Barátnőmmel megpróbálkoztunk eljutni legalább a színpad magasságába. Hiba volt. Majdnem összenyomott minket a tömeg. Persze rögtön úgy határoztunk, hogy visszafordulunk, dehát azt sem lehetett, meg sem lehetett mozdulni. Nagy nehezen, az oldalsó sártengerben lavírozva sikerült eljutnunk egy mellékutcáig, ahol végre egy kis levegőhöz jutottunk. Komolyan féltünk mind2en, egyikünk sem éppen hatalmas termetű, ijesztő volt ahogy préselt a tömeg. Ráadásul oldalt még egy kerítés is volt, még jó hogy nem préselődtünk ahhoz... Egy időre elment a kedvem az ilyen tömegrendezvényektől. Igaz pár éve voltam kint 1x, és ott távolról sem volt ehhez hasonló borzalom. A szemét és a még kezdés előtt már lerészegedett emeberek meg már csak tetőzték a ''hangulatot''.

Ja, még valami: egyszercsak jött szembe egy babakocsis fiatal anyuka. Mondtuk neki, meg mások is, hogy jobban jár, ha nem megy tovább a tömegben a babakocsival (ekkor már mi visszafelé mentünk, kicsit már ''lazább'' prés alatt). Ugyanúgy ment tovább be a tömegbe - hát normális az ilyen?

[Szerkesztve]