webáruházban azonos áron az Asus UX32-es szériájából egy IPS paneles, fullHD felbontású kijelzővel szerelt darab.
Korábban már érintőlegesen szemeztem a géppel, de túl drágának tartottam a gyengébb verziókat, valamint valahogy nem volt meg a bizalom az ultrabookok irányában a túl vékony kialakítás miatt, hűtési-melegedési szempontból.
Végül vettem egy nagy levegőt és némi csuklás közepette kiszurkoltam 350 ezret a gépért a bekapcsolásos próba után, ami meggyőzött arról, hogy ez az a gép, ami kell nekem. Ez nem a reklám helye, de a Mammutban található notebook.hu üzlet nagyon felkészült eladóinak köszönhető, hogy ezt a gépet és náluk vettem (a másik hely, ahol akkor kapni lehetett, a pont mellettük lévő Extreme Digital volt, azonos áron.).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
