Rövid (negatív) élménybeszámoló.
Az Örs Vezér teréről indultunk a barátokkal. Már ott nagyobb volt a forgalom, lehetett tudni, hogy sok mindenki megy a rendezvényre. Itt még könnyen fel tudtunk szállni a metróra. A Deák Ferenc téren sem voltak valami sokan, leszállva a metróról. De aztán jött a pokol, a kis földalatti. Kb. az 5. vagy 6. körben fértük fel. Nem csak a peronon, várakozás közben, hanem utazás közben is úgy éreztük magunkat, mint a szardíniák. Talán ezek még idáig rendben is voltak, hiszen nagy rendezvényről volt szó, sok embert mozgatott meg.

Kiérve a helyszínre óriási tömeg és SZEMÉT. Amerre a szem ellát. A hulladék csak egyre több lett, mikor már többen osztogattak szórólapokat és az ingyen Coca-Cola-t. Öt méterenként árusok: perec, sör, üdítő, villogó, biz-basz. Mindegyik ordított, pedig volt elég nagy hangzavar nélkülük is.

Naivan úgy gondoltuk, hogy van esélyünk eljutni a színpadig. Ez volt a legnagyobb hiba. Be a tömegbe! Egy ideig lehetett normálisan haladni, nem volt semmi gond. De aztán... Ilyenben még sosem volt részem! Mindenki ordított és nem egy irányba haladt a sor, hanem körbe-körbe! Páran el is estek, volt aki üvöltözött, hogy ki akar onnan menni. Lehet, hogy klausztrofóbiás volt a nő. (Jó helyen tesztelte, hogy tényleg az-e!) A többiek kameráztak, kajáltak és fröcskölték az ingyen kólát.

Kb. húsz perc után sikerült visszavergődnünk a Hősök terére. Egy-két barátommal feladtuk, a többiek vállalkoztak arra, hogy megkerülik az egészet, ezért a másik oldalról próbálkoztak. Mi hazamentünk.

Azt mondták, hogy jól érezték magukat, leszámítva a 45 perces várakozást, mialatt T-Mobile-os reklámok mentek.

Nézzék meg közelebbről! Mert minél közelebb hiszik magukat, annál kevesebbet fognak látni.