Átolvastam alaposan, nagy sok mindenben egyetértek, illetve sok mindenben magamra ismertem!

Én is lassan 1 éve játszom, és nem mondhatom azt, hogy "elegem van a játékból", de már rég evidens számomra, hogy EZ nem nevezhető klasszikus értelemben vett "játék"-nak, mert igencsak hullámzó a szórakoztatási faktora!

Már kb. 1000 csata után eldöntöttem, hogy alaposan átnézem a tankok statisztikáit, és csak azt a vonalat fogom vinni, amik az alapján szimpatikusak; pl.
- TD-k ből csak a forgótornyosak érdekelnek, egyszerűen frusztrál, hogy forgolódni kell, illetve ami egy sarokharc esetén várhat az emberre. Ja! Hogy TD-vel nem kell közel menni? Egy városi pályán ezt nem könnyű kivitelezni, és akkor sem, amikor rákényszerül az ember, mert a csapat nagy része már elhullott
- nekem a nagy átütés, a pontosság, és a gyors célzás fontosabb, mint a nagy alfa - ezzel is kiesett már egy csomó tank
- a tüzérséget tudatosan próbáltam ki, hogy tudjak "tüzér fejjel" gondolkodni; kb. 150 csatát mentem velük, de már elég, megtanultam a dolgot - max. 150 csatánként kétszer lő ki tüzér. Azokat is kipipáltam.
- stb. stb.

Öcsémmel élmény menni, ketten együtt jól szoktunk szerepelni, és még beszélgetni is tudunk.
Mindazonáltal ha esetleg a hétvége mindkét napja jó játékra, általában mindketten csak az egyik nap vagyunk hajlandóak játszani, mert elég a hétvége egyik napján idegeskedni.
Azt is eldöntöttem réges-rég, hogy ha esetleg hétköznap lenne este egy kis időm játékra, akkor sem játszom, mert félek, hogy mondjuk bukok zsinórban 3-4 csatát, és idegesen fekszem le.

A lényeg a lényeg, hogy furcsa egy program ez, ambivalens érzéseket vált ki belőlem; szeretem és utálom, akarom, de "félek" is tőle....
Most hétvégén egyedül leszek, valszeg farmolni fogok az E 25-el, azzal valahogy a vesztes csaták sem zavarnak úgy.